Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-388
JL nemzetgyűlés 388. illése 1925. hogy amikor a Balatont csak néhány napra, néhány órára elhagyja a vasútról, akár Világ-ős, akár Balatonszentgyörgy felé utazik, megáldja a Balatont és mikor visszatér a Balaton környékére, akkor mindig- az a sóhaj tör ki a lelkéből: mikor lesz ennek a Balatonnak kultúrája 1 ?! Gaal Gaston t. barátomnak és képviselőtársamnak ez a sóhaja hozta ide a Balaton hajózásának kérdését, amelyet én is, amennyire tőlem, mint ellenzéki képviselőtől telik, hathatósan támogatni minden erőmből kötelességemmk ismerek. (Helyeslés a középen.) Azokkal a kérdésekkel, azokkal az alkotmányjogi túlkapásokkal, amelyeket Gaal Gaston t. képviselőtársam még röviden szóvá tett, külön-külön fogok beszédem folyamán foglalkozni. T. Nemzetgyűlés! Immár két hónapja annak, hogy ez a nemzetgyűlés az 1924^25. évi aranyköltségvetést tárgyalja. Az aranyköltségvetés nagy anyagából az ellenzéki kritika sok jót, de még több rosszat bányászott ki, én mindamellett a t. pénzügy minister, úrral szemben a várakozás álláspontjára helyezkedtem azon költségvetési expozéja alapján, amelyet 1924 december hó 12-én tartott a nemzetgyűlésben. A pénzügyminister ur kijelentései, szándékai és tervei azt a felfogást keltették bennem, hogy az államháztartás irányítása, vezetése, ügyvitele és kezelése tekintetében uj fordulatok következnek, amelyek teljes rendszerváltozást fognak hozni. Hittem, hogy az adózásban, sőt az egész pénzügyi közigazgatásban az ő képességei, az ő készültsége, az ő puritánsága minden befolyás nélkül érvényesülni fognak: hogy rövid idő alatt az egész pénzügyi közigazgatás mezején reformokat fogok látni. Mondom, most már több mint két hónapja telt el csak annak, hogy expozéját megtartotta és azóta ezen a téren nem találok mást. csak kijelentéseinek, terveinek, szándékainak mep-ísmétlé^ét. (Dénes István: Ujabb forgalmi adóreformokat ! ) Azt mertem hinni, hogy az igen t. pénzügyminister ur azt a nagy szakadékot, amely a magángazdaság és az állam pénzügyi gazdasága között az eddigi pénzügyministerek rossz politikája^ folytán előállt, észrevette. Kellett is, hogT észrevegye, erre mutat az expozéja, amikor a nagy angol pénzügyi kapacitást, Gladstone-t idézte; a pénzügyministernek olyan időkben, mint a mai idők, különösen Magyarországon, ebben a csonka országban, nemcsak az állam pénzügyeivel kell fogialkoz- j nia, hanem elsősorban a, köz- és magángazdasági élettel. Abban az időben, midőn a pénzügyminister ur székét elfoglalta, a magángazdaság emésztő válságának még csak a tünetei jelentkeztek s ma már mindenütt látjuk, az iparban, a kereskedelemben, de a mezőgazdaságban is a pusztulás konkrét jelenségeit. (Dénes István: A konszolidáció jelenségei!) Mindezek ellenére nem történik semmi, a pénzügyminister ur csak ministertársaival és a hatalmasok, az erősek érdekeltségével tanácskozik. (Den»« István* Bankvezérekkel!) A gazdasági kérdésekkel kitaoosva^ foglalkozott a t. Nemzetgyűlés a költségvetési előirányzatok térsrvalása alatt, ezért én nem kivánom azokat újból tárgyalni. Abból a szanálási munkálatból azonban, amely most az orszá a-ban folyik, egyet mégis kiemelek mint sikerült alkotást: ez a Magyar Nemzeti Bank. Arról az oldalról, az egvséges pártból, a Nemzeti Bank a legtöbb niegtámadtatásbam részestilt, anélkül, hogy a pénzügyminister ur érdemesnek találta volna ennek évi március hó 10-én, kedden. 5 az intézménynek védelmére kelni. (Élénk ellentmondások jobbfelől és a jobbközépen. — Drékr Imre: Válaszolt és megvédte!) Azok a rövid szavak nem elegendők ahhoz, hogy megtartsák Popoviesot, a bank kormányzóját. Ezért hozom én ezt a kérdést ide, de azért is, hogy rámutassak, hogy a mostani nehéz gazdasági és pénzügyi életben is lehet teremteni, lehet alkotni annak, akinek van koncepciója, akinek van ehhez erős akarata és lélekkel, lelkiismeretesen dolgozik. Erre példát adott nekünk Popovics, a Magyar Nemzeti Bank kormányzója (ügy van! jobbfelől!), aki nemcsak ezt a nemzetgyűlést, hamem az egész nemzetet mély hálára kötelezte. (D»"éhi* Imre: Ugy van! Ugyanezt elmondta a pénzügyminister is!) Ha én az egész vonalon rendszerbeli változásokat, de legalább is javulást látnék, abban az esetben is teljesen meginogna a pénzügyminister úrhoz és működéséshez fűzött várakozásom s bizalmam, ha előterjesztett költségvetési törvényjavaslatát birálom. A t. r>énzü° , vniinister ur expozéjában kiemelte, hogy vissza akarja helyezni a költségvetési jogot az alkotmány talajára, alkotmány medrébe, vissza fogja, adni ennek a nagy közjognak azt a szerepet, amelyet a mi alkotmányunk szerint be kell töltenie; hiszen ennél a jognál nincsen erősebb jog, mert ez minden vonatkozásában a néo érdekeinek a vérmezőié. (Déub-s István; Sokat törődnek azzal!) De ez is csak puszta kijelentés, mert eklatánsain! megcáfolja ezt a költség-vetési törvényjavaslat. Á pénzügyminister ur ebben a javaslatban a túlkapásoknak epész mezeiét teremtette meg. Azért nem kellene nekem tallóznom, amikor én ezt bírálat alá veszem, elég volna csak, hegy felolvassam a javaslatot, mert annak minden egyes paragrafusa egy kálvária, ahol feláldozza a magyar alkotmányt. (Dénes István: Ezt magyarul diktatúrának hívják, nem kálváriának!) T. Nemzetgyűlés! Elsősorban nehezményezem azt, hogy a pénzügyminister ur a törvényjavaslatot az államháztartás egész^ területére nézve mindenféle természetű kérdések törvényes rendezésére akarja kihasználni. Volt egy nagynevű közjogi tanárom, aki a magyar parlamentben is és elsősorban a közéletben, igen nagy szerepet játszott: Szilágyi Dezső. Ö mondotta, hogy aki csak jottánvi olyan rendelkezést akar is belevinni a költségvetési törvényjavaslatba, amely nem odn tartozik, az oda dudvát visz be, az oda penészt plántál be. Azóta 1897-ben hozott a törvényhozás egy törvényt, amelye+ 1897 : XX. tóikként iktatott a törvénytárba. Ennek & törvénynek 14 $s-a eltiltotta a kormányt attól, hogy a költségvetési törvénybe más rendelkezéseket is. mint amelyek a dolg természete szerint, de a mi alkotmányunk elveinél fogva is odatartoznak, felvehessen. Most a pénzügyminister ur a rádiókérdéstől kezdve mindent beletömött a törvényjavaslatba, úgyhogy ezt a kormány tagjainak valóságos levélszekrényévé tette. Ide-oda szaladgáltak a t. minister urak a pénzügyminister ur után, hogy egy külön törvénybe tartozó fontos rendelkezést fölvétethessenek a költségvetési, approprációs törvényjavaslatba. Egymással versenyeztek, hogy melyik tud több kérdésbein ily meg nem engedhető módon törvényes szabályozást elérni a maga tárcája körében. Azt hiszi a t. pénzügyminister ur, hogy egy költségvetésről szóló törvényjavaslatba lehet ilyen rendelkezéseket bevenni anélkül, hogy a nép azt ne moindja. hogy ezeket a rendelkezéseket ma nem tartja törvénynek,
