Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

A nemzetgyűlés 392. ülése 1925, évi március hó 17-én, kedden. 113 Ítélésére bízom, hogy nem az állam érdeke, nem az alkotmány megvédése vezetett-e engem akkor, amikor ezt a két kérdést széles alapon tárgyalva a nemzetgyűlés elé hoztam. Nagy Emil igen t. barátom e napokban tartott beszédében azt mondotta, hogy a kormány és a nemzetgyűlés között a meggyőzés fegyvere lehetetlenné vált. Ezt a megállapítást ő nemcsak az ellenzékre, hanem a kormánypárt tagjaira is vonatkoztatta. Ugy látom, hogy ez a sóhaj — nem is intelem —, amelyet t. képviselőtársam kifejezett, bizonyos tekintetben hatott az igen t. pénzügyminister úrra. Erre vall, hogy az első határozati javaslatom elfogadta. Ez a kérdés, amelyet itt tárgyalok, a számvevőszék hatáskörének kérdése, annyira lényeges, annyira fontos, hogy e kérdés felett napirendre térni egyszerűen leszavazás utján, anélkül, hogy ebből súlyos következmények ne há~ ramoljanak az egész kormányra nézve, nem lehet. Mondjuk, igen t. pénzügyminister űr, hogy az ön állásfoglalása helyes, helyes annyiban

5 hogy nincs szükség a külképviselet vizsgálatára, nincs szükség arra a bizonyos üzenetváltó jegyzékre, amelyet én az általános vita alkalmával tárgyaltam. De azt kérdezem most. t. pénzügyminister ur, hogy méltóztatik ahhoz jutni, hogy a legfőbb állami számvevőszék hatáskörére vonatkozó ilyen módosítást saját firmája alatt — hozzá még a költségvetési törvényjavaslatban — méltóztatott idehozni a nemzetgyűlés elé? Nyugodt a t. pénzügyminister ur

; lelkiismerete abban a tekintetben, hogy ezt megteheti az alkotmány flagráns megsértése nélkül? Megállapodott a legfőbb számszék elnökével a fenforgó kérdésekben és hogy az elejtését a kimutatásnak és megszüntetését a helyszíni vizsgálatnak a pénzügyminister ur idehozza a költségvetési törvényjavaslatba? Van erre példa a magyar állam egész életében? Vannak esetek, t. minister ur, amikor a kormányzat, összefogva a legfőbb állami számvevőszékkel, csakugyan módosította a költségvetési jogot annyiban, hogy elejtette a pótutalványozási időszakot. Ebben tényleg vannak a legfőbb állami számvevőszék hatáskörét érintő kérdések szabályozva, Mint esetre, kifejezetten utalok az 1915 : XII. tc-re. De ha meg méltóztatik nézni, t. minister ur, ezt a törvényt — ugy is, mint javaslatot, ugy is

% mint szankcionált törvényt —, akkor meg méltóztatik belőle állapítani, hogy a számvevőszék elnöke ebben a törvényben ki van domborítva a maga külön hatáskörével, a maga külön közjogi felelősségével és fenn vau részére tartva az, hogy a megváltoztatott törvényt maga hajtsa végre. Ebben a költségvetési törvényben, amelybe abszolúte nem való ilyen kérdések módosítása, a pénzügyminister ur vindikálja magának a jogot, hogy a számvevőszékre vonatkozó részt is végrehajtsa. Ne alkossunk példát, precedenst törvénytárunkban ilyen esetekkel, mert ez nagyon, de nagyon megbosszulja magát. Nem annyira sürgős a tárgyalt kérdések szabályozása, igen t. pénzügyminister ur; várhatunk vele egy kis ideig, s akkor ugy oldhatjuk meg a kérdést, hogy nem sértjük meg alkotmányunkat, Én, amikor ennyire igyekszem kapacitálni a t. pénzügyminister urat és az egész kormányt, akkor tulajdonképen önöknek teszek szolgálatot, Nekem örülnöm kellene ama válasz felett, amelyet nekem ebben a kérdésben a t. pénzügyminister ur adott. Nekem ez olyan anyagot nyújt, amelyből én, mint ellenzéki képviselő, élhetek évekig és babérokat szerezhetnék magamnak. De mondom, távol áll tőlem mindenféle beteges ambíció arra nézve, hogy a nehezményezett kérdésekből ügyet csináljak. Én ezt a kérdést közjogi szempontból annyira eminens fontosságúnak tartom, hogy még azt is remélem, miszerint a pénzügyminister ur ezt a határozati javaslatomat is, amely oda tendál, hogy a 7. § két pontját, amely számvevőszéki kimutatás elejtésére és a legfőbb állami számvevőszéki vizsgálat kizárására vonatkozik, a külügyi képviselet pénz-, érték- és egyéb vagyonkezeléséből, elfogadja. Csak egy-két szót szólok még. Nem lehet aláhuzottan kiemelni azt, hogy ez a közigazgatás egyszerűsítését jelenti. Ez abszolúte nem egyszerűsítés, mert a számvevőszéknek a kimutatás elkészítésével járó munkát így is, ugy is el kell végeznie. De nem is bocsátkozom most már az ügynek érdemleges vitatásába. Csupán a pénzügyminister urnák azt a vádját háritom el magamtól, hogy számvevőszéki szolgálataim alatt a felmerült kérdésekben a pénzügyminister úréval egyező a véleményem és ennek aktaszerü nyoma is lenne a legfőbb számvevőszéknél. Én ott nagyon sok állásban voltam, kezdve a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, s én működésemnek minden fázisára emlékezem, minden aktaszerü fázisára; mert akkor is, mikor elnök vagy másodelnök voltam, minden aktát magam áttanulmányoztam és átdolgoztam. Ilyen módosítások, amelyeket a kormány idehozott, az én emlékezetemben nem élnek. A kommunizmus alatt történt, hogy amikor a hiteleltérési kimutatásokat hozzám behozták azzal, hogy mutassam be, nem tudom milyen hatóságnak, azokat én irattárba tettem, mert nem akartam kiszolgáltatni a régi tradíciók bírálását a kommunista kormánynak. Ez tehát csak ad hoc eset volt. Nagyon kérem tehát a t. pénzügyminister urat méltóztassék magáévá tenni következő határozati javaslatomat (Olvassa): „Határozati javaslat arra nézve, hogy törölje a nemzetgyűlés a költségvetési törvényjavaslat 7. "§-ának második és harmadik pontjába foglalt rendelkezéseket." A 7. §-hoz még* egy másik határozati javaslatot is kívánok előterjeszteni. Ez a másik határozati javaslat a titkos alapokra vonatkozik. Az általános vitában már elmondottam azt, hogy eddigi bírálatommal azt értem el, hogy a kormány _ felemelte a költségvetés általános vitája idején még csak 25 milliárdot kitevő titkos alapokat, vagy elszámolás alá nem tartozó hiteleket 50 milliárdra. Nem merem percentekbein kifejezni, hogy mennyit jelent a mai titkos alapok javadalmának emelése Nagy-Magyarország titkos alapjainak javadalmához képest. A kormány annyiban mégis megszivlelte, amit mondottam, hogy most idejön és törvénybe kívánja iktattatni a titkos alapokat és azoknak évi költségvetési javadalmát. Ebbe beleegyezem. Iktassa törvénybe, de ugy, hogy a költségvetési javadalom felhasználása egészen; ne vonassék el a vizsgálat alól. Nem kérem a titkos alapokra a részletes vizsgálat kiterjesztését, csak az biztosittassék törvényben, hogy a legfőbb számvevőszék elnöke időnkint érdeklődhessék a költségvetési javadalom felhasználásának mikéntje iránt. Emellett még egyet kérek: mondassék ki azokra a hitelekre, amelyekből a titkos alapok javadalmaztatnak, hogy nem lehet hiteltúllépés, ha pedig mégis