Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-396
A nemzetgyűlés 396. ülése 1925. évi március hó 30-án, hétfőn. 209 nakvások is meghúzódnak. Itt van p. o. az a konkrét tény, hogy a szavazóigazolványok, amelyeknek szelvényeit hozzá kell fűzni az ajánlási ivhez, mai napig sincsenek a választók kezében. Itt van továbbá az a második tény, hogy a belügyminister ur, előző megállapodásainkkal ellentétesen, hivatalos ajánlóivek kiadását tervezi, amely hivatalos ajánlóivek kiadása után kezdődhetik az ajánlások és aláirások összegyűjtése. A keresztény községi párt nagyon könnyen megy ezen kérdésen át, mert hiszen ő ezen a téren már egy olyan sikeres próbagaloppot teljesitett, hogy bizonyos afelől, hogy ezt az akadályversenyt is könnyen és fölényesen meg fogja nyerni. De félő, hogy kevés idő marad az aláirások megejtésére és tekintettel arra, hogy ezer aláiró szükséges kerületenkint egy ajánlás beadásához, ennek összegyűjtésére idő kell. (Kiss Menyhért : Nem kell uj ajánlási iv ! Minek az ?) Az egyik sajtóorgánum azt a magyarázatot fűzte ehhez a késlekedéshez, hogy a kormánybiztos-pártvezér pártja még nem készült el kellőképen a választásokra. Megnyugtathatok mindenkit abban a tekintetben, hogy ez a párt már régen készen van a szó pesti értelmében. Ennélfogva nincs törvényes ok és ráció abban, hogy a választások időpontja még mindig titokban tartassák és hogy a választások kiírása a mostani stádiumban meg ne történhessék. (Ugy van ! half elől). A választások kiirása pedig több okból sürgős. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy a törvény megvéd minket a plakátharc elfajulásától, azonban, mint méltóztatnak látni, az utcasarkokon a plakátharcnak tombolása folyik, és ez napról-napra élesebb arányban fokozódik. Abban a percben azonban, amelyben a belügyminister ur kiirja a választásokat, más plakátokat, mint amelyek objektiv szöveget, gyűlésre szóló meghívót és a jelöltek névsorát tartalmazzák, kiragasztani nem szabadKinek érdeke az, hogy ezzel az elvvel ellentétes plakátokat ragasszanak ki ! Ha a belügyminister ur még tovább késlekedik és megvárja, hogy a közigazgatási bíróság is döntsön a felett a 600 panasz felett és csak az esetben hajlandó kiirni a választásokat, akkor még 30 napig fokozódhatik ez a plakátharc az utcákon (Rassay Károly : Nem baj !) dacára annak, hogy a törvény ugy intézkedik, hogy a választások tartama alatt a választási plakátok bizonyos korlátok közé vannak szőrit va. Miért akarjuk ezt mi csak az utolsó percben érvénybe léptetni ? De sürgős a választások kiirása abból a szempontból is, mert hiszen viszont a szóbeli agitáció fegyverei meglehetősen meg vannak kötve. A szóbeli agitáció helyei minden időszakban a fővárosi tornatermek voltak ; ezek voltak azok a helyek, ahol a politikai gyűléseket minden párt tefolytathatta. Politikai gyűlések lefolytatására csak akkor kaphatunk a tornatermekben engedélyt, ha a választások már ki vannak irva. Amíg tehát a nem kívánatos agitáció szabadon tombolhat ez alatt az idő alatt, addig a helyes és kívánatos agitáció béklyóba van kötve. Mindez a székesfővárosi bizonytalanság egy csomó gyanúsításra ad alkalmat, amely odairányul, hogy ezt a székesfővárosi választást talán nem kívánják pontosan a törvény előírásai szerint és minden párt szabad érvényesülésének biztosítása mellett lefolytatni. Épen ezért szükségesnek láttam, hogy a belügyminister úrhoz konkrét kérdéseket intézzek abban az irányban, hogy mikor méltóztatik a választások kiírását foganatosítani, és milyen napra méltóztatik a választásokat előreláthatólag kitűzni, mert minden pártnak szüksége van arra, hogy e^ tekintetben tájékozhassa magát. (Kiss Menyhért : Újra életbe léptetik erre a célra az internálást ! — Zaj.) Ha a választások kiirása nem is sürgős a kormánynak, van egy másik dolog, amely annál inkább sürgősnek látszik, s ez nem a választások kiirása, ellenben a székesfővárosi létszámredukció sürgős végrehajtása. (Kiss Menyhért : Keresztény tisztviselőket el akarják küldeni !) Költségvetési beszédemben részletesen előadtam, hogy a székesfővárosi adminisztrációnak további csökkentése a közigazgatás csődjét fogja jelenteni. Előadtam, hogy ha az alpolgármesterek számát háromról kettőre redukáljuk, akkor ezek képtelenek lesznek a rájuk bizott feladatok megoldására, már csak azért is, mert két alpolgármesterre 16 ügyosztály revizióját rábízni, vagyis egy-egy alpolgármesterre 8 ügyosztály revizióját rábízni s e mellett a 8 ügyosztályban lévő főbizottságokban, albizottságokban, házi- és szakbizottságokban, meg az üzemi bizottságokban való elnökléssel terhelni s a mellett azt kívánni tőlük, hogy minden szerdán közgyűlésen és minden csütörtökön tanácsülésen töltsék el egész hivatalos idejüket ; ez emberileg képtelenség, hiszen ma is, amikor három alpolgármester van, az alpolgármesterek kénytelenek olyan fizikai munkát végezni, hogy arról fogalma sincs annak, aki azt nem látta és nem tapasztalta. Kénytelenek éjjeleken át üléseket tartani, aktákat elintézni, mert a hivatalos idő alatt képtelenek a felgyülemlett aktákat és üléseket elintézni. Ha ezekből az alpolgármesterekből egyet kiemelek, ez a másik két alpolgármester teljes összeroppanásával fog járni. (Eckhardt Tibor: Majd jön egy szabadkőműves és kisegíti ! — Zaj.) E mellett kifejtettem azt is, hogy a három műszaki ügyosztály összevonása ugyancsak a műszaki adminisztráció csődjét jelenti. Nem tudom, tudja-e a belügyminister ur, hogy a székesfővárosnak múlt évi 155.215 aktája közül 38.680 volt a három műszaki ügyosztályé, vagyis 25%-át intézte el a műszaki ügyosztály és csak 75% jutott a 13 egyéb közigazgatási ügyosztálynak. Hogy méltóztatnak elképzelni, hogy ha a három műszaki ügyosztályt egyetlen olyan ügyosztályba vonják össze, amely a főváros adminisztrációs munkájának egynegyedrészét végzi, akkor ott eredményesen lehet adminisztrálni ? ügy is az a panasz a vállalkozók részéről, hogy a székesfőváros késedelmesen intézi el számláikat, az építtetők részéről pedig az a panasz, hogy a fővárosi építési engedélyek kiadása lassan megy előre. Amikor a mai viszonyok között három ügyosztály végzi ezt a munkát, hogyan méltóztatik elképzelni, hogy egy ügyosztályban ez gyorsabban s az építtető közönség és az iparosság megelégedésére fog történni ! Azt is kifejtettem, hogy ez a létszámredukeió nem jelent valami jelentékeny takarékoskodást. Miről van szó I Hét főtisztviselőnek a fizetése és nyugdíja közötti különbségről. Hiszen azokat a főtisztviselőket, akiket B-listára méltóztatnak helyezni, azokat nyugdíjazni kell, tehát a fizetés és a nyugdíj közötti különbség a hét személynél a takarékosság szempontjából meg nem indokolható. (Eckhardt Tibor : Tisztviselők terrorizálása, a megszokott rendszer! — Zaj. — Elnök csenget. — Eckhardt Tibor közbeszól.) Elnök: Eckhard Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Petrovácz Gyula : Én tehát igazolva látom akkori felszólalásommal, hogy ez sem az adminisztrációnak nem előnye, sem nem takarékossági kérdés, s kénytelen r vagyok én is arra a gondolatra jutni, hogy mégis csak politikai kérdés ez, (Ugy van ! a baloldalon) mert a belügyminister ur is az én előadásomra nem a nemzetgyűlésben, hanem politikai népgyűlésen volt szives válaszolni; a belügyminister ur politikai népgyűlésen jelentette be az adminisztráció egyszerü31*
