Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-384
A nemzetgyűlés 38 í. ülése 1925. seket tegyünk, de mintán, sajnos, a mai hely- j zetben nem vagyunk olyan körülmények között, hogy teljes egészében teljes energiánkkal tudjuk megvalósítani azon szociális intézkedéseket, amelyeket meg nem valósitanunk tulajdonképen nem volna szabad a pénz hiánya j miatt és miután az előttünk fekvő javaslat j szociális célú és biztositja annak lehetőségét, j hogy bekapcsolódva nemzetközi viszonyla- j tokba, nemzetközi, nagyhatású szociális intéz- j kedések alkotásában magunk is résztvehes- j Bünk, mély tisztelettel ajánlom a törvén y ja- ? vaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur volt szives említeni, hogy a trianoni békeszerződés legértékesebb pontja és rendelkezése ez a 13. rész: a munkáról szóló rész. Az előadó urnák ezt a felfogását én is akceptálom, azonban ehhez a részhez sem fűzök olyan vérmes reményeket, mint amilyeneket az előadó ur füz hozzá. Nem fűzök hozzá vérmes reményeket elsősorban azért, mert ezt a részt is, ezt a rendelkezést is a trianoni békeszerződés szülte és valamennyien tudjuk — legalább is a leg*yő- j zött államok tudják és érzik —, hogy a trianoni j békének és az általa kreált Népszövetségnek is j jóformán egyedüli célja az entente és a győző ! államok hatalmának megtartása. Szomorúan [ kell konstatálnom, hogy bizonyos kérdések elintézésénél nem az objektiv igazság vezeti a Népszövetség vezetőit, hanem inkább ennek a hatalomnak a kellő biztosítása és minthogy — ismétlem — ez a szervezet, a nemzetközi munkaügyi szervezet szintén a Népszövetség kreatúrája, jelentős eredményeket nem tudok működéséhez fűzni. De nem tudok azért sem, mert a nemzetközi munkaügyi hivatal kiküldötteinek egy részét marxista felfogás hatja át, akik nem veszik tekintetbe azokat az erkölcsi szempontokat, mely erkölcsi szempontokat munkásügyi kérdésekben mérlegelni kell minden komoly, vezető embernek. A munkaügyi hivatal célja: a munka kellő értékelését és megbecsülését szorgalmazni. A munka értékelésének gondolata nem a nemzetközi munkaügyi hivataltól ered, nem is Marx találta ki, akinek követői javarészben a nemzetközi munkaügyi hivatal vezetői; benne van ez már a kereszténység tanaiban is. Krisztus is megmondta már, hogy a munkás méltó az ő bérére, és Pál apostol, a legnagyobb szociális igazságot szögezte le akkor, amikor azt mondotta, hogy: aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ezzel a gondolattal és programmal, a kereszténységnek eme lényeges programpontjával mintegy a világot formálták át, és ha ez a lényeges programpont követésre talált volna századok folyamán az emberi társadalomban, akkor nem lennének meg azok a kirivó ellentétek, főleg munkásügyi tekintetekben, amelyek a társadalomban ma megvannak. Ha tehát a nemzetközi munkaügyi hivatal tényleg be akarja tölteni hivatását, akkor a kereszténység által kontemplált erkölcsi elveket is érvényesítenie keU kulturprogramjának megvalósitásánál. De nemcsak a nemzetközi munkaügyi hivatalnak, hanem minden államnak is követnie kell ezeket az elveket és igazságokat. Nekünk is rendkívül sok tennivalónk van ebben a tekintetben, hiszen szociális szempontból jóval elmaradtunk a többi művelt nyugateurópai nemzetek mögött. Nagy és fontos munkaügyi és szociális rendelkezéseket kell mielőbb inegévi március hé 3-án, kedden. 335 valósitanunk országunkban is, és ezeknek a rendelkezéseknek alapja nem lehet más, mint a munka és a tőke viszonyának kellő rendezése. Ezen fordul meg a szociális alkotások minémüsége. Ma az a helyzet, hogy a munka, mint a termelés egyik főtényezője. a termelés másik főtényezője mögött, nevezetesen a tőke mögött elmarad. A munka nem részesül abban az értékelésben, amelyben részesülnie kellene, mint a termelés egyik főtényezőjének. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Azt az állapotot kell szilárddá tenni, hogy a munka is ugyanolyan értékelésben részesüljön, mint a tőke ; és a munkás eg-jrenrangu termelési tényezője legyen minden szociális államban a tőkének. Természetesen ez az alaptörvény és alapfelfogás sok más szociális törvénynek kell hogy a kiindulási pontja legyen. Nálunk az első és legfontosabb feladat az. hogy az állam minél előbb hozzon olyan törvényeket, amelyek az exiszteneiáját biztosítják a dolgozó polgároknak. Ma már a legtöbb nyngateurópai államban az állampolgárok biztosítva vannak pl. a munkanélküliség- ellen. Nálunk sajnos, a munkanélküliség elleni biztosítást még nélkülöznünk kell, pedig az erkölcsi felfogás szerint az államnak nemcsak jogai vannak minden polgáraival szemben, hanem kötelességei is. Minden államnak az a kötelessége polgáraival szemben, hogy adjon lehetőséget egy kulturélet kifejlődésére, arra, hogy a munkás az országiban tisztességes munkája után tisztességesen meg is élhessen. Nálunk ez a lehetőség a dolgozó osztályok számára nincs megadva. Nálunk a munkás többékevésbé ki van szolgáltatva a tőkének, a munkaadónak. És ha az akár jogosan, akár jogtalanul megfosztja kenyérkeresetétől, az éhenhalás veszedelmének van kitéve. Akkor nem gondoskodik róla senki, hacsak a ió Isten valami módon nem ad neki olyan lehetőséget, hogy éhen ne pusztuljon. Az államnak, ismétlem, kötelességei vannak minden polgárával szemben és ha az emberi munkát kellően akarja értékelni —• akár szellemi, akár fizikai munkáról Jeaven szó —. akkor elsősorban a munka után való megélhetés lehetőségét kell biztosítani az ilyen munkanélküliség ellen való biztosítás törvényjavaslatának mielőbbi beterjesztésével. Nálunk a szociális törvényeknek és reformoknak egész tömkelegét kell megvalósítani. Nem akarok kiterjeszkedni azokra a reformokra, amelyeket szociális téren kellene megoldani, csak megemlitem, hogy épen a fizikai munkásság szempontjából rendkívül fontos volna az, hogy munkaközvetítő-irodákat létesítsenek, mert a mai munkaközvetítő-irodák nem alkalmasak arra — legalább is télies egészükben nem —, hogy azt a célt, amelyet az állam a munkaközvetítő-irodák utján el akar és el is kell érnie, megvalósitsák. Rendkívül föntos dolog, hogy a munkaköz vetítés kellő módon kiépíttessék országunkban. Sokszor bizonyos helyeken munkásfelesleg, másutt viszont mun káshiány mutatkozik. Ott munkás kezekre volna szükség, itt pedig nagy munkanélküliség következik be a munkástöbblet következtében. Ezt az állapotot megszüntptni a munkaközvetités kellő kiépítése volna hivatva. Ehelyütt is felhívom a kormány figyelmét arra. hogy komolyan iparkodjék ezt az állapotot rendezni. Nálunk ma az a helyzet, hogyha az ember statisztikai adatokat akar közölni a munkanélküliségről, hiteles adatokat sehonnét nem tud kapni. mei*t azokat az adatokat, amelyek a Statisztikai Szemlében megjelennek, csak hozzávetőlegesen állítják össze, nem pedig a tények valódisága alapján. Az ország köz-;í> s
