Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

\\Í À nemzetgyűlés 3.92. ülése lyeaését felépíteni nem lebet. Tapasztalati adatokra kell bazirozni az átruházási jog- engedélyezésének célszerűségét» a tapasztalati adatokat pedig- nem a költségvetésből, hanem az állami zárszámadásokból merítjük. Ezeket kívántam előrebocsátani, amikor egy határozati javaslatot terjesztek elő. Határozati javaslatom azt célozza, hogy a kormány által előterjesztett költségvetési előirányzat idevonatkozó szövege egészíttessék ki azzal a rendelkezéssel, hogy a kormány mindazokban az esetekben, amelyekben egyik vagy másik tárca körében levő iigyágazatok részére átruházási jogot fog engedélyezni, ezt jelentse be annakidején a zárszámadásban és indokolja meg. Nagyon természetesnek látszik, hogy ezt meg fogja tenni a kormány; legalább is igy hallottam, bení'entes uraktól. Az én véleményem szerint azonban ez nem mutatkozik természetesnek. Ugy, ahogy itt be van állítva az átruházási jog kérdésének egy időre a kormány kezébe való letétele, az indokolás nem tekinthető önként értetendőnek. Sokszor abban az esetben is szükséges az, hogy az illető dolgot törvényben leszögezzük, ha az természetes. Lehet, hogy nekem a pénzügyminister ur ilyen felvilágosítást fog adni, de ki garantálja azt, hogy az igen t. pénzügyminister ur ott fog ülni abban a székben akkor, amikor ezt a költségvetést végre fogják hajtani és arról a zárszámadásokat belerjesztik? Egyébként az a mód sem egészen helyes és tökéletes, ahogy ezt a jogot a kormányra átruház! atni méltóztatik. A pénzügyminister urnák, itt voltaképen kérnie kellett volna, hogy a törvényt bizonyos határozott időre felfüggeszthesse, nem pedig avval a bizonyos „átmeneti" szóval élve, egyszerűen félretolni a törvényt. Nem tudom, hogy ez az átmeneti idő meddig fog tartani? Ez mutatja, hogy az „átmeneti"nek a magas kormányzatban való alkalmazása hogyan mételyezi meg a kormányzást az egész vonalon. Mindenütt csak átmenetet látunk statuálni. Huszár Károly t. barátom és képviselőtársam pénteki beszédében a történelmi királyságra mutatott rá itt, mint amely átmeneti. Ez a nemzetgyűlés a történelmi királyság kiépítésére hivatott össze. Ezt, igenis, itt mondom el. Amit Huszár Károly t. képviselőtársam mondott, annak olyan visszhangja van az országban, hogy ezt magam sem reméltem. Örömünkre szolgál, hogy ha a kormány nem is, de a magyar nemzet ragaszkodik a történelmi királyság'hoz. Ez egészen idepasszol, t. pénzügyminister ur, mert hiszen az átruházási jog mikénti gyakorlása, külön alkotmányjogi törvényben van biztosítva, amelyet önök most félretolnak azzal az indokolással, hogy a törvény felfüggesztése csak átmeneti. Nem szoktak törvényt ilyen módon felfüggeszteni, hanem az illető kormánytag, vagy a kormány megmondja, hogy milyen időre kívánja a nemzetgyűléstől a törvény felfüggesztését. Én hiszem, hogy ennek az ártatlan határozati javaslatomnak elfogadása elől a pénzügyminister ur nem fog elzárkózni és nem fog hallgatni azokra a sugalmazásokra, amelyekre eddigi működésében támaszkodni látszott. Mondom, hiszem, hogy ha ő a maga önálló véleményét követi, akkor az én határozati javaslatomat el fogja fogadni. Engem nem a hiúság kérdése vezet; engem csak az vezet, hogy tisztán és világosan lássunk a törvényalkotás terén, hogy tiszta és világos alapot kapjunk a felelősségreyonáshoz. 1925. évi március hó 17-én, kedden* Előterjesztem következő határozati javaslatomat (olvassa): „A ministertanáes által engedélyezett hiíelátruházások a zárszámadás során az érdekelt tárcánál a nemzetgyűlés tudomására hozandók és engedélyezésük külön indokolandó." Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván még valaki szólni

1

? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlési Először állást foglalok Strausz igen t. képviselő urnák azzal az állításával szemben, amelyet már többször hangoztatott, hogy én sugalmazásokra és különféle befolyásokra dolgozom. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat: sem

1 az egyik, semi a másik nem áll! Ami a konki-ét kérdést illeti, egész helyesen méltóztatott rámutatni arra, hogy a mai rendkívüli viszonyok között a pénzügyminister és a kormány természetesen nem tudja előre megítélni azt, hol lesz helye átruházásnak és hol nem és ezért kell._ esetről-esetre dönteni ezekről a kérdésekről. Évek hosszú során át nem voltak ilyen költségvetések s csak most alakul ki egy normális állapot; ezért épen a takarékosság érdekében, de abból a szempontból is, hogy azután rendszeresen, megfelelő budget legyen f elállt ható, kérem, a virement-jognak a korlátozását átmenetileg. Hiszem, hogy erre a jövő évi költségvetési törvényben már nem lesz szükség. Egeszén természetes az is, hogy ezeket az átruházásokat a zárszámadásban indokolni kell. Mindezek alapján mint egészen önként értetődő ellen nem teszek észrevételt a képviselő ur határozati javaslata ellen és a magam részéről elfogadom azt. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy az előadó ur szólani nem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 6. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a 6. §-t elfogadta. Kérdem most, méltóztatik-e Strausz István képviselő urnák a 6. §-hoz beadott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadta. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a, 7. §-t). Elnök: Az előadó ur kíván szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A 7. § második bekezdésébe egy sajtóhiba csúszott be. Ennek korrigálásaképen bátor vagyok a következő indítványt tenni: a 7. § második bekezdésének második sorában „az 1915 : XII. te." szavak után „7. §-ának" szavak helyett: „4. §-ának" szavakat kérem beiktatni. (Helyeslés.) Perlaki György jegyző: Strausz István! Strausz István: T Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat általános vitájában részletesen kifejtettem azt az álláspontomat, hogy a legfőbb állami számvevőszék hatásköréből a törvényjavaslatban tárgyalt félévi kimutatásnak elejtése nem időszerű és hogy ennek elejtése hátrányára van a számvevőszéki feladatkör betöltésének. Rámutattam, ugyanakkor arra is, hogy a helyszíni vizsgálatok elrendelését a külügyi képviselet pénzérték- és egyéb vagyonkezelésére vonatkozólag a legfőbb állami számvevőszék jogköréből visszatetszés nélkül kivonni nem lehet. Én e kérdés elvi részének pertraktálásábamost már nem is bocsátkozom. A t. Nemzetgyűlés bölcs belátására és az egész közvélemény meg-