Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

A nemzetgyűlés 38i. ülése 1925. mutatják. A magam részéről sajnálom, és azt hiszem, mindannyian sajnáljuk, hogy a viszonyok kényszerűsége folytán a javaslat kénytelen ezeket az intézkedéseket megtenni, mert hiszen birónevelés szempontjából és egyéb indokokból a tanácsi eljárás sokkal célravezetőbb, sokkal bizalomgerjesztőbb és minden tekintetben megfelelőbb volna, de meg kell hajolnunk az előtt az állampénzügyi szempont előtt, amely ezt indokolttá teszi és különben is, épen az igazságügyi bizottság javaslatára a minis ter ur egyáltalán nem ellenezte ennek a rendelkezésnek határozott időhöz kötését. Meg kell emlékeznem itt az igazságügyi bizottság egy határozatáról; a bizottság az előadónak kötelességévé tette, hogy ennél a rendelkezésnél annak a felfogásának adjon kifejezést, hogy e javaslattal kapcsolatban, különösen az elsőfokú egyes biráskodás általánossá tételével lehetővé válik majd a birói létszám némi csökkentése. A bizottság itt nyomatékosan figyelmébe ajánlja az igazságügyminister urnák, hogy igyekezzék mielőbb megvalósítani a birói és ügyészi fizetések oly rendezését, mely az igazságszolgáltatás függetlenségének, a birói és ügyészi állás méltóságának is megfelel és a mainál jelentékenyen jobb, anyagi gondoktól mentes megélhetésüket biztosit ja. Különösen szükségesnek tartotta a bizottság a birák és ügyészek lakáspénzének megfelelő emelését. Azt hiszem, ezt az egész nemzetgyűlés helyesli, mert hiszen a birói kar anyagi függetlensége nemcsak a jogkereső közönségre nézve biztonság, de az egész állami életre nézve is megfelelően kihat. A peres eljárás egyszerűsítésére nézve a javaslat a következő intézkedéseket tartalmazza. Elsősorban is megszünteti a jegyzőkönyvvezetői kényszert. (Helyeslés jobbfelől.) Az államháztartás egyensúlyának hellyreállitásával kapcsolatban folyamatban van a létszámapasztás. Ez a létszámapasztás a birósági segédszemélyzetre is kiterjed, ennek következtében a perrendtartásban megállapított jegyzőkönyvvezetői kényszer már most is érezteti az ügymenetre késleltető hatását, t. i. nem állanak rendelkezésre megfelelő jegyzők és jegyzőr köiiyvvezetők, úgyhogy ily módon az eljárás lényegesen hosszabb. Épen ezért szükségesnek látszott bizonyos rendelkezéseket életbeléptetni. Ezek a rendelkezések a 6. §-ban jutnak kifejezésre, amely a tárgyalásoknál csak a lehetőséghez képest Írja elő a jegyzőkönyvvezető alkalmazását. Mindazonáltal nem lehet mellőzni a jegyzőkönyvvezető alkalmazását fellebbezéseknél és a felülvizsgálati kérelem szóbeli tárgyalásánál. Itt azonban egy más intézkedés vált szükségessé, nevezetesen az, hogy amennyiben az egyes birói eljárásnál jegyzőkönyvvezető nem alkalmaztatik, a jegyzőkönyvvezető, tehát a biró és a felek, s a tolmács is aláírják a jegyzőkönyvet, ugy, mint ahogy az a járásbirósági eljárásban van. A polgári peres eljárás 400. §-a az ítélet irásbaf oglalására _ három napot szab meg; a törvénykezési eljárás ezt 8 napban állapítja meg. Ez a háromnapos idő a járásbirósági eljárásban is kevésnek bizonyult, úgyhogy a javaslat indokoltnak véli ezt is 8 napra emelni. Annál is inkább szükségesnek mutatkozik ez, mert hiszen épen ennek a törvényjavaslatnak másik helyén az a rendelkezés foglaltatik, hogy az Ítélet kihirdetésétől számított három nap alatt a fellebbvitelről való lemondás joga megnyílik a feleknek. Nem látszik tehát indokoltnak, hogy amikor megvan a lehetőség. évi március hó 3-án, kedden. 343 hogy a fellebbvitelről lemondhatnak, ez idő alatt a biró esetleg felesleges munkát végezzen. A 401. §. előírja, hogy az ítéletnek miket kell tartalmaznia. Az ítéleti tényállásnak magában kell foglalnia a kereseti kérelmet és ellenkérelmet és tartalmaznia kell még olyan, az ügymenetre és a döntésre befolyással biró kérelmeket, nyilatkozatokat és tényállásokat, bizonyitásfelvétel eredményét, stb., melyek már az iratokban is megvannak, ugy, hogy ez csak megismétlése volna annak az anyagnak, mely egyébként a periratokban megtalálható. Az indokolás a bíróságnak sok munkát ad és ez tulaj donképen feleslegessé válik akkor, amikor az ítélettel szemben nem is élnek fellebbvitellel. Olyan esetben tehát, amikor vagy a felek lemondása, vagy a törvény rendelkezése folytán a fellebbvitelnek az Ítélet ellen nem volna helye, indokolt a törvényjavaslat ama rendelkezése, hogy az első bíróság ítéletének indokolásánál a birónak csak a megállapított tényeket és az alkalmazott jogszabályt kell röviden irásba foglalnia. A törvényjavaslat bizonyos intézkedésekkel segiteni kivan még abban a tekintetben is, hogy az eljárás gyorsabb és egyszerűbb legyen. A 13. §-ban ugyanis lehetővé teszi, hogy a felek a szóbeli tárgyalás befejezése előtt egyezően kijelenthetik, hogy kölcsönösen lemondanak fellebbviteli jogukról. (Zaj. ElnöM csenget.) Ez az eljárás gyarsabbátétele érdekében vált szükségessé, mert hiszen a felek mostanában sokszor mennek választott bíróság elé azért, mert egy pernek perrendszerü lefolytatása igen hosszadalmas és igy a mostani gazdasági élet körülményei folytán nem célravezető. Hogy tehát az ilyen perek a rendes bíróság előtt is letárgyalhatok legyenek, ez a szakasz lehetővé teszi azt is, hogy a felek peres ügyeikkel a biróság elé jőve, már eleve lemondhassanak arról, hogy az ügyet fellebbvitel elé bocsátják és igy megvan a gyors elintézés lehetősége. Ezt a kérdést a törvényjavaslat azzal is kívánja rendezni, hogv az első birósági Ítéletek ellen nem a közbeeső hatósághoz, hanem egyenesen a felülvizsgálati hatósághoz kell benyújtani a felülvizsgálati kérelmet. Ez is ezt a célt szolgálja, miután a mostani gazdasági helyzetben igen sokszor fordul elő az, hogy teljesen azonos tárgyú perek indulnak meg, ahol a perek a tényállásban teljesen egyek, ahol nincs differencia a tényállás tekintetében, viszont azonban a gyors birói döntés és pedig- a tekintélyesebb felsőbbfoku döntés, meggátolná azt, hogy ilyen perek nagyobb számban induljanak, ha a felek tisztán látnak az ilyen kérdésekben. Azt kívánja tehát ez a szakasz elérni, hogy ilyen esetekben a felülvizsgálati hatósághoz lehessen azonnal perorvoslattal élni és a kérdés eldöntése esetén hihetőleg a legtöbb ilyen hasonló per szükségtelenné fog válni. Az eredeti törvényjavaslat sok szóra alkalmat adó törvényszakaszokat tartalmazott. Nevezetesen ilyen volt a 18. és 19. §. amelv az államnak, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének bizonyos kedvezményeket kivánt biztosítani, azonban a minister ur ezt a két szakaszt visszavonta és a helyett egy igen jelentékeny és a mezőgazdasági hitel elé tornyosuló akadályokat megszüntető szakaszt ajánlott, amelyet a bizottság magáévá is tett. Nevezetesen ez arra vonatkozik, hop'v »z árveréseken elidegenített olyan ingatlanoknál, 50*