Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

68 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925, kórházat igénybe veszik. Ebben az esetben az a meggyőződésem, hogy az a kórház és férő­hely-menyiség, amely ma van az országban, bőven elegendő lesz. De egyet kötök ki, és egyet kérek hozzá, azt, hogy ezeknek az; inté­zeteknek felszerelése megfelelő legyen és az ápolási dijak is megfelelőbben legyenek meg­állapítva. (Helyeslés.) A kórházak orvosai, a községi és körorvosok legyenek pusztán gyó­gyító orvosok, a vármegyei és tiszti orvosok pedig a betegségek megelőzésének, a profilaxis­nak hivatott apostolai. Itt rá kell mutatnom arra is, hogy az or­vosképzést jelenlegi formájában nem tartom elegendőnek; nem tartom elegendőnek a köz­egészségügynek^ az egyetemeken csak fél éven ! át való tanítását, és egy tessék-lássék szigor­lat letételével ennek a tárgynak az elintézését. J Épigy nem tartom elegendőnek a háromhavi i tisztiorvosi kurzust sem. Vagy legyen inten­zivebb kiképzés az egyetemen, vagy pedig, ha nem volna lehetséges ennek megváltoztatása. akkor az orvosi kurzusok keretében történjék ez meg, a majd felállítandó Rockfeller-intézet keretében. A falu 1 egészségű gyet tulajdonképen a köz­ségi (kör-)orvos, a községi szülésznő és a községri halottkém végzi. Ahol községi orvos van, ott az állapot meg-felelő, az orvos mindig kéznél van, a szülésznőt állandóan ellenőrizheti és a J halottkémlést maga végzi. A körorvos csak a I székhelyén teheti ezt meg és a köréhez tartozó í többi községekben már nem ilyen jó a helyzet, j A többnyire nem okleveles szülésznő kuruzslás­sal, gyermekeihajtással is foglalkozik és mint egyszerű, szegény, rosszul fizetett alkalma­zottja a községnek, egyéb dolgokat is végezve, sokszor olyan kézzel nyúl a szülőanyához, hogy a hozzáértő szakember valósággal elbor­zad tőle. Ennek tulajdonítom azt, hogy Ma­gyarországon, sajnos, ezidőszerint is éven­ként több mint 2000 szülőanya hal el gyermek­ágyi lázban. A halottkémeket, akiket egyszerű földmivesékből, a legjobb esetben iparosokból szednek és képeznek ki, sem tartom megfele­lőknek, mert hiszen azt az egyszerű, szegény, falusi embert jól kiképezni aligha lehetséges. A lehetetlennél lehetetlenebb haláleseteket ír­nak be a halottvizsgálati jegyzőkönybe, és azon túlmenően valamely különösebb halál­esetnél, vagy véletlen balesetnél, sérülésnél, gyanús halálesetnél fogalmuk sincs a teendő­jükről. De engem nem annyira ez bánt, minit inkább az, hogy a halál beálltát sem képesek precízen konstatálni és én, őszintén megvall­va, egész életemben mindig amiatt aggódtam, hogy vájjon az ilyen halottkémek közreműkö­désével eltemetett egyének között nem akadt-e tetszhalott, akit élve temettek el. Ezért tartom szükségesnek, hogy a halottkémlést mindenütt maga a községi orvos, illetve a körorvos vé­gezze és olyan dijazás mellett szálljon ki a ha­lotthoz halottvizsgálat céljából, mintha beteg­hez ment volna. Szükséges volna továbbá az is, hogy min­den községben jól kiképzett, okleveles szülész- j nő legyen, aki egyúttal az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet is ellátná. így tudna neki a ; község- olyan jövedelmet és megálhetést is biz- j tositani, hogy a becsület és tisztesség utjáról nem térne le. Az orvosok száma csonka Magyarországon j ötezren felül van. Ebből az ötezren felüli or­vosból a fele Budapesten, a fele vidéken él. I És ilyen magas létszám mellett még négy egye- I tem ontja évenként az ujabb orvosokat, Két­ségbeejtő elgondolni is, vájjon hol fognak ezek, ' évi február hó 18-án, szerdán. kikerülve az életbe, elhelyezkedni akkor, ami­kor egész Magyarországon mindössze csak 795 községi körorvosi, 32 megyei fő-, 153 járási és 168 városi tisztiorvosi állás van. (Kiss Menvhért: Mégis jó a numerus clausus! — Szabó József: Egy csomó körorvosi állás nincs betöltve!) Be­töltetlen körorvosi állás, ami Nagy-Magyar­országon több száz volt, ma alig akad. Hiszen tanársegédek mennek el vidékre, hogy a meg­élhetésüket biztosítsák. Ha azonban végre­hajtanánk az 1908 : XXXVIII. tc.-t, amely ex­pressis verbis kimondja, hogy minden 5000 lel­ket számláló községben községi orvosi és min­den kisebb községekből alakult körzetben, amely az 5000 lelket meghaladja, körorvosi állás szer­vezendő — sőt ezeket a számokat még csökken­teni is lehetne —, akkor az orvosok nagyrészét bizonyára el tudnánk helyezni és ezzel magát & r közegészségügyet is óriási mértékben tud­nánk előrevinni. Ennek egyetlenegy nehézsége van, amit ne méltóztassék a falu népének ter­hére irni — mert a falu már meg* van azzal bé­lyegezve, hogy nem akarja az orvost, pedig ellenkezőleg', óhajtja, hogy az orvosi segélyhez közel legyen —, a lakáskérdés. Ennek elinté­zésébe is szívesen belemennének, felajánlják a lakásépítést az illetékes hatóságnál, amikor azonban építeni akarnak, olyan horribilis ösz­szeg'et kivannak tőlük és olyan óriási kamat mellett, hogy azt nem birják ki. Ezt megoldani szerintem ugy lehetne, ha elrendeltetnék, hogy minden község községi orvost és bizonyos kör­zetek bizonyos lélekszámig körorvost tartsanak, azután elrendelnék a lakásépítést is, de egy­úttal gondoskodva arról, hogy az illető közsé­gek olcsó, vagy kamatmentes kölcsönhöz jus­sanak, így azi az anomália, amit a népjóléti minister ur tegnap emiitett, hogy Budapesten 100.000 emberre 227, a vidéken pedig csak 37 or­vos jut, kiegyenlítődnék. Ilymódon nemcsak el tudnánk helyezni az ujabb orvosi generjieiót, de magát a közegészségügyet is előbbre tud­nánk vinni. Amint emiitettem, a községi és körorvos pusztán csak gyógykezelő, gyógyító orvos le­gyen és nem szabad kitenni annak, hogy az 1908 : XXXVIII. te. 9. §-ában foglaltakat ő hajtsa végre. Ez örökös kellemetlenkedéssel, örökös gyűlölködéssel járna, azonkívül elveszí­tené a beléje helyezett bizalmat. Nem tartom helyesnek, hogy az orvos, feljelentve a gpncl­jaira bízott egyéneket, büntetéseket provokál­jon. Viszont szükségesnek tartom — és ezt a régi hibát majd a közegészségügy állam ositása alkalmával lehet korrigálni —, hogy a magais akadémiai szakképzettségű körorvos ne marad­jon teljes életében a IX. fizetési osztályban, hanem bizonyos évtizedek múlva legalább vala­melyest tudjon előrehaladni. Ma a hivatalos dolgokat, a közegészségügyi közigazgatást is, azt lehet mondani, a községi és körorvosok végzik. Helyesebb lenne, ha ezt a járási orvosok mint járási tisztiorvosok vé­geznék, akiknek nem a) gyógyítás, hanem a közr egészségügyi közigazgatás, a községi körorvo­sok működésének ellenőrzése, betegségek és járványok megelőzése lenne legfőbb feladatuk. Ezek kezelésére bíznám a házasulandók meg­vizsgálását» a népbetegségek elleni védekezést diszpenzérek keretében, ahol megfelelő felsze­reléssel a fuberkulotikus, venereás bajok, az alkoholizmus ellen küzdenének, ahol bakterioló­giai és egyéb vizsgálatokat végezhetnek és irá­nyithatják a fertőző betegségek elleni védeke­zést, a fertőtlenítést és a gyermekvédelmet. Ha a járási főszolgabíró minden hónapban 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom