Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hó 17-én, kedden. 27 kerüljön minél nagyobb mértékben. Minél kevesebb karitativ és minél kevesebb társadalmi momentumot! Amit a társadalomnak kell elvégeznie, azt végezze el a társadalom. Amit a karitasnak kell elvégeznie, e tekintetben fel kel hivni a társadalmat és a nemzetet. hogy érzéke legyen, hogy hajlama legyen mindazon feladatok teljesítésére, melyek előtt áll. Több szociális szempont ugy a produkció, mint a szervezkedés kérdésében és a produkció mindennemű ágait szem előtt tartva és mindenféle érdekét folyton figyelembe véve és a különböző kategóriákat, melyek egymással szemben állnak, latolgatva kell eljárni, mert nagy, mélységes és óriási feladat az, amely a jelenlegi ministerium előtt áll. Azt hiszem, hogy minél kevesebb odiózus dolgot s minél több szociális dolgot kell bevinnünk ebbe a ministeriumba. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy erős férfiúnak a kezében van a kezdeményezés (Ugy van!), s bizom benne, hogy ő és az ő energiája minél hamarabb feltétlenül minél értékesebbé és becsesebbé fogja r tenni ezt a ministeriumot. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps a középen és jobbfelől.) , Elnök: A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt áttérnék a tulajdonképeni tárca-expozé előadására, először egy — némi szégyennel kell megváltanom — személyi kérdést kell a t. Nemzetgyűlés elé terjesztenem. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen az államháztartásról szóló törvényjavaslat általános vitája alkalmával többen a nemzetgyűlés igen t. tagjai közül folyamatosan szóvátették az állami autók kérdését. Ezekre a kérdésekre a ministerelnök ur összefoglaló választ adott, amelyben többek között az is előfordult, hogy a minister uraknak az autóhasználat hivatalos célokra adatik ugyan, azonban rá kell bizni minden egyes ministernek az uri mivoltára, gentleman mivoltára azt, hogy tulajdonkénen minő méretekben gondolja megállapithatónak az autók használatát. Erre aztán reflektált Pallavicini György őrgróf igen t. képviselőtársunk, és többek között valóban' egy olasz ginoeatore ügyességére valló művészettel játszott itt a nemzetgyűlés előtt a gentlemanség és a ministerség fogaltmával, amennyiben kijelentette, hogy nem minden gentleman minister, a fordítottját természetesen nem emiitette, ellenben olyasvalamit mondott, hogy „és a múltban lehettek olyan ministerek is, akik nem gentlemanok". Nem érzem magam arra hivatva, hoary a múltban volt minister urak védőügyvédjeként szereneljek itt. azonban némi összefüggést mégis látok a saját személyem és igen t. képviselőtársam felszólalása között, mert röviddel ezen pár mondat, után szószerínt a következőket mondot+a. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): „Az egész Pest nevetett azon az eseten, mely a lapokban is megjelent, amikor az egyik minister autója ép akkor ütközött össze a város egyik forgalmas uccáján, mikor a minister urnák sem felesége, sem anyósa nem ült benne, mert ugy tudom, hogy az illető minister urnák ilyen családtaena nincsen." (Mozaás és felkiáltások a jobboldalon: Szemtelenség!) T. Nemzetgyűlés! Rövid egynéhány hónappal ezelőtt a kabinet tagjai között, azt hiszem, egyenlő számban, vagv talán nagyobb számban voltak olyanok, akiknek ilyen családtagjaik nem voltak. Jelenleg azonban a kabinetnek én vagyok az egyetlen tagja, aki ilyen családtaggal nem rendelkezem. Ennek következtében kénytelen vagyok feltételezni — bár nem vagyok egészen biztos benne —, hogy igen t. képviselőtársam, habár nem fejezte ki, nem nevezett meg, de talán mégis rám, illetőleg az én autómra . vonatkozott. Megvallom őszintén, hogy én azóta, három vagy négy hét óta valóságos hajtóvadászatot és vizsgálatot indítottam ebben az ügyben. Nevezetesen először végigkérdeztem összes miiiistertársalmat, hogy vájjon visszamenőleg — évekre visszamenőleg, amennyiben évekre visszamenőleg ministerek voltak az illetők — összeütközött-e az autójuk valamikor. Semmiféle eredményre nem jutottam. Ezután felhívtam a főkapitányságot arra, hogy kertiletenkint a rendőrkapitányságok vizsgálják végig visszamenőleg az autóösszeütközések összes eseteit és derítsék ki, hogy vájjon melyik minister autója ütközött össze és hogy nevezetesen az enyém ütközött-e össze valamivel? Erre vonatkozólag a következő jelentést kaptam a rendőrfőkapitányságtól. (Olvassa): „Rövid utón nyert rendeletre tisztelettel jelentemi, hogy Nagyméltóságod 14.103. számú gépkocsijának csak egy balesetéről érkezett hozzánk jelentés, ez is egy elütés, amely 1924 március 19-én este hét órakor történt a Mária Valéria és Türr István ucca sarkán. A rendőr jelentését másolatban csatolom." A jelentés a következő (olvassa): „A tek. Osztályparancsnokságnak jelentem, hogy folyó bó 19-én — 1924 március 19-én — este 7 órakor Wincsek Izrael bérkocsiiparos azzal a panasszal .jött hozzám, hogy a IV. kerületi Mária Valéria uccában a Türr István ucca keresztezésénél Putyera János — ez az én soff őröm neve — hidaskürti lakos. rom. kath. vallású, 47 éves gépkocsivezető, a népjóléti ministerium tulajdonát képező 14.103. számú autójával őt elütötte, azonban semmi baja nem történt, és eljárást nem is kivan." Ez volt tehát az összes eredménye eddigi kutatásaimnak ebben az irányban. Tény tehát az, hogy ez az elütés megtörtént és hogy ez a szerencsétlen Wincsek Izrael tényleg a kocsi alá került, azonban semmi baja nem történt. A kocsiban én magam ültem akkor a titkárommal, a titkáromat pedig sem feleségnek, sem: anyósnak tekinteni nem lehet. Ez az eset tehát az egyetlen, mely kutatásaim szerint mint valóság mutatkozik, ez nem lehet az az, eset, amelyre igen t. őrgróf képviselőtársam hivatkozott. Már most többféle eset lehetséges. Az első eset az: lehetséges, hogy a t. őrgróf ur más valakire vonatkoztatta a dolgot és akkor nem: szóltam semmit. Lehetséges az, hogy a t. képviselőtársam ráiuvonatkoztatta a dolgot; ebben az esetben ki kell ielentenem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy én őrgróf Pallavicini igen t. képviselő urat annyira komoly politikusnak és férfiúnak tartom, hogy nem tudom feltételezni róla, hogy akár pletyka, akár állítólagos, de tényleg ki nem deríthető hírlapi közlemény alánján a nemzetgyűlés előtt ilyen súlyosan vádoljon meg egy minister!, aki véletlenül római katholikus lelkész is. (Ugy van! Ugy van!) Ennek következtében nemi gondolnám, hogy igen t. képviselőtársain sérteni akart volna. Ha azonban sérteni akar valaki, a kockázat legkisebb veszedelmével teheti, mert hiszen panot sérteni annyit jelent, hoerv az illető,elégtételt nem

1 kérhet. Feltéve tehát, hogy mégis rártí vonatkozott a kérdés. arra kel! kérnem kénviselőtársainat. méltóztassék előállni bizonyítékaival, mert hiszen ha lényleg megtörtént az, amit ő állított — és ne-