Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
288 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. Mi ennek a következménye, pénzügymiuister url Bebizonyítom. Teljes megsemmisítése az összes vámmalmoknak — s ezzel a közbeszólásra is válaszolok. Ez az egész ország őrlető közönségének valóságos behajtása a nagytőke malmainak karmai közé. (Ugy van! a jobboldalon.) Vájjon egészséges állapot ez! A magyar gazdatársadalom erről nem gondolkozik, pedig az ő hátán fog csattanni az ostor, mert ha a kismalmok kénytelenek becsukni, mert nem birják az adóztatást és a zaklatást, akkor nincs más ut, mint egyedül csak a kereskedelmi malmokhoz fordulni és ott csereőrlést végeztetni. Nem hozom ide azokat a dolgokat, amiket e téren látok; azt hiszem, kegyelmes uram ismeri ezeket. Majd másutt elmondom, nem akarom nyilvánosságra hozni, hogy milyen eljárások vannak. Csak arra kérem, hogy ne tartsa szentírásnak a közélelmezési ministerium kirendeltségének adatait. (Felkiáltások jobb felől: Már megszűnt!) Bocsánatot kérek, abból veszik az adatokat az adóalanyokra vonatkozólag. A 33-as bizottság még most is azoknak az adatoknak alapján halad, amelyeket beállítottak, hogy egy vámmalomnak ennyi és ennyi volt a keresete, mert a kirendeltség minden lelkiismeretfurdalás nélkül ennyit szabott ki rá. Be tudom bizonyítani, hogy egy kilencjáratú malomra, vagy kilenc vagonos malomra, amely állandóan cserél, 250 métermázsa vámgabonát vesznek fel, a másiknál pedig, ahol 50 mázsás járatú malom van, száz mázsát követel ingyen az államkincstár. Ezzel szemben megtörténik az is, hogy ott, ahol talán nagyobb a barátság, a szivélyesség a kirendeltség igen t. tagjainál, ott csak 30 mázsa adóalapot követelnek, mig a másiknál 100 mázsa adóalapot. {Mozgás.) Bocsánatot kérek, pénzügyminister ur, a legridegebb elbánást kell tanúsítani és a legkíméletlenebb vizsgálatot kell megindítani minden malommal szemben, hogy ebben a szerencsétlen országban mennyi van kivetve mindegyikre. Nem az adó elől kell elbújni, hanem az adóztatás igazságosságát kell megvalósítani (Ugy van! a jobboldalon.), mert ha ezt nem méltóztatik megcsinálni végig az egész vonalon, haneni elfogadják adóztatási alapul azt, amit a kirendeltség mond, mégpedig minden lelkiismeretfurdalás nélkül, akkor számtalan kis malom csődöt fog mondani. (Mozgás a jobboldalon.) Igen, ez kihat a gazdatársadalom érdekeire általánosságban; ez nem játék, ez igen komoly dolog. Sem én, sem más nem tart azért malmot, hogy az állam elpusztítsa a gazdát annak a kirendeltségnek szavahihetősége alapján. Ez ki van zárva. (Zaj.) Most Gaal Gaston képviselő ur beszédébe, kapcsolódom bele. Kijelentette, hogy a monopóliumot kárhoztatja. Én is kárhoztatom gazdasági szempontból és nagyon kérem a pénzügyminis ter ur szives jóindulatát, hogy egyszer már csináljunk rendet azon a téren, hogy a monopólium ne legyen olyan szent és sérthetetlen valami, hogy egy kisebb testületnek, egy kis társaságnak milliós hasznot biztosítson, mig a tömegnek általánosságban kárt okoz. Itt egyenesen a sokat hangoztatott szesztermelésre célzok. Az előbb Szabó József képviselőtársam gúnyos hangon vágta ide, hogy: kisüst. Hát bocsánatot kérek, meg kell itt mondanom, hogy a kisüst egy gazdasági eszköz. (Strausz István: TJgy van! Értéket termel!) Ha a nagybirtoknak joga van szeszgyárat felállítani, hogy olcsó takarmánnyal lássa el az állatját, kell hogy ugyanez a joga meglegyen ebben az ország-bán ezer meg ezer kisgazdának is. (JGr. Hoyos Miksa: Ugy van!) Mi nem a szesztermelésért kínlódunk, hanem azért, hogy a szerencsétlen kisgazdatársadalomban a jószágtartást elősegítsük, hogy ezzel is biztosítsuk az adófizetési alapot. Aki ezt nem ismeri, az nem lát Pest határán kivül. Ez gazdasági érdek. Nem pálinkaivásról van szó. Ha a butikokat be akarja záratni Szabó József képviselőtársam, én is mellette vagyok. (Szabó József: Helyes! Együtt vagyunk!) Vag*yok én is olyan keresztény ember, mint más. Itt áttérek azokra a dolgokra, amiket a szeszgyárak erkölcsileg előidéztek Magyarországon. Én, aki ott vagyok az életben, látom, hogy a földmivesmunkás, mivel nekünk nincs megengedve, hogy lisztes anyagból egy csepp jó italt is előállithassunk, egy csipetnyit sem tudunk adni egész héten annak a. munkásnak ... (Szabó József: Adjanak nekik tisztességes bért. meg kenyeret! — Zaj.) Bocsásson meg lelkem, nem tud maga ehhez, maga ehhez a dologhoz egy betűt sem ért. (Derültség.) Próbálja meg, mint az a munkás, ott vágni a földet kapálva egész nyáron, a nyár melegében, akkor megtudja... (Szabó József: Hát a bányákban el tudják végezni a nehéz munkát? Nem pálinkával kell ellátni a népet, hanem kenyérrel! — Csizmadia András: Legyen nyugodt, a fizetést is megkapják! Nem részegszik meg attól a pálinkától. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csontos Imre: Méltóztassék kedves képviselőtársam megengedni, hogy az a munkásság, amelyet a gazdája a régi jó világ óta nem tud megkínál ni egy kis pálinkával, vasárnap odaviszi a fizetését, bármennyit is kap, a pálinkás butitokba, melyeket a szeszgyárak látnak el olyan itallal, hogy az nem is embernek való. (Zaj.) így áll a dolog, kedves barátom. Furán néznénk ki, ha ugy állana a világ, ahogy itt gondolkoznak. Miért kell annak a kisgazdának rimánkodni a pénzügyministeriiél a kisüst felállításáért, mikor a szilváját, gyümölcsét nem tudja kihasználni 1 ? Hát annak ott kell elveszni a földön? Ahol pedig ez nincs, a magyar Alföldön, ott legalább 4—5 mázsa moslékkal^ tarthatnák el télen a jószágot. (Zaj balfelől.) Bocsánatot kérek, önök ehhez nem értenek. (Szabó József: Mi támogatjuk, csak tessék követelni! — Csizmadia András: Gúnnyal! — Zaj.) Mit hoz ez a fogyasztóközönség számára, képviselőtársam? Ha nekünk, kisgazdáknak, a drága, 300.000 koronás tengerivel kell a jószágot felnevelni, ugy-e, hogy drágáért adhatjuk maguknak, mint fogyasztóknak? (Szabó József: Miért támogatják a kormányt? — Zaj.) Elnök: Szabó József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szabó József: Szidja a kormányt és mégis támogatja!) Csendet kérek. Csontos Imre: Hiszen velem együtt és velünk együtt kellenne kivánnia, hogy a kisgazdák százezreinek kívánságát teljesítse a kormányzat. Nem igazságos dolog, hogy ipari célra használják fel a szeszt. Nem szólok a mezőgazdasági szeszgyárakról; ha a gazdaságban terem valami, azt használják ki, de nem igazságos dolog, hogy a százezer és millió kisgazda előtt be legyen zárva az ajtó, s hogy nekünk ne legyen olyan jogunk, mint egy-két embernek. (Ugy van!) Ez a kívánságom a péuzügyminister úrhoz; legyen egyenlő elbírálással velünk szemben. Világosan mondom, Gaal Gastonnal- szemben, hogy ha a monopóliumot megszüntetnék és
