Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-392
A nemzet g l/ütés 392. ülése 1925. évi már cms hó l7-ên, kedden. 111 Iá nos a panasz, hogy forszírozva van az ilyen helyiségeknek házadóalapul való felvétele, különösen ott, ahol az a kérdés merül fel, hogy két adóztatandó helyiség van-e a házban, vagy három. Ennek ugyanis az a jelentősége, hogyha három ilyen helyiség van, akkor már kincstári haszonrészesedés is esik a. házra, ami tulajdonképen 166%-kai magasabb mint maga az adó, mí'j; ha csak két szoba van felvéve, akkor a kincstári házhaszonrészesedés teljesen elesik. Talán ezért forszírozzák a kivető közegek azt, hogy lehetőleg minél több épület legyen háromszobásnak felvéve, hogy így kincstári házhaszonrészesedés alá vétessék. Ez pedig azokra a szegény emberekre rendkívül sérelmes és méltán kelti fel bennük azt a hitet, mintha itt igazságtalan adóztatásról volna szó. Megesett például az, hogy egy olyan iparos embert róttak meg magas adóval, aki a földreform utján kapott házhelyet, arra nagykeservesen ráépített magának házat és van neki állítása szerint benne egy műhelyhelyisége, egy lakószobája és konyhája, és azt mégis fölvették három helyiségnek és annak megfelelően adóztatták meg. r Mármost kétségtelen, hogy mindezen hibák ós panaszok ellen — akár összegszerüleg kifogásolja valaki azt a házadót, amelyet rá kivetettek, akár pedig a kivetés helyességét a helyiségek szempontjából tartja helytelennek — módjában van jogorvoslattal élni. De felvetem azt a kérdést, érdeke-e a kormánynak az, hogy itt a fellebezéseknek lavinája induljon megl Én arra kérem, a pénzügyminister urat, legyen szíves ezt a fontos kérdést — amely ma az összes jelenlegi adóztatási kérdések közül tulajdonképen az egyedüli izgalmat keltő kérdés a vidéken — vizsgálat tárgyává tenni, és lehetőleg generális rendelkezéssel intézkedni arra nézve, hogy az arányosság- és az adó megfelelő összegszerűsége jusson érvényre. Mert én azt hiszem, nem szükséges épen ennél a kérdésnél, amelynél kétségtelenül a vidéki közönségnek egy uj adójárói van szó, szemben a régi viszonyokkal, követnünk azt. az általános receptet, amelyet követnek, hogy messze túlmenjünk azon a kereten, amelyet ez a költségvetés és a szanálási költségvetés megállapít. Márpedig kétségtelen, hogyha a házadó kivetése továbbra is így megy, mást nem érünk el általa, mint egy sokkal nagyobb bevételt, mint amilyen a költségvetésben meg van jelölve. Nagyon helyes bizonyos tekintetben az óvatosság és az elővigyázatosság a pénzügyek kezelése terén, de azt hiszem, itt mégis számításba kell venni azt,, hogy fontos szociális kérdésről vau szó s a szegényebb lakosság lakásáról, és ezen a címen azt a horribilis adóterhet, amelyet a házadó mellett, a kincstári házhaszonrészesedés jelent, mesterségesen és erőszakosan fokozni nem helyes, mert ebből a kormánynak és általában a közéletnek több a kára mint a haszna. Arra kérem tehát a pénzügyminister urat, méltóztassék vizsgálat tárgyává tenni azokat a körülményeket, amelyekre nagybecsű figyelmét felhívtam és lehetőleg generális intézkedéssel saját közegeit tehermentesíteni a fellebbezések tömkelegétől, amennyiben pedig mégis bizonyos esetekben generális intézkedéssel nem lehetne reparációt eszközölni, ugy legyen szíves a pénzügyminister u.r utasítani a közegeket, hogy legalább községenként kumulative fogadják el a fellebbezéseket, és aszerint bírálják el azokat. T.i. hozzám többen a közönség köréből azzal a kéréssel is fordultak, tegyem ezt lehetővé, mert ez a közönségnek a reparációt feltétlenül könnyebbé tenné. Ezekre voltam bátor a pénzügyminister ;ur figyelmét felhívni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A házadókivetésről ezidőszerint nekem még csak nyersanyag áll rendelkezésemre. Tény az, hogy megállapítottuk, hogy ezek a kivetések nem egy helyen túlzottak és nagy aránytahi nságok mutatkoznak az egyes vidékek között. A magam részéről mindazt megfontolás tárgyává teszem, amit Neubauer Ferenc igen t. I képviselőtársam előadott és ha csak lehet, mindenesetre generális intézkedésekkel fogok törekedni a helyzeten segíteni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 5. §-t elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A nemzetgyűlés az 5. §-t elfogadja. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 6. §-át). Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a Háznak minden egyes tagja teljesen tisztában van azzal, hogy az átruházási jog a maga helyén, a maga körzetében, tapasztalati adatok alapján engedélyezve, az államgazdaságban az okszerű és a takarékos gazdálkodást fokozza. Ha ellenkezőleg történik az átruházási jog engedélyezése, akkor ez meglazítja a számadási kötelezettséget és a takarékos gazdálkodást, sőt mondhatnám azt, hogy pazarló gazdálkodásra vezet. A t. kormány ebben a költségvetési törvényjavaslatban a maga részére kéri a törvényhozástól a felhatalmazást abban a tekintetben, hogy a költségvetési törvény végrehajtása során ő maga engedélyezhesse az egyes ügy ágazatok rovatai, címei és fejezetei között az átruházást. Garanciális törvényünk szerint — mint azt az indokolás is kiemeli — csak a nemzetgyűlés. a törvényhozás engedélyezheti az átruházási jogot és az engedélyezés alapjául a kormánynak adatokat kell szolgáltatnia a törvényhozás házának és emellett minden irányban, minden vonatkozásban meg kell indokolnia a kérelmezett átruházások szükségességét. Nem kívánom az adott esetben saját véleményemet szembehelyezni a t. pénzügyminister úréval. Én is arra az álláspontra helyezkedem, habár más indokokból is, hogy a mostani kivételes időkben egy, a helyzet magaslatán álló kormány kezében az átruházási jog esetről-esetre engedélyezve, a takarékosságnak és az okszerű gazdálkodásnak sokkal nagyobb szolgálatot tehet, mintha azt mi most engedélyeziiők. Nem merem azonban azt mondani, amit az indokolás íuond s amit azt hiszem, a sercegő rossz toll fektetett le így, ahogy le van fektetve az indokolásban. Az indokolás t. 3. azt mondja, hogy azért kell megadni a kormánynak, a mínistertanácsnak az átruházási jog gyakoroltatására az engedélyt, a jogot, mert tíz év óta ez az első aranyköltségvetés. A költségvetés adataira átruházási jog engedé17*
