Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. 7) állapotot tűrni, hogy míg Németországban 50—60 vagy talán még magasabb százalékban rendezték és Ausztriában is rendezték a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák ellátási ügyét, addig itt semmi sem történik. De hosszú hónapokon át itt még mindig csak stagnálást, eredménytelenséget és meddőséget tapasztaltunk, ami sokkal több a rossznál, és ami meggyőz bennünket arról, hogy ennek a kormányr nak esze-ágában sincsen javítani a helyzeten. Most is igéri a minster ur és én hiszem is, hogy be fogja terjeszteni a törvényjavaslatot, amelyben a hadirokkantak, hadiözvegyek és azok hátramaradottjai anyagi ügyét rendezi; de ezt már régen halljuk. Jobban szerettem volna, ha a minister ur azt mondja, hogy bár most könynyebben megy a tör vény alkotás, de a holnapi naptól kezdve rendeleti utón megszüntetem a hadirokkantak koldulását, a hadiözvegyek nyomorgását és általában azt a rettenetes nemzeti katasztrófát, amelyben ezek a háború áldozatai szenvednek. E helyett az igen t. minister ur újból csak a reménységek aranyfonalát csillogtatja meg szemeink előtt, pedig ebből a reménység'ből elég volt már nekünk is és a hadirokkantaknak is. Mi most már tetteket, rendeleteket várunk, azonban nem kapunk semmit. Mert hogyan áll ma a hadirokkantak, hadiözvegyek és a harcban elesettek hátramaradottéinak illetményrendezési ügyel Olyan szánalmas és lázító számok azok az összegek, amelyeket kapnak, hogy tulaj donképen nem is kellene felovasnom, de felolvasom épen azért, hogy a minister ur lássa, és hogy az országban és a sajtón keresztül tudják meg, hogy állandóan napireden tartjuk ezt a kérdést és nem elégszünk meg Ígéretekkel, hanem igenis követeljük a kormánytól, hogy vessen véget a mostani állapotoknak, és hogy ne történjék meg az, ami megtörtént Franciaországgal 1870-ben, hogy a hadirokkantaknak ahelyett, hogy tisztességesen elláták volna őket, egy harmonikát vagy sípládát nyomtak a kezükbe és koldulásra kényszeritették őket, A 25%-os rokkant illetménye például egy hónapra 12.000 korona; tiszteknek és önkénteseknek 24.000 korona, az 50%-os leg'énységi állománybeír rokkantnak 36.000 korona, altisztnek, iparosnak, kereskedőnek, gazdának 54, tisztnek és önkéntesnek 72.000, a 75%-os legénységi állománybelinek 105.000 korona a havi ellátása, az altiszteknek, iparosoknak 157.000, tisztnek, ökéntesnek 210.000 korona. Most álljunk meg itt. Én az önök igazságérzésére apellálok és kérdezem, méltóztassanak megmondani, mit csinál clZ cl rokkant azzal a 12.000, vagy 36.000 vagy pedig 100.000 koronával, amit havonta kap? Hány napra tudja magát belőle ellátni? Tud-e kenyeret venni rajta, el tudja-e tartani gyermekeit, családját? Inkább töröljék az egész fizetést, mert az megcsúfolása annak az elvnek, hogy a hadirokkantak kapjanak egy olyan jutalékot, hogy legalább némikép, emberi módon tartsák el magukat. Ez olyan lázító, kétségbeejtő számadat, amelyről nem lehet eléggé beszélni. És én sajnálom, hogy az igen t, minister ur szemétében az én katholikus egyházam egy főpapját is tisztelem, mert ezen állásánál fogva tőle nagyobb megértést, nagyobb könyörületességet várnak a rokkantak, és nagyon szomorú, hogy ezt nem találják meg. Ebből nagyon kellemetlen közvélemény támad, amelynek kellemetlen hangját, azt hiszem, neki is sajnosán kellett sokszor tapasztalnia. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Miből? Azt mondja meg?!) Az igen tisztelt minister ur ott van a ministertanácsban a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur; ha a népjóléti minister ur felveti a kabinetkérdést és követelni fogja kívánságainak teljesítését, különben tárcáját otthagyja, feltétlenül fognak változtatni rajta. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: És ha otthagyja a tárcát és még sincs pénz, akkor mi lesz?) Én csak egy ötlettel szolgálhatok az ige« t. minister urnák. Már az unalomig menőleg számtalanszor történtek itt javaslatok, amelyeket el is fogadtak, a többségi párton is, hogy a hadivagyono kat meg kell adóztatni. Ha pl. csak ezeket fogja meg a kormány és a háborúban szerzett vagyonokat megadóztatja— (Homonnay Tivadar: Nincs az már meg!) Dehogy nincs; a háborús birtokok, a földbirtokok is megvannak, de ot1 is azt tapasztalhatjuk, hogy ahelyett, hogy a hadirokkantaknak és a hadiözvegyeknek nagyobb S mennyiségben igyekeznék birtokot adni a bíróság, mentik ezeket a háborús vagyonokat és a rokkantakat kirúgják és érdekeiket nem respektálják. Ez a legszomorúbb dolog. Nekünk, az ellenzéknek nem feladatunk, hogy mi jöjjünk gondolatokkal és végrehajtási tervekkel a kormányhoz, mert ezt a kormánynak magának, az ő szakközegeinek kötelességük feltalálni. A minister ur csapjon keményen az asztalra (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor mingy árt lesz pénz?) és törjön bár össze az asztal, de a rokkantak ügyét feltétlenül oldja meg, ezeket a szánalmas és a balkáni állapotokon is alul levő ellátási állapotokat szüntesse meg és adjon nekik tisztességes emberi élethez való ellátást, biztosítson nekik a minister ur megfelelő életstandardot. Nem elég megállapítani, hogy a nemzeti becsületnek a kérdése az és tartozunk azzal, hogy végre megfelelő helyzetbe jussanak a rokkantak, és nem elég azt mondani, hogy ha nem fognak az uccáról elmenni, hogy a szemet ne bántsák, akkor rendőri hatalommal fogja a minister ur megakadályozni őket abban, hogy kolduljanak. Ezek mind igen szép kijelentések, de ezzel szemben a tények, a valóság, az élet, a realitás az, hogy ezek az emberek koldulnak, hogy ezek piszkos, züllött ruhában járkálnak, hogy gyermekeiket nem tudják elhelyezni és hogy a hadiözvegyek — mint legutóbb is hallottam, amikor lenn voltam kerületemben, Makó városában —, Makón három hónap óta nem kapták meg iletményeiket. A minister ur kijelentette itt tegnap, hogy minden hónap elseie előtt tiz nappal kiadja az utasítást és a rendeletet, amelyben kiutalja az összegeket, de viszont a minister urnák a panaszokról is tudomása van. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nincs tudomásom! Miért nem fordultak hozzám?) Hát akkor méltóztassék tudomásul venni! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Rendben van! Tessék ideadni Írásban!) Három hónanon keresztül nem fizették ki ma, amikor a pénzérték változik, (Vass József népjóléti és munkaügyi ] minister: Lehetetlenség hallgatni!) és amikor j a nyomorúság olyan nagy, ez nagyon kellemet| len, mert az a szeg'ény ember arra a néhány százezer koronára számított és ahelyett, hogy megkapná, nem kap semmit. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügye a legborzalmasabb és a IegszerenNAPLÓ xxx. H
