Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

Á nemzetgyűlés 378. ülése 1925, első évben ott még : lakásépítési többlet volt, ellenben a következő évben, amikor ők is belekeveredtek á háborúba, 22, -22,; 11 és 10, Az enteiite-államoknál a Iákásterm'elés az 1913. évinek átlagban ' számítva 36 százaléka, vagyis kerekén harmadrésze. Semleges államokban, Kopenhágában az érre vonatkozó adatok igy alának: 100, 18, 9, 23, Í6. Svájcnak erre vonatkozó adatai : 56, 35,, 24, 18, 16. Hollandiának ide• vonatkozó adatai: 100, 76, 66, 64, 100, vagyis itt " is a lakás termelésnek nagy csökkenéséről kell beszámolni. Ha á semleges államok adatait összeadom és az átlagot számitöm, akkor az 5 ' háborús esztendőben á lakástermelés még mindig 47 százalékra szállt alá, vagyis a békebelinek körülbelül felét termelték. Röviden igy • még lehet állapitani, hogy a.lakástermelés az egész világon csökkent, a szövetséges országokban negyedére, az entente-országokban harmadára és a semleges , országokban körülbelül felére. Ha keressük azokat az • összetevőket, amelyekből ez a lakáshiány, tehát ez a szomorú eredő előáll, akkor ezek közé elsősorban •tartozik a lakbér elértéktelenedése. A lakbér mindenütt az egész világon csökkenő tendenciát mutatott, különösen a háború következtében. Ha a

z 1913-as lakbért 100-nak nevezzük, tehát percentben, állapítjuk meg azt, hogy mennyi a lakbérre fordított összeg a háborúval kapcsolatosan a következő esztendőkben, akkor Budapesten 1920-ban 3.8, 1921-ben 5,8, 1922-ben 2.4, 1923-ban 3.3, vagyis átlagban a négy háború utáni- esztendőben 3.8,. tehát, aki 100 koronát fizetett - lakbérben. 1913-ba

m - az ezekben az esztendőkben csak 3,80 koronát űzetett lakbérre átlagban« Nem részletezem, csak főbb eredményeiben ismertem Bécs- adatát, amelynél' ez 2-5, Berlin adatát, amelynél ez 4*3, vagyis ezen három szövetséges fővárosnál az arány körülbelül 4-et jelent. Ezzel szemben az entente-államokban Londonnak èz a száma 75, Párizsnak 49, Rómának 39, vagyis az entente-államok arányszáma 54. De még a semlegeseknek is csökkent a lakbér, amennyiben Dániának az aranvszáma 63, Svájcé, 90, Svédországé pedig 77, Ebből az következik, hogy ezeknek átlagszáma 76. Tehát amíg 1913-ban 100 koronát fizetett lakbérben mindenki, addig a szövetséges államokban csak 4 koronát, az entente-országokban 54 koronát, a semleges országokban pedig 76 koronát kellett fizetni. Azonban, bár ez nagy összetevője ennek a lakáshiánynak, hogy t i. nem rentábilis a bérlakások építése, e kérdés megöldásáuak mégsem egyetlen módja a lakbérszabályozás. Egymagában ez a lakáshiányt eltüntet ai még nem képes, mindenesetre lényeges" tényező benne, de önmagában még* ez nem . Igénytelen nézetem szerint á szabadforgalomra való áttérés lesz az a helyes módszer, amely a kereseti - viszonyokat és a lakbérviszonyokat összhangba hozza, hiszen ezekéi a diktált lakbéreket, amelyeket a. kötöttség folytán "a-népjóléti minister, ur megáll apitott,: már .áthágják és már az élet, különösen üzleti téren, •kezdi kikezdeni. -Ai ^kereseti .-.és lakbérviszonyokuak aránybahozása csakis a szabadforgalom által lesz lehetséges., ; - ; r; ',,.,-. . Másik összetevője a lakáshiánynak a lakásadók Önreiidelkezési jogának.kprlátpzása, azok a : feéjivszerühatósági, intézkedések, amelyeket szintén nemcsak nálunk, hanem az- öss;zes országokbán kénytelenek voltak a kormányok megválósitani. Ez egyaránt bánija és sérti a falunak ' és

v városnak is a polgárságát. A falusi golgárt épugy bántja az, ha vau neki'egy haza és 'nem évi február hó 18-á»?,,-- szerdán. "57 "tud oda beköltözni. Egyaránt- bántja, hogy oda á kommün alatt befészkelt embereket nem képes kitenni belőle. Egyaránt bántja, hogy sokszor kénytelen saját lakásigényeit alárendelni idegeneknek az ő házában, való elhelyezkedése folytán.. Ez a székesfővárosban is áll. Mindaddig, . ameddig a lakáshivatali • kötöttségek megvannak, a lakástermelés megindulni eredményes mértékben nem tud. Azért nagyon helyes a minister urnák az a törekvése, hogy ezeket a korlátozásokat egyelőre meghatározott határidőben megszüntetni tervezi. . Ezek a lakásügyi korlátozások megsztinőban vannak majdnem mindenütt. Svájcban 1922 júliusában szűntek meg,. Svédországban .1923 októberében, Szerbiában 1923 januárban, Finnországban 1922 júniusban, Olaszországban 1923 júliusában. Most van megszűnőben Dániában, ahol 1926 májusra szűnik meg, Lengyelországban, ahol 1926 januárban és nálunk, ahol 1926 novemberére tervezik a megszüntetést.. De még mindig érvényben vannak ezek a korlátozások Belgiumban, Franciaországban, Romániában, Csehországban, Németországban és Ausztria ban. Ezek az országok még mindig nincsenek abban a helyzetben, hogy előreláthatnák azt az időpontot, amikor a lakással való szabad rendelkezést a korlátozás alól felszabadíthatnák. Ha mi végre rátérhetünk a szabadforgalomra,, ez lesz az egyetlen mód, amely a lakásépítési tevékenységnek a magánosok körében való fellendülését is előmozdítani képes. A harmadik tényező, amely a lakáskérdésné-1 számításba jön . és amely nagy súllyal nehezedik erre a kérdésre, a tőkehiány, illetve hitelhiány. Az az állami támogatás, amellyel a múlt évben, illetőleg* 1923-ban egy erőteljesebb kötelező lakásépítési akciót akart indítani a minister ur, valljuk meg, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azok a tényezők, amelyeket a minister ur kényszeríteni akart ezzel a törvénnyel intenzivebb lakásépítésre, ezeket a reményeket 50 százalékra sem váltották be. Ennek megvan a maga természetes magyarázata is, inert a 60 százalékos valorizálatláii kölcsön, amelyet ők kaptak, csak 5 esztendőre szól és meglehetős terhes feliételekkel. Öt esztendő alatt pedig magánosok amortizálni egy ilyen befektetést nem tudnak, különösen akkor, amikor maga az építkezés abszolúte véve 30 százalékkal drágább, mint bármikor a békeidőkben volt. Ezért egy állami támogatás iákásépités céljaira csak akkor 'lehetne eredményes és hatályos, ha először is hosszúlejáratú volna a kölcsön, másodszor, ha kedvezőbb kamatfeltételek mellett- adatnék és harmadszor, ha az könnyebben hozzáférhető volna magánosok részére is. De mit csinál- a nagytőke ebben a problémában? Méltóztatnak tudni, hogy a nagytőke céljai és a nemzeti célok legalább nálunk egyáltalán nem kongruensek. A nagytőke a-nemzeti-célokkal szemben abszolút idegenül viselkedik. A nagytőke-az, amelyet kényszeríteni kellett- bizonyos, lakásépítési; tevékenységre - és. még ezen kényszerítés alól is ki tudott bújni. Nálunk a nagytőke ezzel ellenkezőleg magának a lakásépítésnek lebonyolítására -adja magát és egymásután alakítja, meg azokat az épitő részvénytársaságokat, amelyek az ipartörvéiinyel teljesen' ellen. tétben az^ -építések gyakorlati lebenyolitását tűzik ki céljukul,- ezzel polip módjára kiszívják ,az életerőt áz építő iparnak erre hivatott tényezőiből és visszafejlesztik az építőipart, tö,nreteszik a kereseti alkalmakat is, és a maguk számára akarják lefölözni mindazt a hasznot,-amely ;• az épitkezések terén'a mái rendkívüli szúk víszonyblr között még elérhető.