Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

166 A nemzetgyűlés 394, ülése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. véleményt aláirtak, ma nem jelentek itt meg-, hogy a kisebbségi véleményt velem együtt támogassák, nem fog eltávolitani attól, hogy a magam részéről mindent mes: ne tegyek, hogy a nemz( tgyülés figyelmét olyan körülményekre hivjam fel, amelyekből, meggyőződésem' szerint, a t. Nemzetgyűlés az előadó ur javaslatával szemben ellenkező konklúzióra fog jutni. Az igen t. előadó ur azt mondta, hogy ezt a

z ügyet fokozott gondossággal kell megvizsgálni. Ez foglaltatik a bizottsági jelentésben is. Ennek dacára, anélkül, hogy általában véve hátrányos következtetéseket akarnék levonni a. dologból, nem tudok kitérni az elől, hogy fel ne hivjam a t. Nemzetgyűlés figyelmét árrá a körülményre, hogy ez a fokozott gondosság nem terjedt odáig, hogy a bizottság a maga jelentésében tényállást is adott volna. Tényállás nélkül lesznek kénytelenek a t. képviselő urak a bizottsági jelentés és az abban kifejtett álláspont felett határozni. (Dénes István: Jogi abszurdum a mentelmi bizottság jelentése!) Sajnos azonban, hogy mig a menteimi bizottság jelentése e tényállás hiányában szenved, addig nem lehet ugyanezt elmondani magáról a bizottsági tárgyalásról. A bizottsági tárgyalás két tényállást is produkált. Az egyik tényállás volt Rupert képviselő ur előadása, a másik tényállás pedig Schadl tanácselnök ur előadása. Sőt, ha szigorúan venném a dolgot, azt kellene mondanom, hogy harmadik tényállás is van, és ez a harmadik tényállás leszögeztetett abban a jegyzőkönyvi kivonatban, amelyet az érdekelt tanácselnök ur utólag a nemzetgyűlés elé terjesztett. Ezzel az utóbbi tényállással nem foglalkozom, egyszerűen abból az okból, mert egyrészről utólag szerkesztett jegyzőkönyvvel állunk szemben, másrészről pedig az ebben a jegyzőkönyvben előadottak nemcsak Rupert képviselő ur előadásával, hanem az eset után azonnal kihallgatott Schadl tanácselnök ur előadásával is lényegesen ellentétben állanak. így tehát két tényállás marad. Az egyik Rupert képviselő ur előadásából konstruálható, a másik tényállást pedig Schadl^ tanácselnök ur előadása produkálja. Ez a két tényállás nagy egészében megegyezik egymással, csupán egy lényeges pontban tér el. Amint a két tényállás összevetéséből megállapíthatjuk, a mentelmi sérelem alapja a következő incidens volt: 1925 február 10-én, egy tárgyaláson, amelyen Rupert Rezső képviselő ur, mint hallgató, Schadl tanácselnök ur pedig, mint a főtárgyalás elnöke vett részt, incidens történt, amely abból állott elő, hogy a hallgatóság soraiban helyet foglaló Rupert képviselő iir félhangos közbeszólást tett. Azt mondta, a tanácselnök ur egyik intézkedését kritizálva, hogy az nern felel meg a bűnvádi perrendtartásnak, a Bp. mást mond. (Kuna P. András: Azt hitte, a parlamentben van!) Erre a közbeszólásra a tanácselnök ur felszólitotta az illetőt, hogy jelentkezzék. Rupert képviselő ur kilépett a birói emelvény elé és itt következik a tényállás két előadásában bizonyos differencia. Schadl tanácselnök ur azt adja elő, hogy, amikor Rupert képviselő ur. akinek személyét nem ismerte, megjelent a birói emelvény előtt, azt kérdezte tőle,, hogyan ^merészelt közbeszólni, mire Rupert képviselő ur azt felelte, hogy: Nem tudtam magamat türtőztetni. Erre ő kijelentette: Figyelmeztetem, le fogom tartóztatni és nyolcnapi elzárással büntetem. Ezzel szemben Rupert képviselő ur a tényállást akként adja elő, hogy amikor ő felkelt a padból és a tanácselnök felé haladt, már útközben kiáltotta feléje a tanácselnök: Letartóztatom. nyolcnapi elzárással büntetem. A tényállásban csak ez a differencia van. a továbbiakban a két előadás megegyezik egymással. Itt van a lényeg.^ ebben az eltérésben, amire még leszek bátor visszatérni, a továbbiakban megegyezik a két előadás. Megegyezik abban is, hogy a tanácselnök urnák erre a kijelentésére: Figyelmeztetem, hogy: „letartóztatom, nyolcnapi elzárással büntetem", vagy Rupert előadása szerint: „Letartóztatom és nyolcnapi elzárással büntetem" — mint kihirdetett határozatot mondva ezeket a szavakat —, Rupert képviselő ur ezt mondta: Ön engem nem fog letartóztatni. Erre Schadl tanácselnök ur azt mondta: Most már rávágtam, hogy letartóztatom, nyolcnapi elzárással büntetem. A hallgatóság soraiból egy hang hallatszott, amely azt mondta: Nem lehet, mert képviselő; egy másik hang pedig azt mondta, hogy tettenkapás esete forog fenn. A tanácselnök ur az utóbbi állásponthoz csatlakozott és ismételten kijelentette, hogy fentartja a letartóztatást, mert tettenkapás esete forog fenn. Rupert képviselő ur visszament a helyére — ez már nem vitás, a továbbiakat megegyezően adja elő a két ur —, a tárgyalást befejezték, a bíróság visszavonult. Körülbelül % órai idő telt el, amig a biróság újra bevonult a tárgyalóterembe, s ekkor a tanácselnök ur maga elé hivta azt az urat, aki közbeszólt — nevet nem emiitett —, megkérdezte a nevét, ezt beirta egy előre elkészített értesítőbe, egy előhivott fogházőrt mellé állítva, helyére engedte, az értesítőtpedig a fogházőrnek átadta. A tárgyalást befejezték, majd következett egy^ másik tárgyalás, amelyben Rupert Rezső képviselő ur mint vádlott és természetesen mint letartóztatott egyén szerepelt. Mellette állt a fogházőr. Amikor a tárgyalás befejeződött, a fogházőr az értesítővel lekiséri a soros ügyészhez, ott Rupert tiltakozik, mire elviszik Strache ügyészségi elnök úrhoz. Az ügyészségi elnök ur érintkezésbe lép az igazságügymmíBter úrral. Közben eltelik bizonyos idő, amely alatt Schadl tanácselnök ur még lefolytatja az aznapra kitűzött tárgyalásait, azután megjelenik egy birósági alkalmazott, aki egy cédulát hoz Schadl tanácselnök ur aláirásával és Rupert Rezső képviselő urat körülbelül 2—3 órai letartóztatás után szabadonboesátják. Amint méltóztatnak látni, a tényállásban valóban csak az a differencia van, amelyre bátor voltam a figyelmet felhívni, amely azonban véleményem szerint is az ügy lényegét érinti. A két előadás közül azonban én mégis Schadl tanácselnök ur előadását fogadom el alapul és a további tárgyalás anyagául. Nem azért, mintha Rupert t. képviselőtársam szavait jottányival is kevesebbre értékelném, mint a tanácselnök ur szavait (Mozgás a jobboldalon.), hanem elfogadom főleg azért, mert a biróság iránti tiszteletem nem engedi meg, hogy itt boncolgassam a tanácselnök urnák ezt a vallomását, szembeállítsam talán a később becsatolt jegyzőkönyvvel, avagy tanukihallg*atá sokkal próbáljam szavaival szemben a valóságot felderíteni. Ez a körülmény az, amely engem arra késztet, hogy egyszerűen elfogadjam előadását és még inkább az a körülmény, hogy az ő előadásából magából is meg tudom konstruálni a mentelmi jog megsértését. Ha azt a tényállást tekintem, amely előttünk fekszik és amelyet, ha nem is hitelesnek, de tárgyalási anyagnak elfogadhatunk —mert hiszen az érdekelt tanácselnök ur terjesztette elő —, világos, hogy két kérdés fog előttünk