Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. illése 1925. napot köteles kint tölteni külszolgálatban a községében, ugyanezt megtehetné a járási orvos is, csak meg kell adni a mozgási lehetőséget. Kiutazásai alkalmával azután bőven lenne ideje a falu egészségügyével foglalkozni, a szülésznőket ellenőrizni, s a nyilvános helyeket megvizsgálni, az iskolákban felvilágosító, oktató előadásokat tartani, csak — mondom — legyen meg a lehetősége annak, hogy utazhasson. Ha a falu népével meg tudnánk értetni és rá tudnánk őket vermi arra, hogy ha valamely sebesülés éri őket, ne trágyával kössék be &

r sebet, ne poros pókhálóval állítsák el a vérzést, ha meg tudnánk velük értetni, hogy vannak betegségek, amelyek ragályosak és azoktól óvakodjanak, és ha rá tudnánk venni a tisztaságra, a szellőztetésre, a jó levegő élvezetére, ezzel óriási számot tudnánk az életnek megmenteni. Magyarországon a közegészségügy a háború kitöréséig folytonosan fejlődőben volt. Azóta fokról-fokra romlik és a jó Istennek a csodája, hogy egyes járványok meg nem tizedelték a falu népét. Hogy a nemzetközi vonatkozásban hol vagyunk, erről jobb nem is beszélni, mert csaknem leghátul állunk. A meglévő diszpenzérek — amint délelőtt egyik képviselőtársam emiitette, 72 diszpenzér működött már a háború előtt az, országban —, teljesen beszüntették működésüket, a fertőtlenítés a falun ismeretlen fogalommá vált. Ennek következménye lett azután a születések feltűnő csökkenése és a halálozási százalékok hihetetlen emelkedése. Románia után Magyarországon születik a legtöbb gyermek és Oroszország után Magyarországon hal meg a legtöbb gyermek. Itt tehát csak meg kellene találni az útját és módját annak, hogy mi a megszületett embereket megmenthessük és életben tarthassuk. Itt felemiilem Norvégia példáját. Nálunk másfélszer annyi gyermekcsecsemő hal meg egyhónapos koráig, mint amennyit ott egy esztendős koráig. Ebből látszik az, hogyha a megszületett anyagot megtartanók, milyen óriási mértékben tudnánk a népszaporodást fokozni. Ma már 37 diszpenzér teljesiti magasztos hivatását, ezek szaporítása és teljes kiépítése lenne az államhatalom legsürgősebb feladata. Mert nagyon félős — épen a tárgyalás során fölemlített statisztikából is meggyőződhetnénk róla —, hogy a tuberkulózis valósággal megtizedeli a nemzetet. Jól tudom azt, hogy mindez pénzbe kerül, de minden irig*ység nélkül mondva, ha lótenyésztésre körülbelül 3 millió aranykoronát, állategészségügyre circa egy millió aranykoronát tudunk fordítani, akkor talán az ember egészségügyére sem alamizsnát, hanem valamivel nagyobb összeget és nem 30.000 aranykoronát kellene fordítani. Ezek a számok mar guk mutatják azt, hogy eddig bizony, sajnos, mi az emberanyag megmentésével nagyon keveset törődtünk. Kívánatos volna, hogy a bábaképzés a kultusztárca keretéből szintén a népjóléti ministeri uur keretébe osztatnék be, azért, hog-y megfelelőbb legyen a kiképzés (Barla Szabó József: Ugy van! Helyes!) és igy nem produkálnánk túlságosan sok szülésznőt, hanem csak annyit, amennyi az utánpótlásra szükséges és igy nem nevelnénk és nem képeznénk ki angyalcsinálókat is esetleg. (Ugy vanJ jobbfelől.) Annak, hogy az általam felvetett eszmék és kérdések megtoldhatok legyenek, első és elén- I gedhetetlen feltétele, hogy a tiszti orvosnak I végrehajtó és intézkedési joga is legyen. Azt a felfogást, hogy ehhez nem ért, komolynak [ nem tartom és ez csak nálunk, a jogászállamévi február hó 18-án, szerdán. 69 ban divatos jelszó, ha pedig mégis igy lenne, akor azt a csekély jogi tudást, amely az intézkedéshez és a végrehajtáshoz kell, azt a tiszti orvos könnyen megszerezheti és meg is fogja szerezni. Mindaddig azonban, ami g egy kisebb képzettségű egyénnek csak _ mellérendeltje a magasabb szakképzettségű egyén, akinek javaslatait és intézkedéseit az előbbi csak akkor fogadja el, ha neki épen tetszik, addig komoly és eredményes munkát nem várhatunk. Ha mindezek az általam felsoroltak a járási tiszti orvosok hatáskörébe lesznek utalva, akkor egy ujabb alispáni értekezlet nem mondhatja azt, hogy egy járásorvos idejét és erejét nem meríti ki a közegészségügy rendbentartása, mert akkor az az orvos, ha el akarja végezni a dolgát, rogyásig dolgozhat. (Ugy van! jobbfelől.) A népjóléti minister ur őnagyméltósága tegnapi expozéjában említette azt ís, hogy ő az óvodákat szeretné ilyen intézmények részére átalakítani. Én ezt a magam részéről nem' tartem teljesen jónak és helyesnek, azért, mert hiszen o faluban' az óvodák, menhelyek azért vannak, hogy a kora hajnalban munkábamenő és késő este hazatérő polgári szülőknek, az egyszerű embereknek gyermekeit legyen hová adni, ahol azok gondoztatnak és felügyelet alatt vannak. De nem tartanám helyesnek azért sem, mert akor tulajdonképen egy állásban két tiszti orvos lenne s ezt igazán soknak, feleslegesnek tartanám; ellenben a jól kiképzett, azzal a bizonyos amerikai ösztöndíjjal kiképzett orvoskollegákat tessék majd a megüresedett tiszti orvosi állásokra alkalmazni. (Ugy van! jobbfelől.) Ugy tudom, hogy még 1918-ban készült, egy törvényjavaslat a fertőzőbetegségek elleni védekezésről és ugy tudom, hogy már 1912-ben készült egy élelmiszer törvényjavaslat is. Hogy hol vannak ezek, melyik Íróasztal fiókjában alusszák hosszú álmukat, nem; tudom, de talán célszerű volna ezeket is elővenni. A forradalmak után gombamódra felszaporodtak az úgynevezett jótékonysági egyesületek. Hogyan és mit jótékonykodtak, ki tudná megmondani, csak annyit tudunk, hogy jobbról, balról, de állandóan pumpolva lettünk. Itt sem ártana az átrostálás. A nem életképeseket és nem arravalókat meg kellene szüntetni' s csak olyanok maradjanak meg, amelyek a jótékonyság szolgálatában önzetlenül állanak, mert hiszen, amint az előadó ur tegnap emiitette, szükség van arra, hogy a társadalom ezen a téren is segítsen az állam terhein, de szükség van ezekre a jótékony egyesületekre azért is, hog'y a közönségnek alkalma legyen a legszebb keresztényi erényt, a felebaráti szeretetet és jótékonyságot gyakorolni, ami amellett, hogy jót is tesz a szegényeken, egyúttal szerintem a most nagyon eldurvult erkölcsöket és a lelkeket is nemesíteni fogja (Ugy van! jobbfelől.) Az anya- és csecsemővédelem, a gyermeknyaraltatás kiépitése, az arra érdemes jótékonysági egyesületek anyagi támogatása, az iskolaorvosi intézmény elrendelése,, az egészségtan kötelező tanítása, a gyógyszertárak szaporítása, a rokkantügy rendezése, a munkásbiztositási törvény revíziója, a közegészség*ügy államosítása lennének szerintem a fő teendők, és akkor ez a népjóléti elnevezés alatt álló ministerium csakugyan a népjólétet szolgálná és mozditaná elő, amire különben őt az egységespárt programja is kötelezi. Épen ezért, hogy ezek a nagy célok elérhetők legyenek, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (Halljuk! Hall-