Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-384
336 A nemzetgyűlés 384. ülése 1925. évi március hó 3-án, kedden. gazdaságának és a munkanélküliség^ megoldásának szempontjából óriási jelentőség fűződik ahhoz, hogy pozitív adatoknak legyünk birtokában, és ennek egyedüli módja az, hogy a munkaközvetítő-irodákat kellőképen kiépítsék. Üdvös reformot kell megvalósítani a paritásos bérmegállapitó bizottságok tekintetében is. Ma az a helyzet, hogy a közgazdasági életet állandóan sztrájkok fenyegetik, amelyek a mi ipari közgazdasági életünket sok tekintetben alapjában rázzák meg. Ez annak a szomorú következménye, hogy nálunk a munkaadó és munkás közötti viszony még nincs ilyen paritásos bérmegállapitó bizottságokkal kiegyenlítve. Vannak ugyan bizonyos ministeri rendelkezések — az iparra nézve a kereskedelemügyi minister ur adott ki irott malasztot —, azonban a gyakorlati életben ez a rendelkezés épen azoknál az ellenmondás oknál fogva, amelyeket tartalmaz, egyáltalán nem képes gyökeret verni és eredményt felmutatni. Vau törvényünk is a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag, azonban sajnos, ezt a törvényt sok helyen vagy kijátsszák, vagy egyáltalán meg sem valósítják, vagy pedig, ha megvalósítják, nem a törvény intenciójának megfelelően járnak el azok, akik a törvényben lefektetett minimális munkabért megállapítják. De nem akarom lebecsülni ennek a törvénynek értékét, ellenkezőleg szeretném, ha ezt a törvényt, amely a mezőgazdasági munkásokra vonatkozik, általánosítanák az ipari munkásokra vonatkozóan is. Ott is minél előbb meg" kellene honosítani azokat a paritásos munkabér -megállapító bizottságokat, amelyekben a munkaadó és munkás együtt tárgyalhat azokról a bérfeltételekről, amelyek mellett a munkások munkába állhatnak és amely bérek mellett még a munkaadó sem megy tönkre. Rendkívül fontos szociális intézkedésnek tartanám az ugynevezet nyereségosztalékrendszernek mielőbbi behozatalát. A nyereségosztalékrendszer által a munkás quasi részesévé válik a tőkének, tőketulajdonossá lesz ás egészen más szemmel néz, egészen más igyekezettel iparkodik a maga munkaerejét kifejteni, ha tudja, hogy abból a nyereségből, amelyet javarészben az ő munkája produkál, bizonyos hányadban ő is részesedik. A nyereségosztalékrendszer ma már Amerikában kezd álta> lánossá válni; majdnem minden kulturállamban megvalósították már, legalább is helyenként, csak egyedül Magyarország az, ahol még egyetlen gyárat nem lehet mutatni, amelyben íiyereség-osztalékrendszer alapján dolgoznának a munkások. Pedig statisztikailag kimutatták épen Amerikában, hogy azokban a. gyárakban, amelyekben a nyereség-osztalékrendszert behozták, fele annyi munkás kétszer annyi munkateljesítményt produkál, mint azokban a gyárakban, amelyekben ezt a rendszert nem honosították meg. Azonkivül ennek a rendszernek még az az előnye is megvan, hogy a munkásból polgárt csinál, kirántja az izgatók karjaiból; az előtt a munkás előtt, aki már quasi tőketulajdonosnak is tarthatja magát, lehet beszólni szociáldemokráciáról és marxista ideológiáról, lehet beszélni kommunista társadalomról: az a munkás nem fog az izgatóknak, az ilyen elemeknek bedőlni. Fontos még, hogy kulturális szempontból is nagy szociális reformokat kell megvalósítani ebben az országban. Nálunk a helyzet az, hogy az egyetemekre, a középiskolákra nagy súlyt helyez az állam. Ezt nem rekriminációképen emlitem, de azt tartom, hogy elsősorban az alapzatot kellene erősítem. A nép kultúráját kellene emelni, mert sajnos, a népkultúra tekintetében mögötte vagyunk a íiyur gateurópai államoknak. Az nem lehet számunkra elég dicsőség, hogy a Balkánt felülhaladjuk a népkultúra tekintetében, hanem arra kell törekedni, hogy a művelt nyugattal lépést tartsunk, sőt ha módunk van erre, még túl is haladjuk- A nép kultúráját fejleszte-ni kell, mert ahol a népnek kultúrája, a munkásnak tudása van, ott egészen máskép fejleszti ki energiáját a termelés érdekében, mint ahol a munkás buta, nem elég kulturált, ahol nincs elég tudása. Ma a tudás hatalom és ezt a hatalmat minden államnak erkölcsi kötelessége minden munkásának megadni. E tekintetben üdvös reformokat kell megvalósítani a népoktatás, az ipariskolai oktatás terén, amely nálunk, sajnos, olyan zilált helyzetben van, hogy komolyan venni nem is lehet. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz közeledni. Csik József: Ezeknek a szociális reformoknak szükségességére mutattam rá röviden. Többet nem is akartam említeni. Ezeket meg kell valósítania a Nemzetek Szövetsége által kreált nemzetközi munkaügyi szervezetnek is, ha eredeti célját el akarja érni. A mi országunk túlteszi magát a r békeszerződésnek ezen a rendelkezésén, ha anélkül, hogy a munkaügyi szervezet kényszerítené, ezeket a szociális reformokat a maga hatáskörében mielőbb meg akarja valósítani. Ne nézzük és várjuk azt, hogy a békeszerződésnek e rendelkezéséből a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal majd mirajtunk és a mi munkásainkon nagyon fog segíteni. Istmétlem, nem sokat remélek tőle, ellenben az emberi haladás és kultúra nevében^ mi önmagunktól iparkodjunk ezeket a problémákat megvalósítani. Minthogy mégis valami előjelét látom a szociális alkotások lehetőségének ebben a törvényjavaslatban, azt készséggel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem a t. Nemzetgyűlést, kíván-e meg valaki szólani 1 ? Ha senki szólani nem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó ur kivan szólani! (Móser Ernő előadó: Nem!) Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az egyes külállamokkal való kereskedelmi ós forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem'? (Igen! — Meskó Zoltán: Mind az öten elfogadjuk!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a címet felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat elmét, valamint az 1—3. §-ohat. amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi előterjesztésem során fogok előterjesztést tenni a t. Háznak. Napirend szerint következik a Svájccal 1924. évi június hó 18-ik napján Budapesten kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződós becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó ur kivan szólani. Móser Ernő előadó; Igen tisztelt Nemzet-
