Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

330 Á nemzetgyűlés 38L ülése 1925. évi március hó 3-án, kedden. Ezek után kérdezem : mit szándékozik tenni a t. külügyminister ur a magyar nemzet integráns részét alkotó oláhországi magyar kisebbség életének, jogainak, biztonságának» vagyonának védelmére?! Meggyőződésem szerint nem mondhatja és bizonyára nem is fogja mondani a t. minister ur, hogy ez az oláh állam belső ügye; de nem mondhatja ezt az oláh kormány sem. Mert attól a pillanattól fogva, amióta a kisebbségi jogok kodifikálva vannak Oláhországgal szemben a trianoni békeszerződés 47. §-ában és amióta kodifikálva vannak a kisebbségi jogok és kodifikálva van a kisebbségek védelme a, kisebbségi egyezményben már a békeszerződés előtt, azóta megszűnt ez a kérdés belügy lenni, azóta ez a legeminensebb nemzetközi probléma, ezek a jogok nemzetközi jogok, amelyek nemzetközi fórumok védelme alatt állanak. Ez a nemzetközi fórum a nemzetek szövetsége. (Kiss Menyhért: Szép kis szövetség!) Sajnos, ez a fórum azzal az erővel, azzal az objektivitással és azzal a belső presztízzsel, amellyel reudelkenie kellene, hogy a maga hirdetett hivatását betöltse, nem rendelkezik. Ezt nem egy egyszerű magyar fajvédő képviselő kell hogy megállapítsa. Ezt megállapították az Amerikai Egyesült Államok akkor, amikor nem léptek be a Népszövetségbe; ezt megállapította többszörösen Lloyd George és megállapították előkelő angol politikusok; megállapította a mi nagy Apponyi Albertünk is. Bármennyire is kivánom tehát, hogy a Népszövetség elé kerüljön ez az ügy — ennek oda is kell kerülnie —, ki kell jelentenem, hogy ezt elegendőnek nem tartom. Mi a legteljesebb és a legjogosabb bizalmatlansággal vagyunk a Népszövetséggel «zeniben eredendő születési hibája miatt. Ez a születési hibája pedig az, hogy kétféle tagokat ismer, elsőosztályu és másodosztályú tagokat, és mi, legyőzöttek, sajnos, a második osztályú tagok közé tartozunk. (Zsirkay János: Dritte Sorte!) De nemcsak a Népszövetség alkotmányának ezek a hibái, nemcsak a Népszövetség összetétele, hanem a Népszövetség eddigi ténykedése is a legteljesebb bizalmatlansággal kell hogy eltöltsön bennünket. Négy esztendő óta nyomorgatják, kínozzák^ a mi testvéreinket, a magyar nemzeti kisebbségeket az elszakított részek minden vonalán, és soha még egyetlen kérdésben, egyetlen konkrét panaszunkban a Népszövetség határozottan mellénk nem állott. Kérdezem: mire való tulajdonképen ez a Népszövetség, ha nem elsősorban a gyöngék és kicsinyek védelmére? (Láng János: És az igazság védelmére!) Ezenkivül a kérdés ugy is, mint a magyarnemzet, az egységes magyar nemzet súlyos sérelme, mint a magyar állam súlyos sérelme és ugy is, mint azoknak a deportált magyaroknak életkérdése, sürgős is; ezért arra kérem a t. külügyminister urat, ne elégedjék meg azzal, hogy egyedül a Népszövetséghez forduljon, hanem keressen módot arra, hogy más utón is érvényesítse — legalább igyekezzék érvényesíteni — a mi igazunkat és jogainkat. Lehetetlennek tartom, hogy a magyar kormány határozott formában ne tiltakozzék közvetlenül az oláh kormánynál ez ellen a súlyos sérelme ellen "a magyar nemzetnek, a nemzetközi szerződéseknek és az élő nemzetközi jognak. Arra kérem a t. minister urat, sürgősen, közvetlenül járjon el az oláh kormánynál és követelje ezeknek a súlyos sérelmeknek sürgős reparálását. De leb eteti ennek tartom azt is, hogv elmaradjon a kormány részéről a közvetlen információ a nagyhatalmakkal szemben. Amint már^ az előbb volt szerencsém; emliteni, ez a kérdés nemcsak a mi jogviszonyunk kérdése az oláh állammal, nemcsak a magyar nemzet viszonyának kérdése a magyar nemzet integráns részét alkotó oláhországi magyar kisebbséggel szemben. Ez a kérdés súlyosan érinti a nagyhatalmak jogviszonyát a kisententével és ebben a konkrét esetben az oláh állammal szemben. Szükségesnek tartom, hogy felolvasom a kisebbségi egyezmény bizonyos paragrafusait, azért, hogy még élesebb világításba helyezzem azt a borzalmas bűnt, amely itt a mi véreinkkel szemben törtónt. (Halljuk! Halljuk!) A kisebbségi egyezmény első cikkei a következően hangzik (olvassa): „Románia kötelezi magát arra, hogy a jelen fejezet 2—8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el, hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellenmondásban vagy ellentétben és hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos". Azt jelenti ez, hogy nemcsak törvény ez, hanem az oláh alkotmánynak alaptörvénye, amelynek súlyosabb szankciói vannak, mint mindenféle más törvénynek. Nem egyszerű törvényt sértettek tehát meg, hanem az oláh alkotmány egy alaptörvényét és ezen keresztül sértették meg halálosan önérzetében, életében és jövőjében a magyar nemzetet. A 2. cikk a következően hangzik (olvassa): „A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes és tökéletes védelmét biztosítja." A 8. cikk igy hangzik (olvassa): „Minden román állampolgár faji, nyelvi, vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi, (östör József: írott malaszt!) Vallási, hitbeli, vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, igy nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése, vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet __hátrányos." A 9. cikk (olvassa): „Azok a román állampolgárok, akik faji, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi román állampolgárok." A 12. cikk (olvassa): „Románia^ hozzájárul ahhoz, hogy amenynyiben az előző cikkek rendelkezései oly személyeket érintenek, akik faji, vallási, vagy nyelvig kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme alatt fognak állani. Ezek a rendelkezések a Nemzetek Szövetsége Tanácsa többségének hozzájárulása nélkül nem változtathatók meg. Románia hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meglegyen "az a joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének megsértésére, vagy megsértésének veszélyére felhivja és hogy a Tanács olymódon járhasson el, oly utasításokat adhasson, amelyek az adott