Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

28 A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hó 17-én, 'kedden. keni fe] kell tételeznem, hogy tényleg megtörtént, mert máskép nem mondotta volna egy ilyen komoly férfiú —, akkor neki a bizonyítékaival rendelkeznie kell. és mivel nem tudok róla, hogy ilyenvalami történt volna, tehát az az eset lehetséges, hogy az én soffőröm u. n. vakfuvart csinált. Soffőröm azonban 1923 márciusa óta, tehát elég huzamos ideié ül gépemen, abszolút megbízható, becsületes ember, hét gyermekes családapa és az a szerencsétlen ember most azon gyanü alatt áll a t. képviselőtársam felszólalása nyomán, hogy ő illegitim fuvart csinált az én kocsimon. Ennek pedig élcsapatán az eredménye, ha tehát t. képviselőtársam abban a feltevésben iárt el. hogy esetles: az én autómon ült más valaki tudomásom nélkül, tehát vakfuvart csinált az én gépvezetőm, akkor nagyon kérem őt az illető ember érdekében, hogy méltóztassék már most bizonyitani. mert ez a szerencsétlen ember fegyelmi alatt van és én a bizonyítékok nyomán őt a szolgálatból kétségtelenül el fogom' bocsátani. Ha^ azonban nem igy van, ha rám vonatkoztatja t. képviselőtársam az előadását: ha ő ezzel a pletykával, amely lent, a csatornákban mászkált és amely, amint megtudtam utólag, engem rágalmazott meg szalonokban, a nuneiusnál. a prímásnál. Kómában, főúri körökben, a Nemzeti Kaszinóban (Felkiáltások: Hallatlan!): akkor nekem elégtétellel tartozik az igen t. őrgróf képviselőtársam. (Általános helyeslés és taps.) Ha pedig nem rám vonatkoztatta és nem tud bizonyítani, akkor elégtétellel tartozik az én soffőrömnek. Ami egyébként — még ezt is hozzáteszem — az én kocsim dolgát illeti, többizben felhozatott, hogy én használom a kocsit Kalocsára. Igaz, elmentem néha azon; a kocsin Kalocsára, és ha nagyon szigorúan kezdeném nézni a dolgot, azt kellene mondanom, hogy hiszen ezen a hivatalos kocsin nemi azért járok Kalocsára, mert Kalocsán nagyprépost vagyok, hanem azért, mert Budapesten minister vagyok. (Helyeslés!) Ez egészen természetes. (Helyeslés!) Azonban megnyugtathatom Kiss Menyhért igen t. képviselőtársamat két irányban. Az egyik az, hogy az én elnöki osztályomnak a vezetője nyilvántartja azokat az utakat, amelyeket én nem

1 hivatalosan Kalocsára teszek és megnyugtathatom a t. képviselőtársamat abban az irányban is. hogy vagyok annyira gavallér, hogy a számadási év vége előtt ezeket a költségeket természetesen meg fogóm téríteni. Ha uedig érdeklődik a" t. képviselőtársam az iránt, hogy hányszor mentem ki eddig Kalocsára ezen az autón, matematikai képletben megfelelhetek erre azzal, hogy kettővel kevesebbszer mentem ezen a kocsin Kalocsára, mint ahányszor ő szíves volt ezen a kérdésen nyargalni. (Élénk derültség és taps. — Strausz István: Vass minister úrral nem jó kikezdeni! — Derültség.) Bocsánatot kérek ezért a kitérésért és most már legyen szabad áttérnem tárcám ügykörére. (Halljuk! Halljuk!) A népjóléti és munkaügyi tárca jelentőségéről igen mélyreható fejtegetéseket volt szerencsénk hallani Ernszt igen t. képviselőtársamtól, a tárca költségvetésének ismertetőjétől. Én is ugy fogom fel ennek a tárcának hivatását, hogy ez legelsősorban a szociális problémák ministeriuma, nem azért hogy adminisztráljon szociális problémákat, hanem, hogy észrevegye, kiérlelje azokat és törvényjavaslatokkal lénjen a Ház elé. felhivja a kormányzat figyelmét az anomáliákra, a megoldandó és megoldható kérdésekre. Szóval, valami kiegyenlítő szerepe van ennek a tárcának ezen az elsődleges célon túl az Összes tjöbbi tárr cák között. Mert hiszen a pénzügyi tárca vezetőjének elsősorban a fiskális érdekeket kell természetszerűen szem előtt tartania. A földmivelésügyi ministerium vezetője^ a tárca természeténél fogva a földmivelés érdekeit, fejlesztését, védelmét, — az ipari tárca vezetője, a kereskedelemügyi minister, az iparosoknak, kereskedőknek érdekeit tartj^a szem előtt és igy tovább. Majdnem minden egyes tárca a nemzet rétegeinek és gazdasági életének egy-egy tényezőjét próbálja érdekeiben képviselni, ugy természetesen, hogy belesimul a nagy általánosság érdekeibe. A népjóléti minister — helyesebben volna nevezhető szociális ministernek — feladata az, hogy a szociális érdekeket tekintse az államban és társadalomban, a nemzet egyetemességében mindenekelőtt és mindenekfelett; ezekre figyelmeztessen, ezekre találja meg a megfelelő megoldást, vagy kisürgesse, figyelembe ajánlja és a nemzetgyűlés törvényalkotó munkáját erre a célra vegye igénybe. Meg kell vallanom egész őszintén, hogy a népjóléti ministerium ügyköre még nem fejlődött ki teljesen ilyen szempontból. Hivatalosan népjóléti és munkaügyi ministeriumnak nevezik. Az első elnevezést, a népjóléti elnevezést azért nem tartom helyesnek, mert az a régi alap, ahonnét ez a név tulaidonképen vétetett, már teljesen elhomályosodott. Ez a régi név a francia forradalom első évéből eredt, amikor Párizsban népjóléti bizottságot küldtek ki arra a célra, hogy azokat a roppant nagr kérdéseket és hiányokat megoldja és orvosolja. amelyek abban a nagy dezoláltságban. előállottak, amelyet a forradalom részini talált, részint előidézett és abban a gazdasági tehetetlenségekben, amelyben vergődött a forradalmasított francia társadalom, ama rettentő háborús veszedelmek közeoette, amelyek abban az időben Franciaország határait fenyegették, próbálja az állam szociális érdekeit megvédeni és érvényre juttatni. Azóta eltértünk már ettől az alaptól és nagyon nehéz is volna egy teljesen berendezett államban, kiépített állami adminisztrációban olyan munkakört biztositani akár parlamenti, akár állami szervnek, mint aminő munkakörben működni hivatott volt annakidején a francia népjóléti bizottság. Most már tehát nézetem szerint szakítani kellene még ezzel az elnevezéssel is, mert amit akkor a pillanatnyi káoszban, mint népjólétet, mint posztulátumot, mint kívánatosságot jeleztek, az azóta már száz és egynéhány esztendőnek elmúlása után a szociális „fejlődés, a szociális érzés kifejlődése után immár nem mint nénjóléti probléma szerepel, hanem mint katexochen, mint eminenter szociális probléma. És ha szociális problémának fogjuk föl, feleslegessé válik a második elnevezés, t. i. a „munkaügyi ministerium." Hiszen a népjólét, tehát a néu, a nemzet szociális érdekei minő komponensekből tevődnek ősszel A gazdasági életben vivja a küzdelmét a tőke és a munka. Sajnos, hogy ezt kell mondanom, hogy küzdelmet vív ez a két tényező, amelyek pedig egymásra volnának utalva, úgyhogy ne mint ellenségek álljanak szemben egymással, hanem ugy, mint két egyenlő rangú tényező: az emberi erő, amely iparilag van képesitve és a tőke. amelv az emberi erő nélkül cum agában összeomlik és értéktelenné válik. í>. a harc tehát folyik s ennek a kiegyenlítése, a folyásának könnyítése szociális probléma. Ami evvel kapcsolódik: a