Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

26 A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hé 17-én, kedden. semrnijök, nines reményük, hogy segíteni tudnak magukon. Kérnünk kell a minister úrtól, hogy a lehetőséghez képest, fejlessze tovább azt a jótékonysági akciót, a budapesti közjótékonysági akciót, amely a múlt esztendőben is nagy eredménnyel járt. Ennél a kérdésnél meg kell egyet jegyeznem a magyar társadalomról: látjuk ezt a farsangolást (Felkiáltások: Tombolást! Szertelenségét!), amelyet rengeteg költséggel napról-napra folytatnak. Ma nem ugy mulatnak, mint ahogy mulattak a régi időkben, hanem kétszer-háromszor és ötszörannyit költenek, mint amennyit költeni kellene tisztességes mulatságokra. Látjuk a nagy luxust, amely ezekben a mulatságokban megnyilvánul. Látjuk, hogy az államnak és társadalomnak olyan emberei, akiknek mint elsőrangú közegeknek és oszlopoknak kellene állniok. olyan mulatságokban vesznek részt, amelyek valóban nem szolgálnak a mi épülésünkre. Látjuk, hogy olyan emberek is, akikre mint elsőrangú közegekre az ország rá van bízva, akik, kellene, hogy komor és szilárd szikla legyenek, hogy a társadalom rájuk nyugodtan tekinthessen, hogy biztosan tudhassa a nemzet, hogy itt sorsa jó kezekben van, ezek túlságos könnyelműséggel mulatoznak. Ezek valóban nem alkalmatosak arra, hogy a nemzet reménységét megerősítsék, hanem arra alkalmatosak, hogy azok, akik a nemzet továbbfeilődésével szemben ellenséges érzülettel viseltetnek, felhasználják ezeket az adatokat és külföldön rámutassanak ezekre a körülményekre. Nekünk figyelmeztetnünk kell folyton a magyar társadalmat, annak anyagilag tehetős részét, hogy ne küldjük mi ki a mi gyermekeinket Európa másik végére, tessék itt gondoskodni róluk, tessék többet tenni a magyar gyermekekért, tessék többet áldozni a nemzetért, és tessék harmonikusabban élni a mai nehéz időkben. (Taps.) Mai körülményeink között rendkívül fontosnak tartanám, hogy például a munkásbiztositás kérdése ebbe a ministeriumba tétessék át. amely a szorosan vett szociális és produkciós kérdésekkel foglalkozik. Azon kellene lennünk, hogy a munkásbizitositás kérdése közmegnvugvásra oldassék meg, mert megoldatlan. Volna azonkívül még egy egész sereg szociális feladat, amelyhez hozzányúlnunk kell. Én bízom a minister ur erős szociális egyéniségében, hogy ezeket a szociális feladatokat közelebbről meg fogja nézni, és az fogja vezetni, hogy minél mélyebben belenyúljon a magyar szociális életbe, minél többet létesítsen, és ezt a ministeriumot valóban olyan szociális ministeriummá tegye, amely a magyar társadalmi és gazdasági életet befolyásolja, folyton ügyeli és irányítja. (Ugy van!) Itt van például a kivándorlás kérdése. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az Atlanti Óceánon tul többszázezer — közel egymillió — magyar él, jó vagy rossz sorsban, akiket semmiképen sem szabad elhanyagolni. Ha a háború előtti korszakban a magyar nemzet nem volt ráutalva, hogy ezekre a százezrekre gondoljon, ma annál inkább törekedni kell rá, hogy bekapcsoltassanak ezek a magyar nemzet életébe. A kivándorlás ügye, amely egyrészt Észak-Amerikába. Egyesült-Államokba, Kanadába, másrészt Dél-Amerikába, Argentínába stb. tendál, feltétlenül éhez a ministeriumhoz kapcsolandó. Ami a szociálpolitika nagy kérdéseit illeti, a nagyüzemek, amelyek arra iparkodnak, hogy «ícsóbban produkálhassanak, távol állni igyekeznek mindazoktól a szociálpolitikai problémáktól, amelyeket nem kényszerítenek reájuk;. Tudjuk, hogy a gazdasági és produkciós munka rendkívül súlyos s ezért arra kell törekednünk, hogy ez a ministerium mindazokat a szociálpolitikai tevékenységeket, amelyeket létesíteni lehet a nagyüzemekben, létesítse, azokat állandóan ellenőrizze, és ha kell, kényszeritse is arra, hogy az üzemek megtegyék mindazt, amit a modern szociálpolitika megkövetel. Megalázott és összetört országunkban nehéz a produkciós munka, s ezért folytonosan hangsúlyozom, nem tévesztvén el a nehézségeket szemem elől, hogy minél többet kell tenni ezen a téren. Amit tehetünk, e ministerium' révén tartom elérhetőnek. Itt van a washingtoni egyezmény, amelyet törvénybe iktattunk volt, amely alól rendkívül sok felmentés adatott. Tudom, hogy^ a mai körülmények között mennyit lehet és mennyit kell a nagyüzemektől kivánni. Tudjuk azonban azt is, hogy milyen nehezen élnek az egyes produktiv kategóriák, igy a munkások. A munkahiány rémséges arányokat ölt s ezért azon kell lennünk, hogy a washingtoni egyezmény, amely bizonyos óraszámhoz köti a munkát, minél inkább érvényben maradjon az országban. Tudóm, hogy az érdekek néha összeütköznek, s emiatt nehéz valami elvet fentartani, azonban azt is tudnunk kell, hogy minél igazságosabbat és emberibbet követelünk azoktól, akik alkalmazásban vannak, annál hálásabb szokott lenni a feilődésnek és produkciónak útiránya és annál kiválóbb anyagot szoktunk kapni a produkció terén. Itt van a mezőgazdasági biztosítás kérdése is. Ennek az intézménynek évtizedeken keresztül tagja voltam, és méltánylom mindazt, ami a földmivelésügy keretébe tartozik ezen a téren. Abban az állapotban, amelyben jelenleg ez az ügy van, tovább igy nem maradhat. Ezt az ügyet ide kell kapcsolni a népjóléti mi'nisteriumhoz és meg kell alkotni mindent, amit a jelenlegi gazdasági és produkciós helyzet megenged. Itt van a bérkérdés ügye is. Szó volt ebben a Házban ma a gazgasági kamarákról. Ezek a kamarák hivatottak volnának bizonyos tekintetben befolyást gyakorolni a bérkérdés alakulására. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az utolsó nyáron sok panasz hangzott fel az országban a mezőgazdasági bérkérdések tekintetében. Ezt a kérdést egy ministeriumnak kell szem előtt tartani s ezért szükségesnek tartanám, hogy ezekkel a kérdésekkel egy szociális ministerium, amely hivatásának teljes és tökéletes magaslatán áll, foglalkozzék. Itt van a szervezkedés kérdése is. Rendkivül súlyos kérdés ez, mert mindenféle elem betolakodott ennek a kérdésnek szövevényébe. Nekünk egyrészről azon az állásponton kell lennünk, hogy a gazdasági szervezkedést mindenki számára követelnünk kell, másrészről azonban feltétlenül azon kell lennünk, hogy ebben á szervezkedésben ne a terror legyen a legnagyobb és legelső faktor és feltétlenül szükséges lenne, hogy a szervezkedés szabadságát és a munkaszabadságot okvetlenül védje meg a nemzet első fóruma, és hogy a nemzet kormánya erős kézzel fogja ezt az egész ügyet. Rendkívül fontos:,) hogy okvetlenül egyensúly és igazság legyen a dolgokban, hog*y kiküszöböltessék minden terror, hogy megóvassék a munka igazsága és szabadsága minden körülmények között mindenkivel szemben. (Ugv van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Feltétlenül szükséges természetesen az, hogy az egész ministerium átszervezés alá