Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

A nemzetgyűlés 386. ülése 1925. évi március ko 5-én, csütörtökök. 395 tatására sietett az 1922 : XXV. toikkben a társulatnak, amely felhatalmazta a pénzügyministert, hogy bizonyos kedvezményes kamat mellett költségeket, előlegeket utalványozhasson a társulat részére. Azonban a pénz értékének nagymérvű ingadozása és rohamos esése okozta,, hogy a kívánt eredményt elérni nem lehetett. Tehát újólag a kormánynak kell a társulat segítségére sietnie, amit tesz ezzel a javaslattal, amelyet — mint bátor voltam említeni "™-a legnagyobb örömmel és lelkesültséggel kéli «MiadeMkinek üdvözölnie, aki szivén viseli;íazt; hogy; ezt az óriási nagy területet, arn^ly tulajdonképen nem 122.000 kat. hold, hanem az eredeti ártéri felvétel szerint 160.000 káté holdnak, sőt — hogy egészen precíz legyek —; 168.938 kat. holdnak felel meg, visszaadjuk az állandó kultúrának. Igen helyesen jegyezte meg az előadó ur, hogy micsoda szégyenünk az, hogy legfőbb vasúti vonalunk mentén akkor, amikor a nyugati művelt népek kiküldöttei itt keresztülutaznak, ezek nagyoii kedvezőtlen véleményt alkothatnak maguknak — jöbbról-balról posvány okát látván — a mi kultúránkról és különösen agrárjellegű mivoltunkról. Épen azért, amikor ezt ': a javaslatot elfogadom, felkérem a földmivélésügyi ministor urat, méltóztassék az ő kiváló szákerői révén a legerélyesebben intézkedni, hogy a már kiépített szakaszok, szakszerűen fentartassanak, a műtárgyak létesítésére és fentartására különös gond fordittassék, a szükséges gépek és eszközök beszereztessenek, és hogy legfőképen az építési program szigorúan és minden vonalon betartassék, hogy á törvényjavaslat ama rendelkezésének, hogy ezen műnek öt éven belül ki kell építtetnie, az egész vonalon érvény szereztessék. Abban a reménybein, hogy a földmivélésügyi kormány ebben a tekintetben semmi kívánni valót nem fog hátrahagyni,, — ismétlem — örömmel üdvözlöm a javaslatot és azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem, a kérdést, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? {Igent) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. '...'• Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—9. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtalak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok indítványt tenni. • Napirendünk .szerint következik- az 1924—25. évi „állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urát illeti a szó. : Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Ha a magyar közjog ősrégi forrásait vizsgáljuk, már I. Mátyás harmadik decretumában megtaláljuk a költségvetésre, illetve a költségmegajánlásra vonatkozó régi jogforrást. Annak 11. artíkulusa ugyanis kimondja, hogy i;é szedjen a király semminemű rovást az ország lakosaitól azoknak hozzájárulása nélkül." r ; \ ..;' ; ' " Tehát az ősrégi alkotmányos gyakorlatnak és: az idevonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően terjesztette be a kormány az 1924/25. évi költségvetési előirányzat megszavazása után, annak realizálását kimondó appro priációs törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. A parlament költségvetési jogát biztosító elvnek ós az idevonatkozó törvénynek megfelelően késztilt ez az előttünk fekvő appropriációs törvényjavaslat, amelynek ugy alaki, mint anyagi berendezése megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket egy ilyen nagyfontosságú, alkotmánybiztositékot képező törvényjavaslattól megkívánhatunk. Ez a törvényjavaslat nemcsak kizárólag az appropriációra vonatkozik, hanem mozaikszerűen felvétettek abba olyan törvényes intézkedések is, amelyek egyrészt a költségvetéssel kapcsolatos, sürgős reformok megvalósítását célozzák, másrészt pedig a megváltozott viszonyokra való tekintettel a közgazdasági élet zavartalan menetére vonatkozó olyan sürgős intézkedéseket tartalmaznak, amelyeknek későbbi időre való elhalasztása a közgazdasági életre hátrányokat jelentene. A törvényjavaslat 1. §-a egész terjedelmében felöleli a költségvetési előirányzat rendes, átmeneti és beruházási kiadásainak végösszegeit. A 2. § a kiadásokat, a 3. § pedig a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenkint és fejezetenkint ugy, ahogy azt at.Nemzetgyűlés már annakidején elfogadta.A 4. § első bekezdése a kiadások és bevételek végösszegeit, valamint a mérleget tartalmazza; második bekezdése pedig azt a felhatalmazást foglalja magában, hogy a költségvetésben mutatkozó 99,930.500 aranykoronát kitevő defficitet az 1924 : IV. tcikk alapján felvett külföldi kölcsönből fedezhessük. Az 5. § a tulaj donképe ni megajánlásra, appropriációra vonatkozik, s a költségvetésben megszavazott jövedelmeknek és bevételeknek folyóvá tételéről intézkedik. A 6. § a hitelátruházásról, a virement-ról intézkedik. Az 1897 : XX. tcikk 15. |-a szerint a költségvetési törvény fejezetei, címei és rovatai között hitelátruházásnak csak annyiban lehet helye, amennyiben az az idevonatkozó törvényben meghatározva és megengedve van. Eddig az előző kormányok az appropriációs törvényben mindig eg*y külön szakaszban sorolták fel azokat a rovatokat, amelyeknél ilyen hitelátruházásnak helye lehet, ebben a törvényjavaslatban azonban ez a felsorolás mellőztetett azért, mert hiszen 1914 óta ez az első. szilárd aranyalapra helyezett költségvetésünk, és így a kormánynak még nincs módjában előre meghatározni azokat a rovatokat, ahol esetleg megtakarítás mutatkozik, és nem láthatja előre azokat a rovatokat, ahol ezeket a megtakarított összegeket esetleg fel kellene használnia. így ! teliát a felhatalmazási törvény ugy intézkedik. hogy esetről-esetrc a ministertanács határozza, meg, hogy ilyen hitelátruházásnak mikor van helye, és minden esetben a pénzügyminister hozzájárulását kérje ki. A 7. § első bekezdése kimondja, hogy a rendes és átmeneti kiadásokra előirányzott hitelek a költségvetési éven túl nem használhatók fel. , Az 1915 : XII. tcikk 2. §-a értelmében ugyanis a beruházási kiadások valamint kivételes esetekben a rendes és az átmeneti kiadások is, a költségvetési éven túl a következő évben is felhasználhatók volnának. Ez természetes is volt, amennyiben a beruházások pl. így az építkezések egy év leforgása alatt esetleg befejezhetők nem voltak. Ezt korlátozza most az előttünk fekvő törvényjavaslat. Az 1924 : IV. tcikk mellékletét képező költségvetéseknek ugyanis meg vannak szabva a szigorú keretei, ez á kor-