Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-383
Ä nemzeigyûlés 383. ülése 1925 iiem az volt, hogy^ mindent a pénzügyministerium intézzen. A régmúltban is nagy hiba volt az, hogy a pénzügyministerium a többi ministeri tárcára egyenesen ráfeküdt. Mert hiszen nincs szükség külön költségvetésre, felelős ministerekre, ha minden ügyet gazdasági, kereskedelmi és ipari szempontból maga a pénzügyminister kivan irányitólag is — és nemcsak a fedezet szempontjából — intézni. Ily módon a legnagyobb kérdések és épen .azok, amelyek nj programot vetnek felszínre és fedezettel vannak kapcsolatban, nagyon sok esetben ha nem is sülyesztődnek el a pénzügymiiiisteriumban, de késedelmesen nyernek elintézést, ami az állam- és magángazdaságra nagy hátránnyal Van. Annak idején is felszólaltam ez ellen és azt mondtam, hogy az előzetes beleszólás jogát a számvevőszék elnökének kellene megadni, aki független minden ministertől, aki biró és amikor valamely kérdés eldöntéséről van szó, csak az állam érdekeit nézi és megtudja állapítani a kérdés sürgősségét. Ezzel nem hoztam elő uj gondolatot, mert hiszen a külföldi államokban a számvevőszéknek a nagy elhatározó ós állami terhekkel járó kérdések megoldásánál előzetes birói beleszólást engednek az alkotmányjogi törvények. Nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy ettől az elvtől miért zárkózik el a kormányzat és miért vette magának azt a jogot, hogy még a legfőbb állami számvevőszék háztartását is ellenőrzi, s hogy milyen alapon vette magának azt a jogot, hogy bejön ide a nemzetgyűlés háztartásába és itt is vizsgálatokat tart. Ezer módja van a t. minister urnák arra, hogy beleszóljon a kérdésekbe a gazdálkodás és takarékosság szempontjából és hogy a maga véleményét megmondja, de nagyon kérem, hogy vizsgálatok tartásával és beadványok követelésével hagyjon fel a ministerium, amely tradiciók alapján áll etekintetben, mert tudom gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy — amint már erre rámutattam — milyen kárát vallja ennek az állam- és magángazdaság. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólani!^ (Nem.!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Egészen röviden kívánok válaszolni erre a felszólalásra. Magam részéről szintén azon az állásponton vagyok, hogy a decentralizációt nemcsak az egyes adminisztrációs ágakon belül, de tényleg ebből a szempontból a pénzügyministeriumban is keresztül kell vinni. (Helyeslés balfelől.) Engem nem érdekel az, hogy az egyes ministeriiunokb an milyen beszerzések eszközöltetnek, ha azok a költségvetés keretén belül mozognak; fel kell tételeznem minden egyes ministerről, hogy tudja a maga hivatását. Épen ezért a jövő évi költségvetés összeállításánál is generálisan meg akarom adni az összeget minden egyes tárcának és az egyes ministerekre akarom bízni azt, hogy milyen feladatokat akarnak annak keretében megoldani. (Helyeslés.) Csupán általános bírálata szükséges azoknak a terveknek, amelyek felmerülnek, anélkül, hogy azok boncolgatásába túlságosan belemélyednék és az illető minister felelősségét érinteni akarnám. Ezt akartam csak megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 2. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A 2. rovat elfogadtatott. Következik a 3. rovat. évi február hó 27-én, pénteken. 30Í Láng János jtgyző (olvassa): 3. rovat. Vasúti menetdíjkedvezmények váltsága 475.740. Elnök: Elfogad tátik. Következik a 4. rovat. Láng János jegyző (olvassa): 4. rovat. A biztosító magánvállalatok állami felügyeletére 50.000. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy olyan kérdésekkel jövök, amelyek tulajdonképen részletek és amelyeket tulajdonképen a pénzügyi bizottságban kellett volna felvetnem; de hiszen ez nekem nem áll módomban s ugy gondolkodom, ugy vélekedem, hogy nézetemet nem hallgathatom el (Ugy van! balfelől.), különösen akkor, ha annak helyességéről meg vagyok győződve. „A biztosító magánvállalatok állami felügyeletére" című rovatnál 50.000 aranykorona van előirányozva. Nem akarom untatni azzal a t. Nemzetgyűlést, hogy felsoroljam, hogy ez milyen célokat szolgál. Ez tulajdonképen megtérül az államnak. De azt látom a részletezésnél, hogy 38.000 korona személyi kiadásokra — fizetésre és tiszteletdijakra — fordittatik; fenmarad 12.000 korona. Ennek a tulajdonképeni rendeltetése sem az indokolásban, sem pedig a részletezésben nincs megjelölve. Nem is kívánok a t. minister úrtól választ, mert nem akarom molesztálni azzal, hogy minden kisebb kérdésre válaszoljon (Helyeslés.), csak figyelmébe ajánlom a t. minister urnák, hogy jövőre legalább az indokolásban térjen ki arra, hogy a fenmaradó 12.000 koronát mire használják fel. Elnök: A tétel a maga összegszerűségében meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik: Renkivüli kiadások. Átmeneti kiadások 1. rovat. Láng János jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Törvények előkészítési költségei 3000. Elnök: Elfogadtatik. Következik a 2. rovat. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. A volt Monarchia központi intézményeinek felszámolása 57.060. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ez a rovat, amelynek címe: „A volt Monarchia központi intézményeinek felszámolása" — igen érdekes rovat. Etekintetben kiadásokat mindenütt látunk évek óta, mert a felszámolás terhekkel jár a magyar államra. Csakhogy mi az Ausztriával való közjogi kapcsolatunk megszűnése folytán ingó javak birtokába is jutottunk és jutunk ingatlanok birtokába is, de ezekről sehol elszámolást nem látunk a bevételek között, sem vagyont a leltárban, csak mindig kiadást látunk. Lehet, hogy a kormányzat ugy gondolkodik, hogy nem lévén beállítva erre rovat a pénzügyi tárca ezidőszerinti költségvetési előirányzatába, majd annak ' az évnek zárszámadásában fogja ezt nekünk tudomásunkra hozni, amely évnek körében ez beszolgáltattatott a magyar államkincstárba. Mégis a Nemzetgyűlés elvárta volna a pénzügyminister úrtól hogy az indokolásban kitérjen egészen vázlatosan arra hogy a felszámolási eredmények eddig mit mutatnak. Ezt kívántam magára a felszámolásra nézve megjegyezni. További megjegyzésem ugyanaz, mint volt a másik rovatnál, a rendes kiadások 4. rovatánál, jelesül az, hogy ebben a rovatban 57.000 aranykoronából 36.000 korona a személyi járandóságokra forditandónak van feltüntetve, a fenmaradó 21.000 koronának rendeltetése azon44*