Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

A nemzetgyűlés 383". ülése 1925. Elnök: Elfogadtat!k. Láng János jegyző (olvassa): 4 rovat Na­gyobb tatarozások és helyreállítások költsége 10.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng- János jegyző (olvassa): Beruházá­sok. Pénzügyőri laktanyák épitési költsége és vételára 52.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Különféle bevételek 1000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János (olvassa): 8. cím. Egyenes­adók. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Keze­lési költségek 750.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Jutalékok 1300. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): Bevétel. Ren­des bevételek. 1. rovat. Földadó 33,000.000. — Neubauer Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröl­tetik. r Láng János jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Nemzetgyűlés! Szí­ves figyelmébe ajánlom a t. pénzügyminister urnák, hogy a föladónál ebben az évben az 1881 : XLH. te 7. §-a alapján több igényt jelen­tettek be a kivetett adók leírására. Az én kerü­letemben, de nemcsak ott, hanem az eg'ész vár­megyében is, ahol elemi csapás, a jégverés, egyes helyeken majdnem elpusztította a ter­més legnagyobb részét, bejelentették az igényt az adók törlésére. A dolog azonban húzódik, ha­lasztódik; a nép a legnagyobb bizonytalanság­ban van. Én magam már többször sürgettem személyesen a dolog elintézését, de nem történt semmi sem. Nagyon kérem az igen t. minister urat, ne vegye zokon, hogy idehoztam ezt a kér­dést. Ha helyileg el tudtam volna intézni, bizo­nyára nem terhelném itt a nemzet házában ilyen kérés előterjesztésével. A földadónál igen különös jelenségek vannak. Az egész köztu­datba bele akarják szuggerálni, hogy a földbir­tokosok — kicsi és nagybirtokosok —, a legke­vesebb adót fizetik. Kétségtelen az, hogy a ka­taszteri tiszta jövedelem alapján elég terhes adó ,van megállapítva, de hozzáteszem, hogy a vagyon- és jövedelemadó kisbirtokosnál, kisgaz­dánál, nagybirtokosnál mindenütt a valóságos adóalap alapján van kivetve. De nemcsak a va­lóságos adóalap alapján, hanem itt még túloz­nak az adókivető hatóságok és amennnyire csak lehet, abból a feltevésből indulva ki, amely a köztudatban él, hogy kevés adót fizetnek, ezt felhasználják a maguk kivetésének erősitésére és néhol túlságos mértékben használják ki a jöve­delem- és vagyonadóztatást a gazdatársadalom­mal szemben. Egy különös jelenség mutatkozik. Ha egy-egy nagybirtokos, vagy>más felszólal, min gyárt azt mondják: tessék bemutatni a mér­leget. Aki be tud mutatni mérleget, annak igaza van. Ebből látszik, hogy ha az illető mérleget csinál, ha szabályszerű könyvelést vezet, akkor elfogadják, egyébként pedig nincs rá eset, hogy á gazdatársadalom a maga ügyét megvédel­mezni tudja, mert még a közigazgatási bíró­ság is leszögezte elvi álláspontjában, hogy csak akkor fog belebocsátkozni érdemében a földadó alapján kivetett jövedelem- és vagyonadó kér­désébe, ha a szabályszerű mérleget is bemutat­ják. Épen azért a mérlegekre alapitott adózta­tást az egész vonalon revízió alá kell venni. mert a mérleg nagyon sokat tűr és nagyon so­kat megenged. . évi február hó 27-én, pénteken. 305 Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Strausz István képviselő urnák az a megjegyzése, hogy ahol elemi csapások voltak, ott nem engedtük meg a leírást, azt hiszem, té­vedésen alapszik. Hiszen még tovább is men­tünk. Ahol lekéstek a bejelentéssel, — a múlt évben ez természetszerűleg megtörténhetett. mert nagyon jól tudjuk, hogy épen az aratás ideje alatt ment tönkre a termés jórésze — még azt is megengedtük egyes pénzügyi hatóságok­[ nak, hogy utólag fogadjanak el ilyen bejelen­téseket. Ezek legfeljebb szórványos esetek le­hetnek, amelyek mindenesetre megfelelő mél­tányos elbírálásban fognak részesittetni. Ami a jövedelem- és vagyonadó kivetését illeti, épen azért, mert szabályszerű mérlegg'el, sajnos, a gazdatársadalomnak csak eg'észen je­lentéktelen része rendelkezik, arra az állás­pontra helyezkedtünk, hogy tulajdonképen a földterületet és a kataszteri tiszta jövedelmet vesszük alapul. Ennek alapján vetették ki a jövedelmi adót, úgyhogy nem hiszem, hogy eb­ből kifolyólag — egyes esetektől eltekintve, mert hiszen, sajnos, mindenütt előfordulnak ilyen esetek — általában véve nagyobb pana­szok lettek volna; ha pedig a panaszok hozzánk eljutottak, iparkodtunk ezeken menten segíteni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­. vánitom. Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést: méltóztatnak-e az első rova­tot elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Az első rovat elfogadtatott. ..-l-'i Következik a második rovat, Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Ház­adó 19,000.000. — Neubauer Ferenc! _ Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröl­tetik. Láng János jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Az álta­lános vitában nem tudtam teljesen befejezni & házadóra vonatkozólag előterjesztendő vélemé­nyemet. Nagy megnyugvással vettem, hogy a kincstári haszonrészesedés adójának tarthatat­lanságát belátta már a pénzügyminister ur is. Többször kijelentette több helyen — mindig egy és ugyanazt az elvet hangoztatva —, hogy ezt ha nem is törli el egyhamar egészében, de enyhí­teni fogja. A házadómentességet ajánlom figyelmébe a t. pénzügyminister urnák. Általában a ház, a hajlék épitése mindig, minden időszakon ke­resztül a munka szimbóluma volt. A mostani időkben különösen annak kellene lennie, hogy a munkanélküliségen és a lakásínségen eny­hítsen. Tömeglakások penészében munkára kész kezek sorvadnak. Amikor ezt látjuk, s amikor mindinkább fogy a munkaalkalom, akkor az adóztatás terén igen szomorú jelenséggel talál­kozunk. .' '•"'.•'.. Kiemeltem azt, hogy az 1922. évi. házadó­törvény az adómentességet kikapcsolja azzal, hogy ezt majd külön törvény fogja elintézni. 1923 december végén lejárt a házadómentesség jogosultságának kérdése. Csak 1924 júliusá­ban adta ki a pénzügyminister ur a rendeletet és abban lehetetlen feltételeket állapított meg. Kimondja azt, hogy 30 évre terjed, de csak ak­kor, ha négy lakásból, vagy hatszobás lakásból áll: kimondja azt is, hogy felnőtt, 16 éven fe­lüli gyermekeknek ad egy szobát és 16 éven aluliaknak is ad egy szobát. Elfelejti azt, hogy 30 esztendő alatt a gyermekek megnőnek, el-' felejti azt, hogy időközben a gyermekek meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom