Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. kőzik közülük földmiveléssel. Akik megkapták | a különféle nagyságú, 15—120—300 katasztrális holdra terjedő illetményüket, ezeket rövid idő múlva már el is adták. Ebből látszik, hogy azért vették meg a földet, hogy jó üzletet csináljanak belőle. Amikor ennek a földbirtoknak a kisajátítása az Altruista Bankkal folyamatban volt, mint a nálm levő írásokból kitűnik, | többizben jártak az akkori földművelésügyi f ministernél, Mayer Jánosnál küldöttségek és j felhívták figyelmét arra, hogy az Altruista I Bank micsoda üzelmekkel akarja kizárni a j törvény szerint jogos igénylőket földigényeik- | bői, és olyan emberek kezébe adja a földet, j akik a törvény szerint nem igényelhetnek, | vagy legalább is nem olyan mértékben. Levelek vannak birtokomban, amelyek szerint nem t kaptak megnyugtató választ az igeu t. minis- ! ter úrtól, ami nagy fájdalommal és szomorú- j ság'gal töltötte el a küldöttséget. Próbálkoztak I nagyatádi Szabó Istvánnál is, de ettől sem kaptak kielégítő választ, dacára annak, hogy | a minister megígérte, hogy mégis igyekezni jj fog tenni valamit ebben a tekintetben. Tény \ az, hogy nagyatádi Szabó István volt minister ! ur megbízott egy ministeri tanácsost, hogy állapítsa meg, mikép történik ennek a földbirtoknak a parcellázása. Ezt a ministeri tana- j esőst, akinek működéséről az érdekeltek rész- j letesen megemlékeznek, azt hiszem, Vámossynak hívják, és működésével abszolúte nem vál- j totta be a hozzáfűzött reményeket, mert, amint később megállapítást nyert, pékek, mészárosok, ügyvédek, műépítészek lelkészek, bank- j igazg*atók, főszolgabirák, rendőrfőtisztviselők, \ főjegyzők és egyéb, földmiveléssel nem foglal- S kozó egyének jutottak a ministeri tanácsos ! ur közvetítésével földhöz, de a hatvani nincs- \ telének és a 15 holdon aluli kisgazdák nem kaptak földet. Hogy ez megtörténhetett, ez a j legszomorúbb példája annak, hogy Magyar,országon a földbirtokrefofnitörvényt nem azok j hajtották végre, akiknek végrehajtani kellett volna, és bizonyítéka annak is, hogy ha hozzá j is nyúltak, tisztán bankszempontokból nyúltak hozzá a reform végrehajtásához. Nem azoknak juttatták a földet, akik értenek hozzá, akiknek a földreformtörvény értelmében adni kellett volna, hanem tisztviselőknek és más embereknek adták, akik rövid idő múlva eladták a földet, mert azt csak nyerészkedési szempontból akarták megvenni. Itt két sérelmet akarok felemlíteni. Adtak pl. báró Ghyllány volt f öldmivelésügyi minister ur örököseinek is földet, szintén az 1250 katasz_ trális hold földbirtokból. Sérelmesnek mondják, hogy ezek az örökösök 3—400 hold földet kaptak, de nem gazdálkodnak rajta, sőt az örökösök megbízottja, He dry Lőrinc képviselőtársam zsidó bérlőnek adta ki ezt a földet. Csak, mint száraz tényt állapítom ezt meg szomorúan, amikor kijelentem azt is, hogy tulajdonképen egy nemes gondolatot akartak megvalósítani ezzel, mert hiszen Ghyllány volt földmivelésügyi minister, akinek tagadhatatlanul nagy érdemei voltak, elvesztette felsőmagyarországi birtokát. Utódjait akarták tehát a megcsonkított Magyarországon ezzel a földdel kárpótolni. Én ezt nem kifogásolom, de igenis kifogásolom azt, hogy a bórletet zsidókézre adta Hedry Lőrinc képviselőtársam. (Platthy György: Van már OFB itélet, vagy parcellázás volt!) Már van, de nincs végrehajtva. Ezt a dolgot nem is vettem bele interpellációm szövegébe, mert az igen t. minister ur ' ?vi március hó 4-én, szerdán. 377 kétizben fogadta a küldöttséget és igy bizonyosan tud róla. Most csak megdöbbenésemnek adok kifejezést, hogy ez megtörténhetett, hogy a földbirtokreform határozott rendelkezései ellenére ilyen módon osztották szét a birtokot, ami felrúgása az 1920 : XXXVI. tcikknek, felrúgása a novellának ós kijátszása annak a népnek, amely földet kért, de nem kapott. Interpellációmnak másik részét most már igazán csak távirati stílusban mondhatom el, bár rendkívül sok szomorú részlete volna ennek, amely megérdemelné, hogy kiteregessük. Interpellációm második része arra a nagy birtokra vonatkozik, amely Hatvan város határában fekszik és amely nem kevesebb, mint 17.000 katasztrális hold. Ez a 17.000 katasztrális hold területű földbirtok & báró Deutsch, vagy máskép, ujabb elnevezés szerint a báró HatvanyDeutsch családnak tulajdonát képezi. Ez a birtok azon a címen, hogy ipari célokat szolgál, a novella egyik paragrafusa alapján mentesítést igényelhet, azonban azt hiszem, nincsen a jelenleg nagyszámban ittlevő képviselő urak között, ebben a zsúfolt képviselőházban valaki, aki azt mondaná, hogy egy gyárnak ipari célokra 17.000 katasztrális hold földterületre volna szüksége. (Szijj Bálint: Az ellenzéki oldalon sincs túlzsúfoltság.) Az ellenzéket erőszakkal távolították el. Elnök: A t. képviselő urnák azt a kijelentését, hogy az ellenzéket erőszakkal távolították el a^ Házból, visszautasítom. Kénytelen vagyok a képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítani. Kiss Menyhért: Nem kívánok erről vitatkozni az elnök úrral, mert meg kell hajolnom előtte. Visszatérek tárgyamhoz, mert hiszen ez nem is tartozik ide. Visszatérek ahhoz, hogy 17.000 kataszrális hold földből csak annyit van joga megtartani a Hatvany-Deutseh családnak, amennyi ipari célokra szükséges, többet nem. Ennek ellenére a lefolytatott tárgyalás során az eljáró táblabíró és községi főjegyző a község lakosságának érdeke ellenére ugy elnyújtották a tárgyalást és olyan eljárást tettek folyamatba, amelynek a vége az lett, hogy kategóriákat hagytak ki, és körülbelül csak 700 hold földet jelentettek ki olyannak, amelyet igénybe lehet venni. A jelenlegi Ítéletben, amelyet már meghoztak, ez a 700 hold föld van benne, de a levelek és folyamodványok szerint ennek kiosztását még nem hajtották végre. A végrehajtás szó alatt azt értem, hogy az igénylők a földet még nem vették tulajdonba. Hogy miért mentesítették ezt a 17.000 holdas földbirtokot,- azt nem tudom. Ugy tudom, hogy a báró Deutsch család nem a vereczkei szoroson jött be az országba és hogy a honszerzés körül nincsenek érdemei, amelyekkel vindikálhatná, hogy a földbirtqkreformot az ő birtokán nem kell végrehajtani a hatvani nincstelenek és szegények javára. Hogy ez igy van, annak legszomorúbb bizonyítéka az az irásos dokumentum, az az itélet, amelyről talán a minister ur is tud és amelyhez nem is akarok kommentár okát fűzni. Ez az itélet kimondja, hogy 17.000 holdas földbirtok volt a báró Deutsch család tulajdonában és ebből három évi huzavona után végre kategóriák kihagyásával elvettek 700 holdat és a 700 hold földet még ma sem vették birtokba azok, akik igényelték. Ha ezt a tényt elfogadjuk ós ezen gondolkozunk, megdöbbenünk azon a cinizmuson, amely Magyarországon a földbirtoktörvény végrehajtásánál megnyilatkozik. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, de annak ellenére, hogy a ministerelnök ur és a földmivelésügyi minister ur is állandóan azt hangoz-