Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-392
118 A nemzetgyűlés 392. ülése 1925. évi március hő 17-én, kedden. került —, akkor ezen precedens alapján jön még- más alap létesítése a kormányzat köréten. Ezek ellen a törekvések ellen a leghatározottabban tiltakozom, tiltakozom az adófizetők nevében, akik nem azért áldoznak a végsőkig 1 , most már nem is a jövedelmükből, hanem saját vagyonukból, hogy még a meggyőződés lehetősége is elzárassék előlük, milyen jogcímeken, milyen célokra használtatnak fel az általuk fizetett súlyos adók. Bízom abban, hogy a t. pénzügyminister urat meggyőztem arról (Erdélyi Aladár: Miről?), hogy azokat a célokat, amelyeket az alapba tartalékolt bevételekből szolgálni kivan, elérheti s szolgálhatja a nyilvános számadások utján is. Ezért a következő módositó inditványt terjesztem elő (olvassa): „Indítványozom hogy a nemzetgyűlés az 1924/25. évi költségvetési törvényjavaslat 9. §-át teljes egészében törölje' 1 . Elnök: Kivan még valaki szólni! Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: TV Nemzetgyűlés! Már több ízben foglalkoztam a 9. §-ban foglalt intézkedésekkel s nagyon sajnálom, hogy igen t. képviselőtársamat nem tudtam meggyőzni azok helyességéről. A t. képviselő urnák elvben teljesen igaza van és magam is azon az állásponton vagyok, hogy lehetőleg minden, sőt nemcsak lehetőleg, hanem kizárólag minden, a költségvetés keretén belül intéztessék el. Rámutattam azonban arra, hogy nekünk meghatározott keretek közt mozgó költségvetésünk van, mely kereteken bizonyos okokból túl kellett mennünk. Rendelkezésre állottak itt bizonyos pénzösszegek, amelyeket valamilyen lukrativ módon fel kellett használni. Ezáltal tudtuk csak lehetővé tenni az államvasutak korszerű szükségleteinek fedezését és ezáltal tudtunk csak bizonyos fokig beruházásokat tenni. Hiszen nagy örömmel méltóztattak elfogadni a Pestmegyei Dunavölgyi Öntöző és Lecsapoló Társulat kölcsönéről szóló törvényjavaslatot és hasonló kérdések elintézését. Ennek alapján nem látom itt semmiféle olyan elvi jelentőségű kérdés serei mét, melyet az igen t. képviselő ur felvetett. Megnyugtathatom a t. képviselő urat abban a tekintetben, hogy azért, mert a 9. § szerint ez a. pénzösszeg alapszerüen kezelendő, ínég nem vonatik ki az állami számszék elleqőrzése alól; teljesen téves tehát az a beállítás is, mintha itt nyereség- és veszteségszámlákat állítanánk szembe. Ellenkezőleg olyan összeállítás fog a nemzetgyűlésnek rendelkezésére állani, amelyből a célok megjelölése mellett a legapróbb részletekig láthatni fogja azokat az egyes összegeket, amelyek felhasználtattak. A t. Nemzetgyűlés meg fogja tudni állapítani azt is, hog-y gazdaságosan, vagy nem gazdaságosan használtattak-e fel az illető összegek. Nem fogunk itt semmit, egy fillért sem eltitkolni, mert a nemzetgyűlés a zárszámadás kapcsán betekintést fog nyerni ezen összegek mikénti felhasználásába. Ezen indokolás alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy at, képviselő ur módositó indítványát elfogadjam. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Strausz István képviselő ur .a 9. Vszal szemben módositó indítványt adott be, melyben az egész 9. § törlését javasolja. Minthogy a képviselő ur módositó indítványa ellentétben van a 9. §-szal, szembe fogom azt állítani az eredeti szöveggel. Kérdem, méltóztatnak-e a 9. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Strausz István képviselő ur módosító indítványával, igen vagy nemi (lgenl) r A nemzetgyűlés a 9. %-i eredeti szövegezésében fogadta el, Strausz István képviselő ur indítványát tehát elvetette. Következik a 10. §. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 10. §-át). , t Elnök: Szólásra következik? . Héjj Imre jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ebben a szakaszban többek között a következő foglaltatik (olvassa): „Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a volt Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése alkalmával államkölesönként visszatartott összegekről kiállított pénztári elismervényeket, azok névértéke erejéig az 1924. évi VI. te. alapján kibocsátandó, 1924. évi július 1-től kezdődőleg utólagoson évi 5%-kal kamatozó járadékköícsönkötvényekre kicserélhesse, illetőleg a kötvénnyel ki nem egyenlíthető maradék vagy törtösszegeket az elismervények tulajdonosainak köztartozásaira elszámoltathassa, esetleg névértékben készpénzben visszafizethesse". Nem akarok ezzel a szakasszal bővebben foglalkozni, de feltűnik nekem, hogy sem a törvényszakasza szövegében, sem a törvényjavaslat indokolásában néni említi meg a t. pénzügyminster ur, hogy a volt. Osztrák-Magyar Bank által kibocsátót bankjegyek felülbélyegzésé vei kapcsolatban milyen összegű kölcsön bocsátatott annakidején a kormány rendelkezésére. Nekem, mint ellenzéki képviselőnek különösen köteleségem ennek firta: tása, inert az államadósságok felvétele és kezelése körül a legfőbb állami számvevőszék elnökének különös kötelességei vannak. Nem emeli ki a t. pénzügyminster ur a törvényjavaslat indokolásában azt, vájjon a legfőbb állami számvevőszék megállapitotta-e az OsztrákMagyar Bank felülbélyegzett bankjegyeiből a kormány rendelkezésére bocsátott összeget; nem emeli ki, hogy milyen volt a legfőbb állami számvevőszék ítélete a kormánynak kölcsönfelvételére és felhasználására irányuló ténykedése felett. Sőt — megismétlem —, hogy még azt sem említi föl, mily összeget reprezentált az a kölcsön, amelyhez az érdekelt kormány az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek felülbélyegzése utján jutott. Ha a nemzetgyűlést nem is, de a közvéleményt: nagyon érdekli, ez, mert legtöbbnyire szegény emberektől vonták el a bankjegyek felülbélyegzése utján a pénzeket. (Forster Elek: Leginkább!) Garanciát látnak tehát a legfőbb állami számvevőszék vizsgálatában arra, hogy a t. kormány csakugyan azt az összeget fogja-e részükre járadékkölcsönkötvényekben kiszolgáltatni, amelyet annakidején_ tőlük elvett. De különben az állam szempontjából is ismerni kell a hozadékot és a teljes elszámolást. Ilyen ;iagy kérdésekben az állami számvevőszéket nem lehet mellőzni, mert ez nem olyan hatóság, mint a pénzügyniinisterkim számvevősége, mely felett a pénzügymLiister ur rendelkezik, melynek vizsgálatát, ha épen akarja,, mellőzi. Amikor a L minister ur és a kormány ilyen államadóssági kérdésekkel jön ide, a törvény alapján hivatkozni tartozik a legfőbb állami számvevőszék ítéletére, legalább a törvényjavaslat indokolásában. A külföldi államok közül többen mar ott tartanak, hogy államadóssági kötvényeket nem is akceptálnak a legfőbb állami
