Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-394
/t nemzet gyűlés 394. ülése 1925. maz, amelynek az időtartama a társ'válás időtartamát meghaladná, akkor a tárgyalás befejezésével a törvényhozás tagiát szabadlábra helyezni és egyúttal a büntetés fenmaradó részének végrehajthatósága céljából a mentelmi jog felfüggesztését kérni tartozik. A bűnvádi perrendtartás 296. §-a feladatává teszi az elnöknek mind a rendnek, mind a tárgyalás méltóságának megóvását. Megadja egyúttal a jogot az elnöknek, hogy a hallgatóság köréből azt, aki rendelkezésének ellenszegül, vagy a rendet ismételve vagy súlyosabban megzavarja, azonnal letartóztathatja és nyolc napig terjedhető elzárással büntetheti. A biróság tekintélyének megóvása, annak minden befolvástól való mentesítése, a bírósági tárgyalások zavartalan lefolytatása fel+étlenül szükségessé, elengedhetetlen szükségességgé teszi azt, hogy az elnök, aki a törvény hivatkozott és idézett rendelkezése szerint a tárgyalás ^menetéért, a tárgyalás méltóságának és rendjének fentartúsáért felelősséggel tartozik, mindezeket a büntetési tételeket alkalmazhassa is, mindezeket a rendelkezéseket tényleg végrehajthassa is, amelyeket a törvény megenged, már a törvényhozás tagjával szemben is. mert hiszen különben a tárgyalás rendjének fentartására adott esetekben kéntelen flenne s a tárgyalás rendjének és méltósáa-ának fentartásáért a felelősséget nem vállalhatná. A mentelmi jog tehát nem akadályozhatja meg a tárgyalás elnökét az azonnali hatályú rendelkezések foganatosításában, ha alkalmazás likat a tárgyalás zavartalan lebonyolításának biztosítására szükségesnek találja. T. Nemzetgyűlés! A mentelmi jog nem szolgálhat salvus konduktus gyanánt büntetendő cselekmény elkövetésére és nem szolgálhat mentesség gyanánt a törvényhozás tagjai részére bírósági tárgyalások megzavarására, esetleg a bírósági tárgyalások teljes lehetetlenné tételére, mert hiszen a mentelmi jognak ilyen védelme már túllépné azt a célt, amely célból maga a mentelmi jog kreáltatott. (Sándor Pál: Csak hallaná ezt Szilágyi!) Azt hiszem, hogy ha Szilágyi élne. ő is ugyanezt mondaná. (Sándor Pál: Soha! — Rassay Károly: Ez nem valószínű!) Azt, hogy mi tekintendő országos érdeknek a mentelmi joggal való viszonylatban, az idők változása és az adott körülmények állapítják meg. (Dénes István: A konjunktúrák!) Igen, a konjunktúrák, mert például háborús viszonyok között, háborúban olyan cselekmények, amelyek békés állapotok között, békés viszonyok mellett talán csak kihágásszámba mennének, halálbüntetéssel sújtatnak. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Az ilyen cselekmények adott viszonyok között az ország erdekével olyan súlyos ellentótben állanak, hogy meggát.lásuk céljából halállal büntetendők- (Dénes István: Kihágás miatt halálbüntetés?) Forradalmi időkben egyébként csekélynek látszó dolgokat, például a rémhírterjesztést halállal büntetik. (Rassay Kárnív: Kommunistáknál igen. de másutt nem!) Másutt is. Forradalmak után, a forradalmi állapotok lezajlása után azoknak az értékeknek védelme, amelyeket sikerült a forradalmakból megmenteni, ugyancsak országos érdek és ezeknek íentartása és megvédése legalább is olyan érdek, mint az, amely a mentelmi joghoz fűződik. (Sándor Pál: Ezt a bíróságnak kell megcsinálnia!) Meg is csinálta. (Sándor Pál: De nem így!) A jelen esetben forradalmak után voltunk, i március hé 19-én, csütörtökön. 165 A forradalmak lezajlása után a forradalmakból egyetlen értéket tudtunk a magunk számára és a jövőbe megmenteni, és ez a bíróság függetlensége és a birói tárgyalások zavartalan menetének biztosítása volt. (Dénes István: No és a t. többség*? Az nem érték! Azt is megmentették!) A mi Magyarországunknak, a romokon felépítendő Magyarországnak e^yik hatalmas pillére ma a birói függetlenség és a bírósági tárgyalások meneténeK zavartalansága, aki tehát ez ellen vét, az országos érdek ellen vét és ha egyébként mentelmi jogot élvezne, ez a mentelmi jog nem védheti meg- a bíróságok által a törvény alapján kiszabott azonnali hatályú rendelkezések foganatosítása ellen. Nem tudok annak gondolatától szabadulni, hogy, ha annak idején, amikor a mentelmi jog védelme alatt megfertőzték és rothasztó bombákkal telitették meg az országot, a hivatott szervek a mentelmi jogban rejlő védelmet kissé szigorúbban értelmezték volna annak a célnak érdekében, amelyért a mentelmi jogot létesítették, meg vagyok győződve róla, hogy nem lett volna forradalom, vagy ha lett volna is, nem olyan mértékben, mint amilyen mértékű az volt. (Sándor Pál: Ezt a beszédet fekete rámába kell foglalni!) A biróságok tekintélyével kapcsolatban mit látunk idebenn a Házban, odakinn a sajtó egy részében és a népgyűléseken is? Állandó lejáratás, állandó aknamunka folyik a tekintélyek ellen, mint hatalmas pillére ellen a jövőben a multak erkölcsei alapján megépítendő Magyarországnak. (Dénes István: A középkorba visszavezetett Magyarországnak!-) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rubinek István: Kötelességünk mindannyiunknak a bíróságok tekintélyét megvédeni és kötelességünk mindannyiunknak akkor, amikor a képviselői mentelmi jog védelme mellett foglalunk állást, egyúttal oda is hatni, hogy ez a védelem lie terjedjen odáig, hogy annak alapján büntetendő cselekményt lehessen elkövetni és az ország nagy hatalmas érdekeit meg lehessen sérteni, amint ez a jelen esetben is megtörtént. A mentelmi bizottság az előadottak alapján, hangsúlyozásával annak, hogy arendbüntetés foganatosítása sem a nemzetgyűlés tanácskozási szabadságát nem befolyásolta, sem pedig épségét nem sértette, annak eg*yidejü bejelentése mellett, hogy a határozat ellen Rassay Károly, Horváth Zoltán és Györki Imre kisebbségi véleményt terjesztett elő, azt javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, mondja ki, hogy Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi joga ebből az ügyből kifolyóan meg nem sértetett és a vonatkozó bejelentés fölött térjen napirendre. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Rassay Károly képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Rassay Károly: Az igen t. előadó ur hivatkozott arra, hogy az előttünk levő esethez hasonló a nemzetgyűlés, sőt a képviselőház élettörténetében sem fordult elő és épen ezért fokozott gondossággal kell ezt az ügvet megvizsgálni, mert az a jövőre nézve esetleg precedensül fog szolgálni. Ez a körülmény kény szeritett arra, hogy kisebbségi véleményt nyújtsak be, másrészről pedig az az oka, ha talán kissé hosszabb ideig* veszem igénybe a t. Nemzetgyűlés idejét. Az a körülmény, hogy azok a képviselőtársaim, akik a kisebbségi