Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. 103 felszólalók közül a legtöbben szóvátették a bevételek kedvező alakulását és ezzel kapcsolatban azt — mint Beck Lajos igen t. képviselőtársam kifejezte magát —, hogy ugyanabban az arányban romlik a magángazdaság helyzete, mint amilyen arányban javul az állam pénzügyi helyzete. Ha valaki látja azt, hogy nehéz viszonyok között vagyunk, az én vagyok. És nem egyszer kifejezést is adtam már annak, különösen a költségvetés általános vitájának végén, hogy nagyon óvatosan kell megítélni azokat az adatokat, amelyek különösen a bevételekre vonatkoznak. Magam is leszögeztem azt, hogy annakidején, amikor a költségvetést összeállítottuk, nem láttuk előre a dolgok fejlődését. Ugyanakkor azonban nem szabad felednünk azt sem, hogy ezekben a bevételekben tulaj donképen olyan bevételek vanak, ; amelyek óriási megterhelését jelentik a gazdasági életnek, amelyek időlegesek és amelyek ezen keretek között fenn nem tarthatók és nem lesznek fentarthatók. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Rámutattam ugyanakkor arra a tényre is, hogy a vámbevételek ma magasak. Itt is sokan érintették a kereskedelmi szerződések problémáját. Mi a magunk részéről minden erővel azon vagyunk és abban a percben, amint sikerül méltányos és gazdasági életünk életviszonyait is figyelembe vevő megállapodásokat létesíteni, egy percig sem, fogunk késlekedni, hogy ilyen megállapodásokat kössünk. Nem rajtunk múlik, ha ez néni történik meg. Abban a percben azután a vámbevételek is egészen másként fognak alakulni. Ez tehát egy olyan tétel, amelyet szabatosan megjelölni nem lehet és én sem tudnék ma kijelentéseket tenni, hogyan fognak alakulni a vámbevételek a kereskedelmi szerződések megkötése után. Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy legyen bátorságom és lépjek fel egyes vállalatokkal szemben. Ezzel kapcsolatban csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a vámtarifa és a vámkereskedelmi szerződések nem egyes cégek érdekei köz? tartoznak, a vámtarifa egy ország általános gazdasági életfeltételeinek felel meg, a kereskedelmi szerződések pedig, amelyek ezen az alapon köttettek, az ország általános gazdasági életének érdekeit szolgálják. Lehetetlenül veszedelmes, ut volna az, ha mi ilyen formában próbálnánk ezeket a kérdéseket elbírálni. (Ugy van!) Mérlegelni kell, igenis, minden szempontot; mig az egyik oldalon megvédem a termelést, természetesen figyelembe kell vennem másik oldalon a fogyasztás érdekeit is. Bebizonyítottam nem egyszer — s amig rajtam múlik, ezt követni fogom —, hogy ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál általános jellegű és nem individuális szempontokat kell szem előtt tartani; én individuális térre sohasem fogok .menni, mert ezt a legveszedelmesebbnek tartom a kereskedelem érdekeire, hanem arra törekszem, hogy a különböző erdekeket összeegyeztessem. (Ugy van!) Ott van a forgalmi adó kérdése. Ami a forgalmi adó problémáját illeti, e tekintetben csak a bevételekkel kívánok foglalkozni. Igaz — és ezt mindenki tudja —, hogy ez az adó ma hatalmas bevételt nyújt, de a mai keretek között ez sem lesz megtartaható, és nem tudjuk azt a határt sem előre megjelölni, hogy hová fog ez az adó majd alászállani. Én tehát csak azt emelem ki, hogy ezekből az ideiglenes bevételekből nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy itt milyen határ volna szükséges. Ellenkezőleg-, nem először hangsúlyozom most és mindig azt állitom, hogy nekünk két programmunk van: mindazokat az igazságtalanságokat, amelyek az adóztatásnál megnyilatkoznak, 1926. év végéig el kell tüntetni, ha pedig nem lehet eltüntetni, legalább is jelentékenyen mérsékelni kell — s itt van a nehéa dió —, hogy akkor olyan költségvetéssel tudjunk jönni, amely a saját bevételi forrásaiból tudja a kiadásait fedezni. Ezért helyeslem én is azt az álláspontot, hogy bevételek fokozásáról szó nem lehet, csak bevételek csökkentése történhetik, — ha nem akarjuk az ország gazdasági életét tönkretenni, (Ugy van!) Ez a fontos érdek követeli meg, hogy a legnagyobb eréllyel csökkentsük a kiadásokat. (Ugy van!) Ezért tettük azt, hogy amikor a népszövetség hozzájárult, az összes fórumok letárgyalták — miután a zsoldos hadsereg szisztémája miatt mi vagyunk a hadsereg' fentartása tekintetében a legdrágábbak — a hadi tételt is 15 millióval lejebb mérsékeltük annál az összegnél, amelyet a népszövetség elfogadott. Nem lehet tehát nekünk szemrehányást tenni, hogy mi fokozott kiadásokkal dolgozunk. Sajnos, nem tudunk az egész vonalon hasonló mérséklésekkel élni. Sándor Pál igen t. képviselőtársam azzal kapcsolatban, hogy a magángazdaságra nem fektettünk elég súlyt, kritika alá vette a főbiztos ur működését. Én azt hiszem, hogy a főbiztos ur működése annyira tisztán áll nemcsak a magyar közvélemény, de az egész világ előtt (Strausz István: Egészen tisztán áll!), hogy semmiféle megvédésre nem szorul. (Általános helyeslés.) Meg lehet állapítani azt, hogy ő minden oldal felé a legnagyobb tárgyilagossággal, szakavatottsággal teljesiti működését (Reisehl Richárd: És jóindulattal!) és nagy jóindulattal van az ország iránt, mert látja ő maga is, hogy ezt az országot nemcsak pénzügyileg, hanem gazdaságilag is talpra keli állítani. (Nagy Emil: Ugy van, sőt először!) Ha az igen t. képviselő ur a főbiztos ur jelentését olvasta.be kell látnia, hogy épen azokból a jelentésekből nem volt jogosult azt a következtetést levonni, amelyet kritikaként gyakorolt vele szemben. (Ugy van!) Én a magam részéről nem hiszem, hogy valaki is jó szolgálatot tenne ezen az utón az országnak. (Ugy van! jobbfelől.) Nekünk nem lehet más érdekünk, minthogy a főbiztos ur továbbra is^ azzal a tárgyilagossággal, azzal a messzemenő körültekintéssel egyeztesse össze azokat a különböző érdekeket, amelyeket neki képviselnie kell, és ha ő ezen az utón működik tovább, mi esak a legnagyobb elismeréssel lehetünk személye iránt. (Ugy van!) A magángazdasággal kapcsolatban a mai nehéz helyzetet sokan érintették, általában Sándor Pál és Beck Lajos t. képviselőtársaim, de kitért erre a kérdésre Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam is. olymódon, mintha azt akarta volna leszögezni, hogy ebben az irányban bizonyos szükséges intézkedések nem történnének. Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam összehasonlította a mi helyzetünket a különböző államokéval. Én nem szeretek más államok problémáival foglalkozni ebből a szempontból, nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy birálatot gyakoroljak, én csak annyit fogok megemliteni hogy minden államnak mások az életviszonyai és ami egyik helyen helyes, az talán nem helyes a másikon. Ő különösen Németországra hivatkozott. Ezzel szemben csak annyit akarok megjegyezni, hogy, eltekintve attól, hogy bár Németország nem FAPLÓ xxxi. 15