Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-388

4 A nemzetgyűlés 388, ülése 1925, évi március hó 10-én, kedden. 50—60 méter távolság a kettő között és mégis a Balaton egyetlenegy kikötőjébe sines bevezetve a vasúti sin, kontaktus tehát a vasút és a hajózás között a teherforgalom tekintetében abszolúte nincs. Egyetlenegy helyen van csak tudomásom szerint, még pedig Fonyódon, de itt ezt a Déli Vasút csinálta meg a saját költségére, mely magánvállalat, de az összes államvasuti vonalak, amelyek a Balatont érintik, a hajózással semmiféle szerves összefüggésben nincsenek. Ezeknek az összeköttetéseknek létesítése ismét csak alig egy pár százezer aranykoronát igényelne. Meg vagyok győződve róla, hogy 100—200.000 aranykoronából legalább 2—3 kikötő összeköttetését meg lehetne valósítani. De van még más baj is. Aki a Balaton partján végigutazott — feltéve, hogy nem vasúton utazik, hanem autón, yagy egyéb járműven kívánja a Balaton partját bejárni —, tapasztalhatta, hogy Balatonföldvárig még csak eljut valahogyan, de ami Balatonföldvártól kezdve Balatonszentgyörgyig van, az Ázsia. Vannak olyan részek, ahol útvonal egyáltalán nincs, ahol akár csak az Alföld legvadabb részein, toronyiránt, a legelőn keresztül száz és száz koesicsanás vezet egymás mellett, és mindenki azt választja ki magának, amelyiket véletlenül a legjobbnak talál, de útról, a szónak nem modern, hanem a kocsiutnak legközönségesebb községi értelmében is, ezen a szakaszon nem lehet beszélni. Ugy tudom, nekünk törvényünk v.an arra, hogy a balatoni körút nem tudom, hány év alatt befejezendő, és ezt már régen be is kellett volna fejezni. Igaz, hogy közbejött a háború, azonban a háború is ma már innenonnan jó pár esztendeje elmúlt és a balatoni útépítés terén úgyszólván nem történt semmi. Évente építenek ki a községek belterületén itt-ott másfél- vagy kétkilométeres útszakaszokat. Méltóztassék elképzelni, meddig fog ennek a körútnak kiépítése eltartani, ha ebben a tempóban haladunk tovább. A Balaton körüli útépítő hivatal azonban megvan. Ne méltóztassanak félreérteni, megvan az egész nagy mérnöki apparátusa, csak épen dolga nincs, csak épen arra nincs alkalma, hogy munkásságát kifejtse. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy a balatoni körút építése erősebb tempóban eszközöltessék. Meg vagyok győződve róla, hogy ha csak 200.000 aranykoronát vesz is fel az állam évente erre a célra, egy-két év alatt a jelenlegi tarthatatlan és lehetetlen állapotnál már kétségtelenül összehasonlíthatatlanul jobb helyzetet teremthet. Amiket itt előadtam, a folyó évben négy, legfeljebb ötszázezer korona kiadást jelentene. Akkor, amikor az államnak 15 millió aranykorona áll rendelkezésére, azt hiszem, teljesen jogos és

r méltányos a Balaton-vidék részéről az a kívánság, hogy az országnak ezt a legelhanyagoltabb részét, amely azonban az országnak talán egyik legnagyobb kincs--, a7 illám nagyobb szeretettel, nagyobb gonddal és megértéssel karolja fel. Ezzel végeztem volna felszólalásom tulajdonképeni tárgyával, azonban akkor, amikor a kormánynak felhatalmazást szándékozunk megadni, amelyet én is megszavazok, nem ülhetek le anélkül, hogy — ce terűm censeo — valahányszor ilyen bizalmi kérdést tárgyalunk, ezt minden esetben felvessem és nem nyugszom meg addig, amíg ezen a téren sikert nem aratok. Ha nem sikerül ez itt a parlamentben, akkor a kérdéssel az ország közvél eménye elé fogok menni; de annak a lehetetlen gazdasági politikának, amelyet a kormány ma folytat, véget kell vetni. (Forster Elbk: Ez igazán kívánatos volna!) Az állampolgárokra, különösen a magyar földmivelő osztályra ma elviselhetetlen terhek nehezülnek, amelyek egyfelől a direkt adózás terén súlyosodnak rá, de még elviselhetetlenebbé válnak azáltal az indirekt megterhelés által, mely egy lehetetlen kereskedelmi és vámpolitika következménye és amely a fogyasztók és termelők millióival szemben csupán száz-kétszáz nagytőkés magánérdekeinek istápolására alkalmas. A vámtarifa tételeit ideiglenesnek tartottuk. Legalább is amikor a nemzetgyűlés a vámtörvényt megszavazta, a kormánynak legfőbb érve az volt, hogy erre neki csak tárgyalási alapul van szüksége. Amióta ezek a vámtételek életben vannak (már a harmadik hónapba léptünk át), de egyetlenegy tétel nem hogy lejjebb nem szállíttatott, hanem ép ellenkezőleg mindazokban a tételekben, amelyekben a külföldön a nyersáruk ársüllyedés» folytán olcsóbbodás állott be és ezáltal import lehetősége merült fel, jelentős, két-háromszáz százalékos ujabb vámemelések történtek. Én nemzetgyűlési képviselői kötelességemet teljesítem akkor, amikor a kormányt figyelmeztetem és óva intem attól, hogy ezt a vámpolitikát továbbfolytassa. Az elégedetlenség odakint máiakkora, hogy szinte már alig-alig lehet visszatartani. Méltóztassanak vigyázni és méltóztassanak addig intézkedni, amíg ez az elégületlehség a lelkekben marad, mert ha egyszer kirobban, akkor a késő bánat már nem fog használni. Újból és komolyan kérem tehát a t. kormányt, méltóztassék edeligi gazdasági politikáján változtatni addig, amig nem késő, mert, amennyiben ezt és igy méltóztatnék folytatni, egyfelől a termelés és az ország teherviselőképessége roppan meg, másfelől pedig eljárása olyan társadalmi konvulziókat szülhet, aminőket, azt hiszem, maga a kormány sem tart kívánatosnak. Az appropriáeiós javaslatot egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Kihirdetem a szavazás eredményét. Jelen volt 60 nemzetgyűlési képviselő, nem szavazott 1 nemzetgyűlési képviselő, beadatott tehát összesen 59 érvényes szavazat. Ezek közül 59 szavazatot kapott: Gr. Apponyi Albert, Bartos János, Csizmadia András, Erdélyi Aladár, Ernszt Sándor, Gömbös Gyula, Kállay Tibor, Kenéz Béla, Maday Gyula, Mokcsay Zoltán, Puky Endre, Bassay Károly

% Rubinek Tstván, Szabó József, gr. Szapáry Lajos, Szily- Tamás, Tankovics János, Ugrón Gábor, Wolff Károly képviselő ur; 58 szavazatot kapott: Erdőhegyi Lajos, Meskó Zoltán, Patacsi Dénes, Vázsonyi Vilmos képviselő ur; 56 szavazatot kapott: Szilágyi Lajos és Platthy György képviselő eir. A többi szavazat megoszlott. Az imént névszerint fölolvasott képviselő urakat a bizottság megválasztott tagjainak jelentem ki. Szólásra következik: Láng János jegyző: Strausz István! Stransz István- T. Nemzeta-víílés! A Balaton és a Balatoni környékén fekvő községek kultúrájának és közgazdaságának előmozdítása nekem is főtörekvésem, de ebben a, kérdésben én és mindenki az országban méltán tekintheti Gaal Gaston t. barátomat vezérnek, aki rajongója a Balatonnak; róla mindenki tudja,