Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-384
342 A nemzetgyűlés 384. ülése 1925. évi március hó 3-án, kedden. ismeret nélkül pedig- sem politikailag, sem egyéb tekintetben intézkedni és cselekedni nem tudunk. A statisztika kibővítését tehát, amely ebben a jelentésben benfoglaltatik, a magam részéről a legmesszebbmenőén^ helyeslem és csak azt kívánnám, hogy a közélet minden terére vonatkozóan méltóztassék belevonni az adatgyűjtésbe mindazokat a számadatokat, amelyek nélkül dolgozni, terveket csinálni. programot alkotni nem lehet. Minthogy ugy látom, hogy a minister urnák meg van ez a tendenciája, a magam részéről ezt a jelentést örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a m. kir. kereskedelemügyi ministernek a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1923. évi munkaterve tárgyában előterjesztett jelentését tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul vette. Következik a m. kir. kereskedelemügyi minister ur jelentése a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1924/25. évi munkatervére vonatkozólag. Az előadó urat illeti a szó. Tamássy József előadó: T. Nemzetgyűlés! A minister ur jelentéséből megállapíthatóan a hivatal 1924/25. évi munkaterve teljesen azonos az 1923. évre megállapított munkatervvel. Ezzel kapcsolatosan tehát nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak két körülményre akarom a nemzetgyűlés t. tagjainak figyelmét felhívni, nevezetesen arra. hogy különös fontosságukra és sürgősségükre való tekintettel a mezőgazdasági statisztikára és a munkásbiztositási statisztikára vonatkozó adatgyűjtések egy, e tárgyban kiadott kormányrendelet alapján már végrehajtattak, továbbá arru, hogy ugyancsak végrehajtattak az ár-statisztikára és a közoktatásügyi statisztikára vonatkozó adatgyűjtések is, amelvekre nézve külön kormányrendelet nem volt szükséges, mert itt nem uj adatgyűjtésről, hanem csak a meglevő adatok kibővítéséről volt szó. A minister ur jelentéséből kitünőleg azonban a statisztikai hivatal újonnan felvett adatgyűjtéseinek megindítására nézve ezideig nem történt — sajnos — semmi intézkedés, sőt a hivatal költségvetésében sem történt gondoskodás az emiitett statisztikai adatok összegyűjtésével kapcsolatos költségek fedezéséről. A minister ur ugyanis azt tervezi, hogy a Statisztikai Hivatalról szóló 1897 : XXXV. te. tervbevett módosításával kapcsolatosan fog a szükséges költségekről gondoskodni. Megjegyzem még a minister ur jelentésével kapcsolatosan _azt, hogy a minister ur. amint a jelentésből kitűnik, az ingatlanösszeirásra, a mezőgazdasági üzemi statisztikára és az állatszámlálásra vonatkozóan külön törvényjavaslatokat kivan annak idején a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Tisztelettel kérem tehát a nemzetgyűlést, méltóztassék 'a kereskedelemügyi minister ur jelentését tudomásul venni és ezzel a hivatalnak az 1924/25. évre megállapított munkatervét is jóváhagyni. (Helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a m. kir. kereskedelemügyi minister urnák a M. Kir. Központi Statisztikai hivatal 1924/25. évi munkatervéről szóló jelentését tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a polgári peres eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Héjj Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Ez a törvényjavaslat nem először fekszik a t. Nemzetgyűlés tárgyaló asztalán. Az igazságügyminister ur a múlt ülésszakban beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, a bizottság letárgyalta és a Ház is kitűzte napirendjére. Az ülésszak berekesztésével kapcsolatosan azonban ez a törvényjavaslat is visszavonatott és az igazsás'ügyminister ur azt új formában terjesztette a nemzetgyűlés elé. Ez az uj törvényjavaslat már teljes egészében magávé tette azokat a módosításokat, amelyeket annakidején az igazságügyi bizottság jónak látott ezen a javaslaton eszközölni. Nem uj tehát ez a javaslat az igen t. Nemzetgyűlés előtt és ezért nem is kívánom sokáig igénybevenni ezzel kapcsolatosan az igen t. Nemzetgyűlés szives türelmét és figyelmét. (Helyeslés.) Mindazonáltal, mivel ez a javaslat nagyon fontos kérdéseket érint, kénytelen vagyok egyes részeivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a javaslat nem kivánja érinteni a polgári peres eljárásban lefektetett és a kilenc évi gyakorlatban kipróbált elveket, csupán a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletekkel nagyrészt már életbe is léptetett intézkedéseket kivánja törvényhozási utón is szabályozni egyrészt, másrészt azonban összhangba igyekszik hozni a régibb és ujabb törvényeket, azonkívül pedig néhány olyan intézkedést is kivan életbeléptetni, amelyek különleges gazdasági helyzetünkből is folynak. A javaslat maga négy részből áll; az első rész a polgári peres eljárási rendelkezéseket, a második rész a végrehajtási eljárási rendelkezéseket, a harmadik rész az igazságügyi rendelkezéseket, a negyedik rész pedig a vegyes rendelkezéseket tartalmazza. Ezeknek a rendelkezéseknek törvényhozási utón való szabályozását az is indokolttá teszi, hogy annakidején mindezek az intézkedések szintén törvényben nyertek szabályozást és a rendkívüli állapotok fokozatos megszűnteiésére való törekvés indokolttá és kivánatossá teszi, hogy a rendeleti intézkedések helyébe mindinkább a törvényes intézkedések lépjenek. Véleményem szerint a rendeleti utón való intézkedéseket csak ott lehet fentartani, ahol az életviszonyokhoz való gyorsabb alkalmazkodás ezt még mindig- szükségessé teszi és ahol a hossza dalmasabb törvényhozási eljárás a változó életet utói nem érheti. A peies eljárásra vonatkozó rendelkezéseknél ez^ a javaslat különösen arra ügyel, hogy lehetségessé váliék az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása. Ez a törvényjavaslat azonban nemcsak azért fontos, mert gyorsabbá teszi a perek befejezését és olcsóbbá teszi a perek vitelét, han^m állampénzügyi szempontból is indokolt, főleg az egyes bírói eljárás kiterjesztése miatt, amely felsőbb fokon is a tanácsok tagjainak apasztását célozza, anélkül azonban, hogy ez a jogbiztonságot veszélyeztetné. Azt hiszem, mindannyian osztozunk abban a nézetben, hogy a magyar bírói kar képzettsége, tekintélye és | intaktsága kellő biztosítékot nyújt arra ! nézve, hogy a jog alkalmazása ezentúl sem lesz ' ingadozó; az eddigi tapasztalatok legalább ezt
