Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

A nemzetgyűlés 392. ülése 1925. Bud János pénzügy minister: T. Nemzetgyűlés! Strausz István igen t. képviselőtársamnak azt a módosító indítványát, hogy a 8. §-nak első bekezdése ejtessék el, nem fogadhatom el, nem pedig azért, mert kifejlődött joggyakorlattal állunk szemben, amely szerint amennyiben ingatlanok eladása történt, a múltban az volt a szokás, hogy a vételár egyrészt a költségvetés tételei között, másrészt a zárszámadásokban elszámoltatott. Az eddig benyújtott költségvetésben különben mindenütt megtalálja a részletes adatokat is az igen t. képviselő ur, de meg fogja találni a zárszámadásokban is. Még mindig megvan tehát az alkalma a nemzetgyűlésnek is arra, hogy bírálatot mondjon és bizalmatlanságát is kifejezze a megtörtént eladásokkal szemben. Tehát régi gyakorlat áll fenn e téren, amelyen változtatni, módosítani, semmi értelme sem lenne. Ami a gödöllői koronauradalomból a premontrei-rendnek juttatandó földrészletet illeti, én a magam részéről, tekintettel a rendnek évszázados érdemeire, a legnagyobb örömmel és készséggel járulok hozzá a javaslathoz (Élénk helyeslés és taps.) és mivel szabatosabban van megszövegezve Kállay t. képviselőtársam indítványa, ebben a szövegezésben kérem azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Strausz István képviselő ur a 8. §. első bekezdésével szemben módositó inditványt adott be, amely töröltetni kívánja az egész első bekezdést, és az általa javasolt szöveget kívánja felvétetni. Ez az indítvány ellentétes lévén az eredeti szöveggel, azzal szembe fogom állítani. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a 8. § eredeti első bekezdését szemben Strausz képviselő ur módosító indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Iaen!) A nemzetgyűlés az eredeti szöveget fogadja el, és Strausz képviselő ur módosító indítványát elejti. A 2. és 3. bekezdések meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik Kállay Tibor képviselő ur indítványa, amely uj negyedik bekezdést hoz javaslatba. Kérdem, méltóztatik-e a Kállay Tibor képviselő ur által indítványozott uj negyedik bekezdést elfogadni? (Iaen!) A _ nemzetgyűlés a negyedik bekezdést elfogadja. Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a 9, §-t.) — Strausz .István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Az általános vitában erre a szakaszra vonatkozólag felszólalásomat azzal fejeztem be, hogy meglepett engem az igen. t. pénzügyminister urnák ebben a szakaszban foglalt rendelkezése. Meglepett azért, mert ő 1924. évi december hó 12-ikén tartott költségvetési expozéjában a következőket mondotta (olvassa): „Nem hiszem, hogy olyam időket élnénk, amikor is Richelieunek az a mondása való lenne, hogy titokban kell tartani az államfinanciákat, mert líisz ez az állani idegzete. Mert igaz, hogy ez az állam idegzete, de épen azért kell a legnagyobb súlyt helyezni arra, hogy ez az idegzet egészséges legyen." Feltűnő helyeslés az egységespárt részéről. „Annak pedig, hogy ez az iÜegzet egészséges legyen, egyetlen biztos útja van; a nagy nyilvánosság. Ebből a szempontból is fontosnak tartom, hogy ide jutottunk, hogy már rendes költségvetéssel tudunk dolgozni." Ezzel a nagyon helyes és igazán bármely ellenzéki képviselő által aláírható elv hangoztatásával engem a t. pénzügyminister ur egészen magával ragadott. ' NAPLÓ XXXI. évi március hó 17-én, kedden. 117 Mit látok most a 9. §-ban? Azt látom, hogy a pénzügyminister ur a költségvetésből és zárszámadásból kivont 5—600 milliárdot és abból létesit alapot. Az alap létesítése nem azokat az elveket szolgálja, amelyeket itt a t. pénzügyminister ur a francia közgazdásszal szemben megállapított. Nagyon helyesen vetette el a francia közgazdász elveit, de ezt csak elvileg tette, gyakorlatilag azonban sokkal messzebb ment, mint Richelieu, mikor a maga elvét felállította. Franciaországban, a köztársaság hazájában ilyent nem mernének tenni. Igen t. pénzügyminister ur, nem méltóztatik indokát adni sem az indokolásban, sem az én felszólalásomra adott felvilágosító válaszában, mi indította ilyen alap létesítésére, miért tartja ezt szükségesnek! Teheti-e ezt az igen t. pénzügyminister ur anélkül, hogy ne sértené a budgetjogot? Nemcsak sérti, hanem^ gyógyíthatatlan sebeket ejt ilyen alap létesítésével. A seb annál mélyebb, mert van törvény rá, hogy a bevételi hátralékokat és az állami pénzkészleteket hogyan szabad a kormánynak kiadási fedezetül kijelölni. Nem olvasom fel, mert mindig a fülembe cseng, amit itt mondott Nagy Emil t. barátom; a meggyőzés fegyvereivel úgysem lehet ebben a Házban célt érni. De mégis leszögezem az 1897 :XX. tcikk 11. §-át, amely megjelöli a módot és lehetőséget arra nézve, miképen kell állami bevételekből származó hátralékokat és állami pénzkészleteket kiadásokra fordítani anélkül, hogy ezek a költségvetésbe fedezetül beállíthatnának. Nem szabad azt tenni, hogy folyton ellenkezőleg cselekszünk a költségvetési törvényben, mint amit zsinórmértékül előszab a garanciális törvény. Ezzel nem állítjuk vissza a történelmi királyságot, amelyet nagyon szépen aposztrofált a kormánypárt támogató soraiból Huszár igen t.

# képviselőtársam. Egyenesen aggodalmat vált ki belőlem a 9. §. utolsó soraiban foglalt következő rendelkezés (olvassa): „A fent emiitett összeg*ek — mondom, 600 milliárdról van szó — alapszerüen kezelendők, és — még kiemeli az igen t. pénzügyminister ur — aszerint is számolandók el." A titkos alapoknál meg vau mondva, hogyan kell azt értelmezni. Azt mondja: alapszerüen kezelendők és aszerint számolandók el, t. i. alapszerüen. A részletes felülvizsgálat alól is mentesittetik tehát. (Bud János pénzügyminister: El lesz számolva.) Igen t. pénzügyminister ur, nagyon köszönöm ezt a megjegyzést, mert ez engem arra indit, hogy mikép lesz elszámolva alapszerüen. Majd annakidején méltóztatik ide bemutatni a bevételek felhasználásáról egy mérleget, olyan mérleget, amilyent akármelyik részvénytársaság szerkeszt a maga üzemének kezeléséről. A pénzügymiMster ur olvasni tudó, készült államférfi ilyen irányban is. Kérdeni, méltóztatik egy mérlegszámláról, egv nyereség-veszteség-számláról megbírálni tudni a költekezést, a jogcímeket, a takarékos gazdálkodást? Lehetetlen. A másik szempont az, hogy az alapok fölött a legfőbb állami számvevőszék tételes ellenőrzést csak ugy gyakorolhat, ha azt a kormány nem ellenzi. Ez a kérdés még mindig nyilt, nincs szabályozva. Évek óta pur-parlék folynak a kormány és a legfőbb számvevőszék elnöke között, de nyugvópontra hozni e nagyfontosságú kérdést még mindig nem lehetett. Amikor a kormány a gödöllői királyi vadászati jövedelmet az állami költség-vetésből kiemel te és alapot létesített belőle, már akkor gondoltam, hogy ezzel csak precedenst akar teremteni a kormányzó ur tekintélyének örve alatt és ha sikerül ezt elérnie — aminthogy si18