Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-385
376 À nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó i-én, szerdán. vezető referenseimmel ezt a kérdést és < csak, mintán a különböző vélemények retortáin keresztül már leszürődött, elfogadható és aránylagosan alkalmazható eredmény áll előttem. akkor jövök csak a 1 Nemzetgyűlés elé, hogy kérjem a törvényhozás bölcsességét ebben a kérdésben. Mindezeket összefoglalva kérném a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni 1 . (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Nemzetgyűlés! Tisztában voltam azzal, amikor interpellációmat előterjesztettem, hogy nj dolgokat nem fogok mondani, de mégis szükségesnek tartottam 1 interpellációmat előterjeszteni, épen azért, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsuk, mert ez a súlyos probléma feltétlenül megérdemli, hogy a nemzetgyűlésen napirenden tartsuk. (ü.Qy van! a közéven.) A magam részéről a legnagyobb elismeréssel, sőt köszönettel adózom a népjóléti minister urnák azért a jóakaratáért, amellyel szíves volt i'elhivni 1 figyelmünket arra, hogy a szakszervezeteink keretébe tartozó munkásokat, amennyiben azok tényleg komoly segítésre szorulnak, lajstrom szerint hozzá felterjesszük. Ezt a jövőben meg is fogjuk tenni. A népjóléti minister urnák csak egy észrevételére legyen szabad reflektálnom. A minis1er ur nevezetesen emiitette, hogy a gazdasági életbe való beavatkozás volna, ha a gyárak üzemeit és költségvetését a kormányzat hatósági közegek'utján átvizsgáltatná. Erre azonban példát találunk a mai 1 viszonyok között is. Amikor a világpiacon a búzaár és ennek következtében a liszt ára rohamosan emelkedett, Angliában a nagy malmok titkos könyveit, üzemvezetését és költségvetését kormányintéz kedés folytán átvizsgálták, hogy a kormány pontosan megállapíthassa, nem túlnagy haszonra dolgoznak-e a közönség rovására? Ausztriában épen a múlt hetekben történt, hogy egy botrányból kifolyólag a kormány szinténígy intézkedett. Ezenkívül épen a népjóléti ministe]- ur tárcájába tartozik a lakásügy, amelyben a kötött gazdasági rendszer eklatáns példáját látjuk. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Sajnos!) Akár sajnos, akár nem, csak azt akarom leszögezni, hogy ezt nem tartom lehetetlen eljárásnak épen a nagyobb jó, a közjó érdekében, mert hiszen valószinü ; hogy a lakásügynek ez a megkötöttsége is épen a közjó érdekében létesült. Egyébként, minthogy látom, hogy a népjóléti minister urat a legjobb akarat tölti el ebben a kérdésben és meg vagyok győződve arról, hogy azok a kilátások, amelyeket hangoztatni szives volt, egyszer végre-valahára real izáItatni fognak, a magam részéről a népjóléti minister ur A T álaszát köszönettel . elfogadom. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a népjóléti és munkaügyi minister; urnák Csik József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik Kiss Menyhért. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): „Interpelláció a m, kir. földmivelésügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a hatvani földreform végrehajtásánál elkövetett szabálytalanságokról, arról, hogy egész igénylőkategóriákat hagytak ki, noha elegendő föld állt rendelkezésre azzal a célzattal, hogy a báró HatvaniDeutsch család földbirtokát kíméljék? Hajlandói-e uj póteljárást elrendelni és intézkedni, hogy az 1920 : XXXVI. és az 1923 : VII. tcikkek szigorúan végrehajtásElnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Az 1920 : XXXVI. tcikk, továbbá az 1923 : VII. tcikk értelmében az a felfogás alakult ki, hogy a földbirtokreformot mindenütt a lehetőség szerint becsületesen, kiadósan és közmegnyugvásra fogják végrehajtani. Az igen t. kormány állandóan hangoztatja, hogy legkomolyabb szándéka és célja a földbirtoktörvény végrehajtása, de bár ezt állandóan hangoztatják, hétről-hétre, sőt mondhatnám naprólnapra a panaszoknak, folyamodványoknak, leveleknek hatalmas özöne érkezik hozzánk, ámenben panaszkodnak, hogy a földbirtokreformeljárás részben lassan folyik, részben nem érkezik el az ítélethez, vagy ha elérkezik az Ítélethez, az Ítéletet éveken át nem hajtják végre és ha végre is hajtják, olyan körülmények állanak elő, hogy az Ítélet ellenére kénytelenek ujabb panaszokat és folyamodványokat benyújtani. Itt van egy fényes példa. A földbirtokreform hatvani végrenemhajtásának esete. Hatvan városa közel fekszik, nem is nagyon távol a fővároshoz. Itt két óriási birtok állott rendelkezésre, amelyekből minden igénylő igényét ki lehetett volna elégíteni. Az egyik birtok 1250 katasztrális hold, amely Hammerschlag Viktor budapesti nagy tőzsdebizománj T osi]ak volt a tulajdona, aki gróf Keglevichi Gyulától szerezte meg a birtokot 19l9rben. Ezí a földbirtok tehát egy budapesti nagytőzsdésnek került a kezébe. Világos hogy ez nem; olyan ember, aki gazdálkodni akart volna rajta, hanem ellenkezőleg, ezt a birtokot azért vette meg, hogy a háborúban szerzett nagy vagyonát szilárd alapokon tudja elhelyezni. Valóban pedig már előre félt a rövid idő nmlva úgyis meghozott törvénytől, és igy eladta ezt a birtokot, amelyet egy bankvállalat vett meg, még pedig a Buchhalter-féle Bankkonzorcium hat és fél millió korona vételárért. Közben meghozatott az 1920 : XXXVI. tcikk, és mivel azt gondolták, hogy az a nagy felháborodás, amely a városban már azelőtt is megvolt, még inkább tornyosodni fog és követelni fogják ennek a birtoknak a kisajátítását, megkezdték a kisajátítást és összeköttetésbe léptek e célból az u. n. Altruista Bankkal. Erről az Altruista Bankról nagyon sokat beszéltek már a nemzetgyűlésen, számtalan panasz is hangzott el ellene, amelyekről bizonyára a jelenlegi földmivelésügyi minister: ur is tud, de hogy ennek a banknak ilyen bokros érdemei vannak a földreform végrehajtása terén és hogy hogyan nem kell a végrehajtást bankszempontból megcsinálni, arra Hatvan városában adott példát, ahol csináltak egy összeírást, a több ezer főre menő igénylő helyett felvettek körülbelül 150—200 embert, és egész kategóriákat hagytak ki az igénylők közül. Végül ez a 150—200 ember sem kapott földet, hanem csak 10—15, akik pedig kaptak, azok mind az intelligenciához tartoznak, egyetlenegy sem foglal-
