Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

164 r

 nemzetgyűlés 394. ülése 1925 mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés, és pedig annak azon Háza által vonathatik feleletre, amelyhez tartozik; másodszor, hogy amit az országgyűlési tag, nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a Ház engedelmével vonathatik közkereset alá és — a tettenérés esetét kivéve — csak a Ház előleges engedelmével zárathatik el. Amaz biztosítja az országgyűlési tanácskozás szabadságát kívülről származó minden nyomás ellen, emez biztosítja a törvényhozó testület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és a törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak törvényhozói tisztük gyakorlásától és ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvételben sem a hatalom, sem bizonyos célokra felhasznált vagy sugalmazott egyesek által. E kettős sérthetetlenség nem annyira az egyéni mentesség előjoga, mint inkább a törvényhozótestület politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen feltétele és követelménye. Ebből következik, hogy a mentelmi jog nem terjedhet addig, hogy az országgyűlés egyes tagjai felette álljanak a törvénynek s olyan tettekért se vonassanak felelősségre, amelyeket nem mint országgyűlési tagok követtek el. Ez olyan indokolhatatlan kiváltság volna, amelyet az országgyűlés tagjai saját érdekükben bizonyosan még akkor sem vennének igénybe, ha világosan biztosítaná számukra a törvény az abszolút mentességet." E jogforrásokból megállapithatólag a magyar országgyűlés és ennek következtében a nyomába lépett nemzetgyűlés tagjainak mentelmi joga két fontos kiváltságot tartalmaz: az egyik a felelőtlenség, amelynek értelmében a képviselő mindazért, amit a Házban, vagy a Házon kivül törvényhozói minőségben tesz. vagy mond, csak ugyanozon Ház által, amelynek tagja, vonható felelősségre; a másik pedig a sérthetetlenség, amelynél fogva oly nyilatkozatért és cselekedetért, amelyeket a képviselő a Házon kivül nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond, vagy tesz, vele szemben a bűnvádi eljárást csak a Ház előzetes engedelmével, vagyis a mentelmi jog felfüggesztése után lehetjnditani, és a képviselő, tettenérés esetét kivéve,^ a Ház előzetes engedelme nélkül le nem tartóztatható. E törvényes rendelkezésből és egyúttal a Háznak e törvényes rendelkezés alapján kifejlődött gyakorlatából tényként állapitható meg, hogy a cél, amelyet a mentelmi jog védelmével elérni szándékoltak, s amely a mentelmi jog fogalmának lényegét képezi, kétféle: először is a törvényhozás tanácskozási szabadságának biztositása minden kivülről jövő befolyás ellen; másodszor a törvényhozó testület épségének biztositása, hogy tagjai el ne^ vonassanak törvényhozói kötelességük teljesítésétől, hivatásuk gyakorlásától s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvételben. Minden védelem indokolt, amely a mentelmi jogot ezen korlátok között terjeszti ki, amely ezen korlátok között igyekszik a mentelmi jogot megvédeni, hogy t. i. a képviselő mindazért, amit a Házban mond vagy tesz, kizárólag a Ház által legyen felelősségre vonható, és hogy semminemű külső vagy belső befolyásolásnak kitéve emiatt ne legyen, másrészt, hogy a nemzetgyűlésnek, mint testületnek épsége biztositva legyen, hogy a tanácskozásait nyugodtan, minden külső behatástól, befolyásolástól menten végezhesse, és tagjainak a nemzetgyűlés munkájától való elvonása által hivatásának gyakorlásában ne akadályoztassék. (Upy van! íobbfelől) éri március hó 19-én, esti tör tököli. A mentelmi jognak ezen ismertetett jogforrásai alapján kétségtelen, hogy — amiként erre előbb is utaltam — a mentelmi jogban rejlő sérthetetlenség elvét megszünteti a tettenérés esete. Tettenérés esetén az eljáró hatóságokat mindazok a jogok illetik meg a tettenért képviselővel szemben, amely jogok megilletnék abban az esetben, ha a mentelmi jog előzetesen felfüggesztetett volna. Amiként azonban az előbb rámutattam, és amiként az országgyűlésnek vonatkozó jogforrásait ismertettem, az országgyűlésnek a gyakorlata azután tovább terjedt; megengedte nemcsak azokban az esetekben a mentelmi jogban rejlő sérthetetlenségnek az elhárítását, amidőn tettenérés esete forog fenn, hanem megengedte és gyakorlatilag elfogadta olyan esetekben is, amikor az állam biztonságát veszélyeztető rendkívüli körülmények indokolták a képviselőnek azonnal való letartóztatását, amidőn j azt az intézkedést olyan országos érdek kivan ja meg, melynek megóvása fonlosabb j annál a jognál, amelyet az országgyűlés tagjai, mint ilyenek, a mentelmi jogból kifolyólag élveznek. Ily értelemben határozott a múlt országgyűlés 1876 október 9-én Miletics Szvetozár esetében, majd 1914-ben Budiszavjevies Srdján esetében, ilyen értelemben határozott a nemzetgyűlés 1921-ben Beniczky Ödön és társai mentelmi ügyében. T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen tény az, hogy ezek a precedensek gyanánt szolgáló esetek, amelyekre épen most hivatkoztam, olyan időkben keletkeztek, amidőn az országgyűlés együtt nem volt, nem ülésezett, azonban kétségtelen az is, hogy ez a jog fennáll akkor is a végrehajtó hatalom részéről, amidőn a büntetendő cselekménynek azonnal való üldözése válik szükségessé és amidőn azonnali hatályú rendelkezések foganatosításáról van szó, mint épen a jelen esetben, amelyről ez alkalommal a nemzetgyűlésnek tárgyalni alkalma van. Az országgyűlésnek és az azt követő nemzetgyűlésnek tehát a mentelmi joggal kapcsolatban kifejlődött gyakorlata a mentelmi jog sérelme nélkül is megadja a módot a képviselő személyes szabadságának korlátozására tettenérés esetén kivül is, amidőn a képviselői mentelmi jogban rejlő sérthetetlenséggel oly országos érdek ütközik össze, melynek^ megóvása közérdek és fontosabb annál a jognál, amelyet a képviselő a mentelmi jogban élvez. Ezeket az általános elveket alkalmazva a jelen esetre, meg kell állapitani elsősorban azt, hogy az 1896 : XXXIII. te, vagyis a bűnvádi perrendtartás hatályában fennáll, hogy tehát annak joghatálya kiterjed a nemzetgyűlés, a törvényhozás tagjaira is. Kétségtelen tehát az, hogy a hivatkozott törvényhelyben felsorolt büntetési tételeket — speciálisan

1 a bűnvádi perrendtartás 296. *§>-ában felsorolt büntetési tételeket — a bíróság, illetve a bírósági tanács elnöke alkalmazhatja a nemzetgyűlési képviselővel, a törvényhozás tagjával szemben is azokban az esetekben, amidőn fenforognak azok az előfeltételek, amelyek a büatetési tételek azonnali hatályú alkalmazását szükségessé teszik. Amennyiben tehát a biróság^ részéről a tárgyalás folyamán rögtöni hatályú intézkedések foganatosítása válik szükségessé, ezt az elnök, vagy a birósiig a törvényhozás tagjával szemben is alkalmazhatja, igen természetes azonban, hogy ennek az intézkedésnek időtartama, amennyiben szabadságvesztésre szól, az illető tárgyalás idejét meg nem haladhatja. Ha pedig olyan büntetést alkal-