Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-388

À nemzetgyűlés 388. ülése Í925, szik, a számvevőszéknek ezzel a hatáskörével nem Ind megbarátkozni s ezért ebben a törvényjavaslatban több rendelkezés felvételével arra törekszik, hogy a számvevőszék hatáskörét megcsonkítsa. (Kiss Menyhért: Az természetes! Vagy szuverén, vagy nem a minister! A minister mindent tehet, azért minister! Szuverén!) A Legfőbb Állami Számvevőszék félévenként Qsj kimutatást tartozik megküldeni a,niinistertanácsnak, amelyben a maga ellenőrzésének eredményeit és a hitelkezelés mibenlétét a minisztertanács tudomására hozza. (Sándor Pál: Ezt megváltoztatták!) A pénzügyminister ur azt mondja: nekem erre a kimutatásra ezentúl nincs szükségem, — sőt hozzáteszi: már 1920-ban meg kellett volna ezt szüntetni, mert az 1920 : XVIII. te. szerint én állapitom meg a reszortministerek részére a hiteleket. Kiemeli, hogy most mar a z 1924. évi IV. te. szerint, amely a szanálásról szól, havonként állapitom meg a hiteleket, én tartom nyilván a hitelek felhasználását és emellett az állami kezelés belekapcsoltatván a Magyar Nemzeti Bank kezelésébe a postatakarékpénztár utján, ebben a rendszerben lehetetlen az egyes niinistereknek a rendelkezésükre bocsátott hiteleket áthágniok, mert a postatakarékpénztár a hiteleket áthágó rendelkezéseiket nem teljesiti. Én tehát — mondja a pénzügyminister —. belelátok az egész pénzügyi gazdálkodásba és tudom saját nyilvántartásom alapján, hogyan áll a hitelfelhasználás. (Kiss Menyhért: Szent és sérthetetlen!) T. Nemzetgyűlés! A péimigyininister ur indokolásában egész hamis beállításban tünteti fel ennek a kimutatásnak a célzatát. E.őre kell bocsátanom, hogy a 70-es években, amikor az állami számvevőszéket szervezték, kiváló érdemes tisztviselői kart szervezett meg az akkori nagynevű elnök, Gajzágó Salamon. Ezek az urak azonban nem voltak jogászok; többékevésbé Buehhalterek voltak, a maguk szakmáját különösen értették, de a közjogi ós diplomáciai kifejezésekkel nem voltak tisztában. Ezért került a törvénybe a „kimutatás" szó, ami a laikus előtt valamelyes technikai célt látszik szolgálni. De ha ennek a „kimutatás" szóiiak a rációját vizsgálom, akkor felfejtem belőle célzatot, hogy ez nem volt más, mint félévenkinti üzenetváltás a minister tanács és a számvevőszék elnöke közört, amelyben a számvevőszék elnöke tudomására hozta a ministertanácsnak, hogy ezek a nehézményeimi voltak a fél év alatt, ezeket az észrevételeket támasztottam, vesd össze ezeket a magadéival azon átiratok alapján, amelyeket hozzátok intéztem, a kormány tárgyalásaival, mi marad ezekből függőben, milyen a ti álláspontotok az én észrevételeimre nézve, közöljétek velem, miben nem értetek egyet és miben folytassunk tárgyalást és hozd nekem tudomásomra azt, hogy milyen kérdések azok, amelyekben mereven kijegeeesedik a kormány álláspontja, hogy a számvevőszék nehézniényeinek nem enged, amely kérdéseket viszem a maguk birája, a nemzetgyűlés elé. T. Nemzetgyűlés! Hitelnyilvántartásnak mondják ezt a kimutatást alaptartalmánál fogva. Ezt azonban nem azért közölte és közli a legfőbb állami számvevőszék elnöke a pénzügymin islerrel, hogy őt támogassa, hogy neki szolgálatára legyen és biztos, megbízható adatokat bocsásson rendelkezésére. (Sándor Páí: Nem ez a hivatása!) Ezeket azért közli vele. hogy vesse össze a maga hitelnyilvántartásával, nézze meg. hogy azok az észrevételek, amelyeket a legfőbb számvevőszék a hitelkérdéévi március hó 10-én, kedden. 7 sekben tett, keresztül vannak-e vezetve az ő belkezelésükben, könyveikben, és közölje az eredményt és az egyes kérdésekben a maga állásfoglalását. Azok a nyilvántartások, amelyekre a penzügyminister ur a maga indokolásában utal. az ország és a nemzetgyűlés előtt addig nem bírnak értékkel, amig a számvevőszék elnöke ezekre a nyilvántartásokra a hitelesség bélyegét rá nem ütötte. Hiszen paródiája volna az ellenőrzésnek az (iliss JMLeuynert: Ugy van! Igaz!), hogy a pénzügyminister, aki ma minden vagyonnak, minden pénznek kezelője és minden pénzügyi hatalomnak a birtokosa, gyakorolná az ellenőrzést, sőt még a legfőbb számvevőszék is az ó ellenőrzését támogatná. (Dénes István: Házikezelésbe vett számvevőszék!) A legfőbb állami számvevőszék neki legfőbb birája és ebben a kérdésben mint legfőbb biró, üzenetváltási jegyzéket küldött neki azért, mert a legfőbb állami számvevőszék ni ni a nagyvilág részére dolgozik, hanem a háttérben mindenütt az egész vonalon az állam érdekeit védi és kizárólag az állam érdekeinek védelméért küzd. Nem akar az ezért magának dicsőséget és jutalmat senki részéről, azt a kormány vágja zsebre még akkor is, ha a legfőbb számvevőszék a legnagyobb kérdéseket juttatja dűlőre. Ne akarja tehát a kormány a kimutatás eltörlése utján lealacsonyítani ezt a hatóságot és ne akarja szolgálatába állítani olyan móelon, hogy ez a hatóság neki ne bírája, hanem egyszerűen támogatója legyen. Akkor elég volna a számvevőszékhez tiz őrmester, akik a nyilvántartási munkálatokban talán jobban is meg tudnának felelni, mint a magasrangu és magasképzettségü mai tisztviselői. Ha levonom a következtetést és szembeállítom azt, amit a minister ur mondott törvényjavaslata indokolásában a kimutatás elejtésére nézve azzal, amit én a legfőbb számvevőszék hatásköréről szóló törvényekből olvasok ki, akkor az ellenzéki kritikának nincs méltó szava ennek az indokolásnak a megbélyegzésére, (ügy van! half elől.) De az a mód is, ahogy a t. pénzügyminister ur a kimutatást elejteni kivánja, súlyos megítélés alá esik. A legfőbb állami számvevőszék hatáskörét, bárhogyan áll is a kérdés, megcsonkítani, vagy megrövidíteni, szükiteni, vagy terjeszteni a mi közjogunk szerint egyedül a a legfőbb számvevőszék elnöke jogosult a ministerelnök utján előterjesztett törvényjavaslatával. Nemzetgyűlésen t. i. nincs részvételi joga a számvevőszék elnökének, ezért az ő törvényjavaslatát a Ház elé a mindenkori ministerelnök terjeszti. De ehhez a törvényjavaslathoz, dacára annak, hogy a ministerelnök írja alá, érdemileg nem szólhat hozzá. Ha a számvevőszék elnöke ragaszkodik ahhoz, hogy az eredeti szövegében, eredeti intencióival kerüljön ide. akkor kötelessége azt a ministerelnöknek a nemzetgyűlés, a törvényhozás elé terjeszteni. Itt azután a ministerelnök megmondhatja a maga észrevételeit, nézeteit a számvevőszék elnökének álláspontjával szemben, de azt a törvényjavaslatot visszatartani, megváltoztatni sem a ministerelnöknek, sem a kormánynak nem áll jogában. Tovább megy nem a tévedésekben — mert ez szándékos dolog —, hanem a túlkapásokban a pénzügyminister ur és magának vindikálja azt a jogot, hogy ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor azokat a rendelkezéseket, amelyek a számvevőszék hatáskörének megrövidítésére vonatkoznak, ő fogja végrehajtani. Én azt hiszem, hogy ezek után kár egy szót