Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

306 A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-én, pénteken. házasodnak, a 16 éves családot alapit, a leány férjhez megy; elfelejti azt, hogy négy vagy hatszobás lakásból igen könnyű nyolc szobást átépiteni, vagy átalakitani. Ilyen lehe­tetlen szempontok belevitele az adómentesség feltételei közé, elriasztja a mi közönségünk készségét az építkezéstől. Elriasztja az is, hogy üzlethelyiségre egyáltalában nem adnak adó­mentessséget. Nagyon jól tudom, hogy más országokban nagyon szűk keretekre szorítják az adómen­tességet, vagy épen nem adják meg. De amikor a mi népünk, a mi országunk lakossága ezt 50 esztendőn keresztül megszokta, akár van belőle valami számottevő haszna, akár nincs, ehhez a jogához, igényéhez ragaszkodik. Ha nem látja biztosítottnak az adómentességet, kész lemon­dani az építkezésről és bele sem fog abba. Ez az eset mutatja, hogy rossz adópolitikával az ország gazdasági vetésében miképen lehet konkolyt hinteni. Hiszem, hogy ezt a rendeletet mielőbb tör­vény váltja fel és ebben a törvényben a ház­adómentességnek olyan feltételeit fogja meg­szabni az igen t. minister ur, amelyek lendüle­tet adnak az építkezésnek és nem fogják az épittetőket elkedvetleníteni. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: A vitát bezárom; a tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatnak-e a második rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A második* rovat elfogadtatott. Következik a harmadik rovat. Láng János jegyző (olvassa): 3. rovat. Tár­sulati adó 4,600.000. — Strausz István! Strausz István; T. Nemzetgyűlés! A társu­lati adóval már tegnap foglalkozott az igen t. minister ur, de nem emelte ki, hogy tulajdon­képen ez a legbarátságosabb adó. (Csik József: Nincs barátságos adó!) Ez igenis, barátságos adó, mert naponként látjuk, hogy egyéni cégek átalakulnak részvénytársasággá, betéti társa­sággá, átalakulnak más társasággá, csak azért, hogy a társulati adó szárnyai alá menekülhes­senek. Nem is a társulati adó szárnyai alá me­nekülnek, hanem a mérleg szárnyai alá. Ahol mérlegre bazirozódik az adó kivetése, ott nincs értékfelbecsülés, ott nincs zaklatás. A kulcs na­gyon magas, csakhogy az adóalap eltörpül a rejtett tartalékok révén. Az adóztató hatóság egy problematikus nyereséget kap és ezen dol­gozik napokig, hetekig a legkicsinyesebb, a legfinomabb módon kieszelt és kicsiszolt szabá­lyok alkalmazásával. Szinte csodálkozni lehet azon, hogy az emberi elme. amely nem a tudo­mányt akarja belevinni az adóztatásba, hanem a gyakorlati életet, a szabályokban ilyen mi­nuciózus részletességekig tud menni. Ebben el­\'észi az adóalap és a társulatok, de különösen a bankok tulajdonképen nincsenek ugy meg­adóztatva, ahogy azt az ő kereseti viszonyaik szerint kívánni lehetne. Remélem, hogy a pénzügyminister ur bete­kint ennek az adónemnek rejtekeibe és nem lesz másra tekintettel, csak az állam érdekeire. Nekünk^ nem szabad megengednünk azt, hogy a részvényesek érdekei háttérbe szoríttassanak, nem szabad megena-ednünk, hogy minden bank­igazgatói állás jólétet és" élvezeteket engedjen meg, különösen akkor, amikor a banktisztvise­lőknek ezreit és ezreit bocsátják el, amikor családok esnek el a kenyértől. Le kell szálli­tani a legmagasabb igényeiket és ezeket mérsé­kelni kell az elbocsátottak és a részvényesek érdekében. Miért legyen a bankigazgatói állás mindig valami nagy élvezetet, illetőleg rend­ki vüli életstandardot biztosító stallum! Ilyen esettel külföldi államokban nem találkozunk. Azért is hiba ez. mert a kisebb bankoknál min­dig az igazgatói javadalmak kiépitése a fődo­log, mert szinte az állással velejárónak tekin­tik a bankigazgatók, hogy nekik minél nagyobb kényelem biztosittassék. Nem mondom azt, hogy nem dolgoznak emberfeletti módon, nem mon­dom azt, hogy itt nem kívántatik meg rendkí­vüli koncepció és azt sem mondom, hogy elé­gedjenek meg olyan önzetlen igényekkel, ami­lyenek az államháztartásban jelentkeznek, de mindenütt, ahol az igazgatói javadalmakban túlzás van, segíteni kell a társulati adó átrefor­málásával. A társulati adó átreformálásáig is azt a tanácsot adom az igen t. minister urnák. hogy méltóztassék ezt az adónemet bizonyos időre kontingentálni és az érdekeltségek azután az összeget osszák fel maguk között. Ha annyi a panasz min fjen oldalról és azt mondják, .hogy ezek a vállalatok keveset fizetnek, akkor tessék ezt a z adót kontingentálni és méltóztassék a kontingentálás alapján az érdekeltségekre rá­bízni az adókivetést. A mai viszonyok között a nyereséget nem lehet kimunkálni a nagyon magas kulcs miatt, mert a jövedelem elrejtőzik, pedig ezer módja van annak, hogy ahhoz hozzá lehessen férni, de ehhez nincsenek megfelelő szakembereink. Ezért hangsúlyozom én, hogy az államszámviteltant tudják azok a pénzügyi fogalmazó urak és is­merjék azt a ministeriumban azok is, akik tör­vényjavaslatokat készítenek elő, mert az állam­számviteltan alapvonalai olyanok, mint az építészetben a pillérek, ezek belejátszanak a közigazgatásba. Aki nem tud vonalozui, az egy­egy elhibázott vonal miatt száz és száz munka­erőt foglalkoztat azért, mert az illető nem ért a közigazgatás építésének munkájához. Nem lehet a bevallásokat odaadni egy olyan tisztvi­selőnek a kezébe, aki ezekkel a fogalmakkal és a dolgok technikájával nincs tisztában. Nem száraz technika ez, amely ^csak kézügyességet kivan. Ehhez a kézügyességhez tanultság is kell és ezt a tanultságot szeretném belevinni a pénzügyi fogalmazói szakba és minden köz­igazgatási tisztviselőbe ; akkor fogunk majd jó közigazgatást csinálni, akkor fogunk ala­posan és gyökeresen egyszerűsíteni is tudni. Csak ezeket kivántam megjegyezni. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki nem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Több izben foglal­koztam már a társulati adó kérdésével és ezért ezúttal nem kívánok nagyon részletesen kitérni reá. Az igen t képviselő ur egyrészt ugy tün­teti fel a dolgot, mintha a társulati adó igen mérsékelt volna, másrészt szemrehányást tesz, hogy mágus az adókulcs, tehát a jövedelmeket eltitkolják. Én tegnap rámutattam arra, hogy ugy az egyik, mint a másik álláspont teljesen helytelen. Tény az, hogy tulajdonképen nem áll az, mintha a társaságok nem fizetnének adót, mert igenis van egy olyan adókulcs, amely el­avult... (Strausz István: Amely nagyon ma­gas!) Nem mag-as, ezt nem állítanám, mert ez teljesen arányos azokkal az adókulcsokkal, amelyeket más foglalkozási ágoknál is alkal­mazunk. Megnyugtatom az igen t. képviselő urat abban a tekintetben is, hogy igenis meg­van a módja annak, hogy kiderittessenek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom