Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

A nemzetgyűlés 384. ülése 1925. az erdélyi magyarság- körére korlátozzák, (Felkiáltások: Hallatlan! Borzasztó!) és csupán a magyar kisebbséghez tartozó személyek kivándorlását mozdítják elő. A vita további folyamán Maniu képviselő azt a kérdést intézte Dnca külügyministerhez, vájjon helyesüké azt a politikát, amely román állampolgárokat kivándorlásra enged csábitani, még ha ezek a román állampolgárok nem román anyanyelvűek isi Dúca külügyminister erre a kérdésre egy viszontkérdéssel válaszolt, amelynek értelme az volt, hogy ő nem lát abban semmi kifogásolni valót, ha a Nagyromániával elégedetlenkedő kisebbségek kivándorolnak. Ezen kormánynyilatkozatokból megállapítható, hogy a román kormány olyan kivándorlási propagandát inaugurált, mely kivándorlási propagandának célja az, hogy magyar anyanyelvű román állampolgárokat kivándorlásra csábítson és, hogy a magyar kisebbségektől a kivándorlás eszközével megszabaduljon. (Felkiáltások: Gyalázat!) Az erdélyi magyarság körében űzött kivándorlási propaganda olyan félrevezető eszközökkel űzetett és az ezen propagandának áldozatul Lsett magyarság Braziliában, ahová a kivándorlás irányittatott, olyan siilyos helyzetbe került, amely a román kormánynak ezen kérdésben való magatartását nagyon szigorú elbirá lás alá vonja. (Élénk helyeslés.) Különösen kihívja a bírálatot a román kormány azon eljárása, hogy a bajba került magyar anyanyelvű kivándorlottakkal szemben Braziliában megtagadott minden közösséget és megtagadott; tőlük minden segítséget, (Felkiáltások: Botrány! Hallatlan!) azzal az indokolással, hogy a kivándorlás tényével a magyar anyanyelvű kíván dorl ott ak román állampolgársága megszűnt. íUgron Gábor: Csúnyább, mint a rabszolgaság!) Ezekről a dolgokról azon az alapon nyertünk értesülést, hogy a román konzul által visszautasított magyar anyanyelvű kivándorlottak nagy bajukban segítségért a magyar érdekek védelmével megbízott rio de janeiroi németalföldi konzulátushoz fordultak. Amenynyiben tehát a román kormány ezekkel a kivándorlottakkal szemben megtagadja az ő kötelességteljesitését, ugy a magyar kormány, már csak az emberi érzés jogán is, kötelességének fogja ismerni, hogy ezeknek, a hibájukon kívül bajba jutott magyar véreinknek, a prisztulástól való megóvását biztosítsa. (Élénk helyeslés és taps.) Azt hiszem, nem is kell azon feltevéssel szemben védekeznem, mintha ezen kivándorlás előmozdításában a magyar kormány akár közvetlenül, akár közegei utján a legkisebb mértékben is közreműködött volna. (Ügy van! Ugy van!) A román kormány ezen magatartása édesen ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyek a román kormányt a nemzeti kisebbségek egyenlő elbánása tekintetében nemzetközi alapon vállalt kötelezettsége révén terhelik (Ugy van! Ugy van!) és ellenmondásban van a Népszövetség elé terjesztett panaszainkkal szemben állandóan hangoztatott azon nyilatkozataival, ^ hogy a romániai , kisebbségek egyenlő elbánásban és egyenlő védelemben részesülnek a román anyanyelvű állampolgárokkal. (Ugy van! Ugy van!) A román kamarában elhangzott hivatalos kijelentések szerint, azért kell Komániának a magyar kisebbségektől megszabadulnia, mert azok Nagyromániával elégedetlenek. A magyarságnak a román határokon áthatoló és a népszövetség fórumát állandóan ostromló paévi március hó 3-án, kedden. 333 naszai pedig arról szólnak, hogy a román kormány politikája és tevékenysége arra irányul, hogy ezt az elégedetlenséget felkeltse és állandóan ébrentartsa. (Ugy .van! Ugy van! — Kiss Menyhért: Az iskolát, templomot elvették tőlük. Minden vagyonukat elvették!) Olyan összefüg-gések ezek, amelyek élesen világítanak bele a romániai kisebbségek súlyos helyzetébe. (Ugy van!) Sajnálom, hogy külügyi expozémban foglalt azon kijelentésemre, hogy a szomszéd országokkal való szomszédi viszony javításához semmi nem járulhatna hozzá nagyobb hatással, mint hogyha a magyar fajtestvéreinkkel való bánásmód megfelelne az e tekintetben vállait nemzetközi kötelezettségeknek, Komániából ilyen visszhang érkezett. (Ugy van! Ugy van!) A magyar kormány már is kötelességének ismerte (Strausz István: Érzik a vesztüket!), hogy a román kamarában lefolyt események alapján a kellő lépéseket a Népszö• vétségnél megtegye (Helyeslés) s a magyar kiI sebbségek ügyét ezen incidens kapcsán is a legJ messzebbmenő gondozásába vegye. (Helyeslés.) Ez az esemény ujabb figyelmeztetés, amely a magyar kormányt arra kell hogy intse, hogy nemzetközi tevékenysége terén egyik legfontosabb feladata és kötelessége, hogy a magyar határokon túl élő magyar fajtestvéreinknek nemzetközileg garantált érdekeit és jogait megvédje. (Taps a Ház minden oldalán.) Szükségesnek tartom végül még megjegyezni, hogy a román kamarában elhangzott kormánynyilatkozatok a magyar kormányt már csak azért is nagyon kellemetlenül érintették, mert azok nem alkalmasak arra, hogy a Koj mániával való szomszédi viszony javításához hozzájáruljanak (Ugy van!), aminek elérésére a magyar kormány eddig minden törekvését ' forditotta. Nem mulasztottam el, hogy ezekre a körülményekre a román kormány itteni képviselőjének figyelmét is felhívjam. (Helyeslés.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet, igy áttérünk napirendünkre, amely szerint következik gróf Apponyi _ Sándor Magyar Könyvtáráról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a. törvényjavaslatot felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtáráról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadta s nz kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 564, 614.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a sző. Móser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! Már békében szokás volt, bogy az országgyűlés és később a háború után pedig a nemzetgyűlés a mindenkori kormányokat felhatalmazta. "hogy egyes külállamokkal kereskedelmi és forg-almi viszonyaink rendezése céljából egy évre terjedő ideiglenes megállapodásokat létesítsen. (Az elnöki székel Zsitvay Tibor foglalja el.) Ha már békében szüksége volt a mindenkori kormánynak ilyen felhatalmazásra, menyNAPLÖ XXX •ítí