Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
58 A nemzetgyűlés 378. üiése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. Ezenkívül a nagytőke kartelleket létesít, amely kartellek megdrágítják az elsőrendű építési anyagokat, igy pl. a cementet, a téglát, a vasat, mely anyagokat azután az abszolút aranyértéken és a világparitáson 50—80^ százalékkal felülemelkedő áron bocsátják az építő közönség rendelkezésére. (Heinrich Ferenc: A vasat?). A vasat is, mert a vasnak is, épugy, mint a többi anyagnak ára több mint 50 százalékkal van a békeparitáson felül aranyba átszámítva. Szóval a nagytőke célja az, hogy azt a kötöttséget, amely még mindig fennáll, saját üzleti hasznára aknázhassa ki A tulaj donképe ni vésrcél, amely a lakásépítési tevékenység lebonyolitásánáj előttünk kell hogy álljon, nem az állami támogatás, nem az állami építkezés, hanem a magánépitlrezés lehető fokozása. A magánépitkezés minél előbb való megindulásához azonban bizonyos pénzügyi és műszaki előfeltételek szükségesek. A pénzügyi előfeltételek közé kell sorolnom azt, hogy maga az állam nyújthatna hosszúlejáratú kölcsönöket olyan formában, amilyen formában a német kormány teszi a Mietzinszusteierből, melyet minden lakbérhez hozzáad, és amely Mietzinsznsteiert kizárólag a magánépitkezés céljaira fordít. Nálunk ennek meglehetős analógiája volna a kincstári haszonrészesedés, mely kincstári haszonrészesedésnek, amennyiben azt a kormány szedi és nem akarja visszafejleszteni, szerintem egyetlenegy jogos és erkölcsös alapja lehet és pedig az, ha a kincstári haszonrészesedés teljes egészében az építkezés előmozdítására fordittatik. Egy másik tőkeforrásra, amely a kormány rendelkezésére kellene hogy álljon építési hitelek nyújtására, a Magyar Nemzeti Ligának egy propaganda füzetében Hoepfnër Guido építész mutatott rá. Az ő gondalata az, hogy a háború folytán elkótyavetyélt ingatlanok bevallott vételára és A r alóságos értéke közötti differenciát az államhatalom rátábláztatná ezekre az épületekre, amelyből horribilis, az ő becslése szerint 100—150 milliárd papírkorona tőkét lehetne gyűjteni. Ez a tőke az illető vásárlónak minden anyagi sérelme nélkül az államnak állna rendelkezésére építési hitelek uyuitása céljából. Ha pedig az államnak nincs erre pénze, akkor módot kellene találni arra, hogy a nagytöke nyújthasson énitési hiteleket: ez pedig csak akkor lenne lehetséges, ha a kormány keresztül tudná vinni a záloglevelek fokozatos valorizációját, mert hiszen a záloglevelek fokozatos valorizálásával megint lehetővé válnának az amortizációs kölcsönök. A harmadik állami lépés, amely előmozditaná az épitkézést, az adókedvezmények visszaállitása. A békében is hatalmas nagy rugója volt az építkezési tevékenységnek az adókecb vezmény és az, hogy ezt az adókedvezményt minden külön instanciázás nélkül a lakhatási engedéllyel együtt automatice megkapta az illető építtető. Amikor pedig bizonyos különösebb tendenciájú, különösebb vidékre, vagy ravonra tervezett építkezést akart a kormány elősegiteni, nem tett egyebet, minthogy arra a vidékre, vagy rayonra fokozottabb kiteriedésü adókedvezményt biztosított, az általános 15 éves adókedvezménnyel szemben. így pl. a belvárosban vagy a körúton épi tett házakra 30 éves adómentességet nyújtott és ezzel lehetőség szerint előmozdította az éoitési tevékenységet. Ezt az adómentességet 1923-as törvényünk eltörölte. Nagyon melegren ajánlom tehát a minister ur figyelmébe annak nieggondolását, nem kellene-e ezt a minden időkben, fennállott adókedvezményt ismét visszaállitani és ezzel is nemiig fellendíteni az építési kedvet. A műszaki kedvezmények, műszaki könnyítések nem a minister ur, hanem a közmunkák tanácsának [ hatáskörébe tartoznak. Itt is nagyon melegen ajánlanám az illetkes körök figyelmébe, amit elkezdtek egyszer boldogult Zielinszky, a közmunkatanács volt elnökének iniciati vájára, hogy t. i. az építésnél előirt méreteket lehetőleg csökkentsük, a békeviszonyokhoz képest magasan megszabott űrmértékeket leszállítsuk, az építési anvagok igénybevételének maximális lehetőségét megállapítsuk és az,építési telkek tekintetében a minimális telkek méretét még a mostani 100 négyszögölnél is lejjebb szállitsuk. Szükségesnek tartanám ezenkívül, hogy* az építkezésnél megengedjük oiyan szerkezetek felhasználását, amelyek olcsók és gazdaságosak, de a székesfővárosban nincsenek engedélyezve, ezenkívül a hivatali, helyiségeket lehetőleg felszabadítsuk és lakás céljaira átengedjük. Az ilyen műszaki előfeltételek csatlakoznának az épitkezési kedv előmozditásához, amelyek talán rugói lehetnek a magánépitkezés megindulásának. Addig azonban, ámig ez nem lehetséges, amíg ennek pénzügyi akadályai vannak, az egyetlen szerv, amelynek joga és kötelessége építeni: az állam. Ha Németország tudta ajs infláció idején a lakás termelést bőségesen előmozdítani, ha Bécs városa évi 5000 uj lakájra tud berendezni már szanált költségvetésében, és ha az uj angol kormány elnökének. I Baldwinnak programbeszédében is benne van i a lakásprobléma megoldásának szükségessége, ! sőt az angol trónbeszéd is megemlékezik arról, hogy az állam kötelessége a lakásépítési tevékenységet felvenni — bár Anglia öt év alatt 287.000 lakást termelt és az ötévi budget 240 ! millió aranykoronával van Angliában ezen a ! címen megterhelve —, akkor mi sem kerülheti jük el ennek a kérdésnek felvetését, hogyaii kel| lene ezt a ploblémát nálunk is megoldani. HiI szén. ha olyan hatalmas országban, mint amij lyen Anglia, ez probléma, akor nálunk szintén imminens példának kell hogv tekintessék. Az | államnak tehát igénytelen véleményem szerint sokkal több lakást kellene termelni tudnia, mint amennyit tegnap a mélyen t. népjóléti minister ur mint pium desideriumot említett, t. i, sokkal, de sokkal többet, mint 1000 lakást évente. Az előbb felolvasott házassági statiszj tika is mutatja, hogv évről-évre fokozottabb I mértékben lehetetlen helyzetbe kerül ez a város | és ez az ország, különösen, amikor az állam is, | amelynek egyedül van módja lakást termelni. ; nem termel elég lakást, hanem azt várja, hogy I magánépitési tevékenység induljon mesr. Őszinj ién sajnálnám, ha a minister ur kénytelen I volna megtenni azt a lépést, hogv a lánchídj necai épületet ministeriuma számára, kiürítené, i mert akkor azt, amit az esyik kezével nyújt, a j másik kezével kénytelen lenne elvenni, akkor az egyik kezével énületeket emel, a másikkal pedig embereket lakoltat ki. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha a főváros hivatalai kivonulnának egyes helyiségekből, azonnal felszabadulna egy csomó lakás!) Az állami lakásépítkezések céliára bízó»ivos összeg van felvéve a költségvetésbe. Megi lehetősen kis összeg ez, mely "kis összeg is kizárólag csak a fővárosra vonatkozik, a vidékre pedif nem íuf belőle egyetlenegy fillér sem, «imák ellenére. Hogy n minister ur tegnap meglehetősen élénk színekkel festette azt a lakás-
