Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

300 A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-én, pénteken. ban, bogy megért engem és a legközelebbi költ­ségvetési előirányzatban a központi igazgatás­ban dolgozó tisztviselők létszámáról teljes ki­mutatást fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni. T. Nemzetgyűlés! Ezekután áttérek a ki­mutatott létszám bírálására. 837 egyénből áll az úgynevezett belső status. Énhez még leg­alább 250 beosztott és berendelt tisztviselőt kell számítani. Emiitettem már, hogy az egy­szerűsítés szempontjából is mennyire lényeges tudni, hogy milyen létszámmal állunk szem­ben, mert ebből a bemutatott és nyilvánosságra hozott létszámból is megállapítható, hogy a fogalmazói szak 146 egyénből, a számvevőségi pedig 300 tisztviselőből áll. Ez mutatja, hogy miféle eltolódások vannak az ügykörben, mert majdnem több esik egy fogalmazói szakbell tisztviselőre, mint két számvevőségi tisztviselő. Ebből látszik — amit már tegnap az általános vitánál felemiitettem —, hogy az adminisztrá­ciót, illetőleg a pénzügyi közigazgatás nagy­részét maga a számvevőség végzi, holott az adminisztráció egyáltalában nem tartozik a számvevőség feladata körébe és feladatköré­nek ilyeténkent való kiterjesztése csak csor­bítja tulajdonképeni ellenőrző feladatát. A kezelési szakban 248 tisztviselő van. E szaknál is majdnem egy-egy tisztviselő esik egy-egy fogalmazó szakban levő tisztviselőre, ez pedig azt mutatja, hogy milyen bürokrati­kus a berendezése a pénzügyministerium köz­ponti igazgatásának. Kérdem a t. minister úr­tól, hogy miután itt két ministeri állás van kimutatva, vájjon a ministeri statusban meg­történt-e a létszámredukció? Én tudom, hogy megtörtént, de történelmi szempontból is na­gyon helytelen volt ezt igy kimutatni, hogy a pénzügyi tárca vezetése két minister alatt ál­lott, mert ez igy alkotmányjogunkat, de főleg az 1848 : III. tc.-et sérti. Két minister sohasem volt; ezt nem állíthatta senki sem. Volt egy átmenetileg beosztott minister, de két aktiv pénzügyministere (Meskó Zoltán: Az egyik már B-listán van!) a tárcának nem volt olymódon, ahogyan itt fel van tüntetve. Azt hiszem megértette az általános vitában elhangzott felszólalásomnak célját az egyszerü­sités kérdésére vonatkozólag az igen t. minis­ter ur, Ismétleni, a vezérszempont az legyen, hogy milyen bevétel és kiadás a Magyar Nemzeti Bank kezében van, és az elintézés a Postatakarékpénztár utján történik. Át kell szervezni ennek a vezérszempontnak rigoró­zus szem előtt tartásával ugy a számvevőségi, mint a fogalmazó szakbeli ügykört, át kell szervezni ehhez képest a kezelést, még pedig gyökeresen. Semmiféle érzékenységgel ne számoljon a pénzügyminister ur, csak eggyel: az állam érdekével. A mi adminisztrációnkat ebben a kis országban mintaszerűvé kell tenni, és azt hiszem, ezt nem tudjuk máskép elérni, mint ugy, ha minden tradícióval, amely a beosztás tekintetében a ministe­riumoknál a múltban irányadó, mértékadó volt, teljesen szakítunk. (Beck Lajos: Nagyon helyes. Végre le kell számölni ezzel a kérdés­sel! Nem lehet noli me längere a tisztviselő­Kérdés!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én talán a számvevőségek érdekeit akarom szol­gálni. Szolgáltam én a fogalmazószakban is, azt is ismerem nagyon jól. Minden szaknak el­ismerem érdemességét, készültségét, de isme­rem hibáit is. és épen azért kivánom ezt a be­osztást, mert meg vagyok győződve róla, hogy a most jelentkező beosztási súrlódások megszüntetésével oly nagy előnyökhöz jut a t. minister ur, hogy még az átmeneti időben sem fogja érezni a köajigazgatási nehézsége­ket, hanem mindenki csak elismeréssel lesz a minister ur iránt abban a tekintetben, hogy komoly lépést tett ministeriuma közigazga­tásának egyszerüsitésére. Ezeket kívántam a létszámmal kapcsolatban előadni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. . Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! A magam részéről kifejtettem már álláspontomat a közigazgatás egyszerűsítése tekintetében. Teljesen fentartom ezt az állás­pontomat, sőt nemcsak fentartom, hanem min­den erőmmel megvalósítani is törekszem. (He­lyeslés jobbfelől.) Természetes, hogy ez vonat­kozik ép ugy a pénzügyigazgatásra, mint az egész adminisztrációra. * Ami az igen t. képviselő urnák azt a meg­jegyzését illeti —^ amely különösen a számve­vőségekre vonatkozik —, hogy bizonyos túl­tengés van, magamnak is el kell ismernem, hogy ez igy van, ez azonban jórészt összefüggésben van azokkal a mindenféle uj munkakörökkel, amelyek a háború alatt és azóta hárulnak a számvevőségekre. Ebből fejlődött ki ez a túl­tengés is. Azt tartom, hogy az állami admi­nisztráció egyszerűsítésének elsősorban itt kell kezdődni, de természetesen folytatandó a többi szakon is. Ezek a munkálatok máris folyamat­ban vannak, és megvagyok győződve arról, hogy nem is olyan hosszú időn belül kellő eredménnyel fognak járni. Ami az igen t. képviselő urnák azt a meg­jegyzését illeti, hogy véletlenül két ministeri állás van a költségvetésbe felvéve (Meskó Zol­tán: Nem volt véletlen!), erre megjegyzem, hogy ezeket valahol fel kellett tüntetni, mert június 1-étől novemberig tényleg ott voltak az illetők bizonyos munkakörrel felruházva, tehát ott kellett őket felvenni. (Beck Lajos: Nagyon helyes volt, hogy ott voltak!) Történelmi szem­pontból ennek semmi jelentősége' nincs, és ezért kérem a tétel változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e az 1. rovatot változatlanul elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Do­logi kiadások 205.160. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a rovathoz csupán a takarékosság szempontjából kívánok hozzászólni és egész általánosságban kivánom tartani felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy a pénzügyministe­riumnak a társministeriurnok költségvetése végrehajtására külön törvények hatékony be­folyást engednek. Ez a befolyás csak fokozó­dott az 1924 : IV. te.-kel, amely a szanálás ke­resztülviteléről szól. Felhivom az igen t. mi­nister ur figyelmét arra, hogy ezzel a jogköré­vel ne éljen ridegen ministertársaival szemben. Ne kívánjon minden legkisebb ügyet maga elé a ministeriumba. Tulajdonképen nem is maga elé kivánja azokat, mert egy ember képtelen áttekinteni, feldolgozni és betekinteni abba a nagy anyagba, amely ily módon a pénzügymi­nisterium elé kerül. Különösen az építkezé­seknél a vállalatbaadás, a beszerzések körüli ajánlatok elfogadása ne kerüljön — csakis ki­vételes esetekben — a pénzügyministerium elé, mert sok példa van arra, hogy az ügyek­nek ottani késedelmes elintézése az államnak sok-sok milliójába kerül. Az ily módon való takarókosság arra vezet, hogy amit megnyer­tünk a vámon, elveszítjük a réven. Az intenció

Next

/
Oldalképek
Tartalom