Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925, évi február hó 26-án, csütörtökön. 289 bérbe adnák nekünk, a kisgazdatársadalorn behozná azt a 9 milliót a magyar pénzügyminister számára és a kisgazdák nem volnának oly nehéz helyzetben, hogy télen át a takarmányhiány miatt kinozni kell a jószágot. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Csak ennyit akartam elmondani. Tekintettel arra, hogy bizom abban, hogy a pénzügymin ister ur jóindulata talán-talán meg fogja hozni kérelmünk teljesitését és a kisgazdatársadalom, kívánságait meg fogja valósítani, s nem kisgazda-ellenes, hanem határozottan kisgazda-politikával fogja irányítani ügyünket, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, szívesen elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Miután senki feliratkozva nincs, kérdem kiván-e valaki még szólni? Miután szólni senki nem kíván, a vitát berekesztem. Az előadó ur nem kíván szólni. A minister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! . (Halljuk! Halljuk!) Mivel egyrészt a költségvetés benyújtása alkalmával, másrészt az általános vita befejezésekor teljes részletességgel megjelöltem azokat az irányelveket, amelyeket a pénzügyi politikában követni szándékozom, felmeiitettnek érzem magam atekintetben, hogy ismételten kimerítően foglalkozzam az egyes kérdésekkel. Én a magam szerepét és hivatását most csak ugy fogom fel, hogy azokat az intézkedéseket és azokat a reformokat, amelyeket kilátásba helyeztem, a lehető leggyorsabban meg tudjam valósítani. Áttérve a felszólalásokra, kénytelen vagyok kimerítőbben foglalkozni Strausz István igen t. képviselő, ur felszólalásával. Ugy méltóztatott beállítani a dolg'okat, mintha mi folyton titkolódznánk, mintha nekünk, nem tudom micsoda indokaink volnának arra nézve, hogy ne tárjuk fel az igazi helyzetet. Kifogás tárgyává méltóztatott tenni és arra hivatkozni, hogy az egész külföldön tulajdonképen bizalmatlanságot fog kelteni, ha mi nem olyan előirányzattal jövünk a bevételeket illetőleg, mint amilyen a tényleges helyzetnek megfelel. Én örülnék a legjobban, ha az igen t. képviselő urnák igaza volna abban, hogy nekünk 200 millió koronával több a bevételünk, mint amennyi elő vau irányozva. El méltóztatott feledni azonban egyet, és pedig azt, hogy a népszövetséggel való megállapodás értelmében nekünk számszerűleg meghatározott költségvetésünk van és ennek a költségvetésnek keretében kell mozognunk. Ami a költségvetésnek bevételi részét illeti. kérdem az igen t. képviselő úrtól, hogy akkor, amikor teljesen benne voltunk az infláció korszakában, lehetett-e biztosan számítani! Hogy mennyire nem, arra csak egy-két példát fogok idézni. Itt van "a földadó, amelynek abban az időben a pénzügyministerek aranyértékben még egyötöd részét sem kapták meg. Lehetséges volt-e^ ilyen körülmények között, olyan költségvetési előirányzatot összeállítani, amely a tényleges helyzetnek mindenben megfelel? De méltóztatott a forgalmi adóval is foglalkozni. A forgalmi adóval az a helyzet, amit az igen t. képviselő ur is mondott, hogy van egy adótétel és ennek alapján a ' tényleges eredmény számos tényezőből adódik. Amikor a kötött rendszerről áttértünk a szabad rendszerre, amikor az áttérés gazdasági életünket egészen átformálta, és az egész kereskedelmi forgalom erősen megnövekedett — hiszen az egész elmnlt évben behozatalunk 200 millió aranykoronát tett ki, kivitelben pedig körülbelül 600 millió aranykoronát értünk el —, akkor egészen természetes dolog, hogy senki sem tudta előre látni, hogy ennél az adótételnél tulajdonképen micsoda adóbevételekre számithatunk. Itt van a társulati adó. Amikor ezt behoztuk, még azt sem lehetett biztosan tudni, hogy tulajdonképen hány ilyen adóköteles van. Prelimináltunk azért egy összeget, de ez az összeg de facto nem felelt meg az igazi bevételeknek, mert tényleg kétszer annyi adó folyt be, mint amennyi prelimináltatott. De felteszein a kérdést, vájjon mi a kedvezőbb és mivel érjük el inkább a külföld bizalmát? Talán azzal, ha azt eredményezzük, hogy a deficitet fokozzuk, avagy ha a költségvetés gazdasági élet-erejével is megmutatjuk azt, hogy olyan bevételekhez tudunk jutni, amelyekből igenis, költségvetésünk kiadásának jó részét, fedezni tudjuk. Hiheti-e az igen t. képviselő ur, hogy ha a külföld azt látná, hogy itt rendkivül nagy nehézségekkel kell megküzdenünk a bevételek szempontjából, ha azt látná, hogy nincs meg a remény a deficit eltüntetésére, ez bizalmat keltene? Ez nem keltene bizalmat, ez nem vonzaná ide a külföldi tőkét, de, hogy a mi összes bevételeink jobbakká alakultak, mint amennyi előirányoztatott, ez mégis a magyar gazdasági élet erejét mutatja. (Ugy van! Ugy van!) Ez alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen. (Ugy van!) Természetes, hogy abban az időpontban, amikor jobban fogjuk látni a helyzetet, egészen más előirányzatot fogok tudni benyújtani. (Stransz István: Csak ezt akartam elérni!) A bevételi kérdést abból a szempontból is ki. fogás tárgyává méltóztatott tenni —• és sok tekintetben Bíró Pál igen t. képviselőtársam is osztja ezt a nézetet —, hogy a bevételek alapján egészen más gazdasági helyzetbe lehetne hozni az országot, különösen a beruházásokat illetőleg. (Strausz István: A minister ur mondta, hogy nem egészséges, a költségvetés!) Én azt mondottam, hogy nem tartok egészségesnek egy olyan költségvetést, amely ilyen kevés beruházással dolgozik. Ezt fentartom ma is, de mivel előre nem tudtuk igazában véve mérlegelni az ország gazdasági helyzetét, hiába próbálkoztunk volna más beruházásokkal jönni, mint amilyenek ebben a költségvetésben fel voltak véve mindaddig, amig nem látni biztosan azt, hogy tulajdonképen hogy alakul az egész állami budget. Nem áll az, hogy mi ezáltal, mint félrevezetők állunk a világ előtt, vagy hogy a kormány a beruházásokat illetőleg elkésett volna. Nem késett el, higgye el igen t, képviselőtársam és ha ugy venne részt azokon a külföldi kölcsöntárgyalásokon, mint én, akkor elhinné, hogy tényleg elérkezett az a pillanat, amikor igenis bizalommal vannak az ország iránt. Bizalommal azért, mert látják, hogy erős elhatározással, teljes elszántsággal «karjuk ezt az országot pénzügyileg és gazdaságilag talpraállitani. (ÉJénk helyeslés.) El fog jönni az idő, amikor ugy fognak bennünket értékelni, ahogy megérdemeljük. Mi tehát nem akartunk semmit sem eltitkolni. Igaz, hogy nem tudtunk beruházásokra többet fordítani, de felhasználtunk igenis mindent erre a célra, amit csak lehetett. Higgye el a t. képviselő ur, hogy nincsenek titkos pénzkészleteink, mert minden pénzkészletről el fogunk számolni. Nyíltan megmondottam, hogy mutatkoznak bizonyos jövedelmek, amelyeket jobban és célszerűbben felhasználhatunk, ha azokat beruházásokra fordítjuk, mint másra és nem hiszem, hagy ez nagy

< titok lenne, mert talán pár perc múlva beterjesztem a Ház elé az appropriációs-javaslatot, amelyben arról a