Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

334 A nemzetgyűlés 384. ülése 1925, évi március hó 3-án, kedden. iiyivel inkább szüksége van erre a kormánynak moßt, akkor, amikor a háború és az azt követő időszak következtében összes kereskedelmi és egyéb szerződéseink, amelyeket annakidején még az országgyűlés ratifikált, a háború következtében megszűntek s ezzel azon szálak, amelyek bennünket nenzetközileg különböző államokhoz fűztek, teljesen elszakadtak. Ezeket a szálakat most a kormánynak újra kell szőnie, hogy az elvesztett barátságos összeköttetés a. külfölddel újból helyreállittassék. Annál inkább fontos ez mai viszonyaink között, mert as a Magyarország, amely a háború következtében oly hihetetlenül sokat vesztett, egyet mégis nyert, visszanyerte századok óta óhajtott nemzeti függetlenségét és most már, mint nemzeti, független és önálló állam, saját maga erejéből köti meg azon szerződéseket, amelyekkel be akar a nemzetközi életbe kapcsolódni. Az utóbbi időben — sajnos —, az az atmoszféra, amelyet a háború és utána Trianon teremtett Közép-Európában, mondhatni egész Európában, nem volt alkalmas arra, hogy hosszú lejáratú kereskedelmi és forgalmi szerződéseket kössünk. De nem lehetett ilyen hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket kötni azért sem, mert még vámtörvényünk sem vplt. Ezért volt szükséges, hogy a magyar kormány minden évben hosszabb, rövidebb lejáratú ideiglenes megállapodásokkal igyekezzék szabályozni ugy a távolabbi, mint a közelebbi külfölddel való viszonyát. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és nem akarom felolvasni újból azon államok nevét, amelyeket a költségvetés tárgyalásának általános vitája során már szerencsém volt felolvasni, amely államokkal a királyi kormány a múlt esztendőben kereskedelmi megállapodásokat kötött, annál kevésbé, mert a folyó esztendő első napja úgyis nagy dátumot jelent a magyar állam életében, mert ezen a napon lépett életbe az uj magyar vámtarifa és most már ennek folytán abban a helyzetben leszünk, hogy ennek a kerettörvénynek alapján és annak bevonásával hosszú lejáratú rendes kereskedelmi szerződéseket is köthetünk, lehetőleg a legnagyobb tarifális kedvezmények alapján. Már ebből a szempontból is rendkívül fontos, hogy a nemzetgyűlés a most tárgyalt javaslatot megszavazza, mert hiszen ezzel csak felhatalmazást ad a kormánynak arra vonatkozólag, hogy uj tárgyalásokat kezdjen, illetőleg a megkezdett tárgyalásokat befejezze és megkösse azokat a kereskedelmi és egyéb megállapodásokat, amelyekre a magyar nemzetnek feltétlenül szüksége van. Épen ezért, miután evidens dolog, hogy ennek a törvényjavaslatnak megszavazásával a magyar nemzetre vonatkozólag csak előnyök származhatnak, kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot magáévá tenni és elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan mê^. valaki szólani"? (Nem!) Kivan a külügyminister ur szólni? (Scitovszky Tibor külügyminister: Nem!) A külügyminister ur sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házai, méltóztatik-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igent) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, s az 1—3. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. Következik a trianoni békeszerződés XIII. része („Munka") 325. cikkének módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Moser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! A trianoni békediktátum nem tartalmaz szigorúan a békével kapcsolatos részeket is, amenynyiben annak első részeként bekapcsolták a népszövetségi paktumol, az utolsóként, 13. részként pedig felvették a nemzetközi munkáshivatal létesítésére vonatkozó javaslatot. Ez a munka és munkásvédelmi intézmény talán egyetlen szép és nemes alkotása az egész diktátumnak, mert — sajnos — ha tekintjük azon eredményeket, amelyeket a Népszövetség* a mai napig fel tud mutatni, konstatálnunk kell, hogy bizony az még most sem áll hivatása magaslatán, hanem még ma is inkább kölcsönös védő érdekszövetsége azon államoknak, amelyek azt létesítették. A mai ülés eddig azzal telt el, hogy a magyar kisebbségeknek, amelyek Romániába kebcleztettek be, sérelmeit tette szóvá egy igen t. képviselőtársunk. Az ő felszólalására az igen t. külügyminister ur válaszolt és kijelentette, hogy a Népszövetség elé viszi a magyar kisebbségek ezen baját. Sajnos, ugy érzem, hog-y a mi ezen ujabb és ismételt felszólalásunk a magyar kisebbségek érdekében megint nem fogja meghozni a kívánt eredményt és nem bizom abban, hogy a Népszövetség ebben az esetben is, amikor a magyar kisebbségek jogai evidenter megsértettek, elfoglalná azt az igazságos álláspontot, amely kellene hogy álláspontja legyen akkor, amikor jogsérelem orvos; lásáról van szó. Mindamellett — ha kénytelen | vagyok is kritizálni a Népszövetséget, amely a kritikát magatartásával ismételten kibiyta maga eilen — meg kell állapitanom azt is, hogy a békediktátum 13. részét, amely a munka biztosítását, bizonyos népjóléti intézmények meghonosítását és egyáltalában a munkásosztályok védelmét célozza, örömmel üdvözlöm. Azt hiszem, hogy Magyarországnak is és ennek a nemzetgyűlésnek is, amely át van hatva szociális érzéstől, öröme telik abban, hogy ilynemű törvényjavaslatokat tárgyalhat és megszavazhat. Lényege a törvényjavaslatnak az igazgatótanács taglétszámának a felemelése. A paktum keletkezése után röviden a tengerentúli államok — különösen a délamerikaiak — ismételten szóvá tették ugy a washingtoni, mint később a párizsi konferencián, hogy kevés a;: érdekeltségük az igazgatótanácsban, amely a hivatal vezetésére hivatva van. K párizsi konferencia a tengerentúli államoknak ezen kifogását magáévá tette és elhatározta, hogy 24-ről 32-re emeli fel az igazgatótanácsban levő tagok számát és pedig oly képeli, hogy abból 16 kiküldött mint kormánykiküldött fog szerepelni, 6 tengerentúli állami kiküldöttel. A másik 16-ból 8 a munkaadók, 8 pedig a munkások érdekeltségeiből fog behívatni. Lá_thatjuk ebből is, hogy végre olyan intézkedésről vau itt szó, amely nagy általánosságban nemcsak az egyik érdekcsoportnak, hanem a másik ezzel ellentétben álló csoportnak képviseletét is l teljes egészében kidomborítják. Miután — mint az előbb is mondottam — át vagyunk hatva sn' üak szükségességétől, hogy szociális intézkedé-