Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évî sitására, amelyeket a háború alatt és később nyújtott a községeknek, lefoglalja a községek általános kereseti adóból várható jövedelmét. Elnök (csenget): Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy már csak két perc van hátra, méltóztassék ez idő alatt beszédét befejezni. Strausz István: Két percem van! Elnök: Kettő! (Derültség.) • Strausz István: Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomat folytathassam. (Felkiáltások: Nem lehet! — Derültség.) Elnök: Ilyen kérelmet a képviselő urnák nincs joga előterjeszteni. Strausz István: Még sokat szerettem volna elmondani erről az adóról, most azonban már kénytelen vagyok a házadóval foglalkozni. A házadónál van egy tarthatatlan dolog. Méltóztatnak tudni, hogy az 1922. évi törvény, amelyet már ez a nemzetgyűlés hozott meg, kivette a házadómentességet a törvény köréből. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédének ideje lejárt. Strausz István: Talán még egy perc türelmet kérek. Lehetetlenségek vannak a házadómentességek körül. Először is a kormány a házadómentességet 1924-ben kormányrendelettel szabályozta. Ebben lehetetlen kikötéseket tett a házadómentességre nézve, ami egészen komikus. Először is a luxuslakásokat, a tolclaléképitkezéseket kiveszi... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Strausz István: Engedve az elnök ur felszólításának, befejezem beszédemet és azoknál az ingadozásoknál fogva, amelyeket a pénzügyministeriumban és az egész kormányzásban a szanálási munka körül látok, nem fogadhatom el a tárca költségvetését általánosságban sem. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Csik Józseí jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: Igen t. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy előttem egy ellenzéki képviselőtársam olyan beszédet tartott, hogy a hosszú beszédbe sehogy se tudok belekapcsolódni (Derültség a jobboldalon), hogy a valóságos bajokat leszűrjem, értve: magyarul megmondjam. Egész baja a szerencsétlen államunknak, államháztartásunknak az, hogy túl sok a kiadás és kevés a bevétel. Ezt rövidebb szóval is nagyon szépen meg lehet mondani. A dolog igy áll. Egy ellenzéki képviselőtől mindig azt várnám, hogy rámutasson a bajok valódi forrására és megmutassa, hogy hol kell csökkenteni a kiadásokat és hol kelí_ szaporítani a bevételeket. (Strausz István: Van elég bevétel!) De ezt mindig csak kerülgeti az ellenzék, mint a macska a forró kását; itt van a hibája. Mint kormánypárti képviselőnek, kötelességem megmondani a pénzügyministeremmel szemben, bár személye iránt teljes tisztelettel viseltetem, hogy minden háztartásnak az a sokat hangoztatott takarékosság az alapigéje. Ha nem takarékoskodunk, ha nem csökkentjük a kiadásokat oly helyt, ahol lehetne csökkenteni, akkor igazán soha nem érünk el teljes eredményt. Tisztába vagyok azzal, hogy a pénzügyminister ur nem akar olyan szerzett jogokba belenyúlni, amelyeket a régi boldog világban a törvény biztosított. De megkockáztatom, hogy kérjem a pénzügyminister urat arra, hogy mivel ennek a nemzetnek minden törvényes, évezredes fennállása ellenére — amely biztosítottnak látszott — ránkjöttek a győztes hatalmak és meg kellett szüntetni február hó 26-án, csütörtökön. 287 úgyszólván minden törvényes régi jogot, most, amikor az óriási kiadások csökkentéséről van szó, nagyon helyes volna, ha a pénzügyminister ur határozottan és azzal a tempóval, amelylyel bennünket elnyomnak, megcsonkítanak, minden jövedelmi forrásunktól megfosztanak: egy kissé nyomást gyakorolna azokra az óriási kiadásokra, amelyeken csökkenteni lehetne s amelyek csökkentését azokon kellene kezdeni, akik majdnem, azt mondhatom, sérelem nélkül elviselhetnék ezt a jogfosztást. Itt van rajtunk ezen a csonka Magyarországon a ránkszakadt óriási tisztviselői kar eltartása. Hiába tiltakozunk, hiába keverjük és kavarjuk a kártyát, ez a legnehezebb tétele ennek a szerencsétlen országnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Akármerre megyünk, meg kell mondanunk, hogy ezt ez a kis ország el nem birja. Ki van zárva. A.z adóterhek alatt össze fognak roppanni az adóteherviselők, és ha nem tudják majd megfizetni az adót, akkor még sokkal több baj lesz. Egyszerű szavakkal csak arra kérem a minister urat, méltóztassék jóindulattal odahatni, hogy az olyan nyugdíjas tisztviselő, akinek megélhetése anyagilag^ biztosítva van, aki magánvagyonából megélhet, vonja le a konzekvenciát és a közterhekből nyugdíjat most ne kívánjon. Ha mindenkinek meg kell hoznia ebben az országban az áldozatot, hozzák meg ők is. Elvárja ezt az ország tőlük. Tisztán áll előttünk az a tétel, hogy vannak 100—1000 holdas tisztviselők is, olyan anyagi javakkal, hogy megélhetésük biztosítva van, de a régi törvény alapján, törvényes jog alapján ma is kapják nyugdíjukat. így ennek a szerencsétlen országnak háztartását alig hozhatjuk rendbe. Nincs mit tennünk a nap alatt, minthogy mindenkit figyelmeztetnünk kell : arra, hogy legyen méltányos, legyen igazságos ezzel az országgal szemben. Azt hiszem, ha a pénzügyminister ur jóindulatával, becsületes figyelmeztetésével hozzájuk fordulna, ezek a tisztviselők önmaguktól rájönnének arra, hogy most ebben a szerencsétlen helyzetünkben a nekik járó nyugdíjuktól el kell állniok. A takarékosság szempontjából csak ennyit kívántam a pénzügyminister urnák mondani. Következik ezután az a borzasztó adóztatás, ami reánk vár. Itt van a forgalmi adó. Csak erről akarok kurtán beszélni. Általánosságban a legnagyobb nehezteléssel vannak a forgalmi adók kezelése és fizetése ellen. De nincs mit tennie egy államnak, ha az adóztatás ilyen, mint minden tételhez hozzányúlni, amelyet megfoghatunk. Mindamellett, innen arra kell kérnem a pénzügyminister urat, hogy ezen a téren a legnagyobb igazságossággál méltóztassék eljárni és kutatni azt, hogy az adótételek a forgalmi adónál igazságosan vannak-e kivetve, vagy pedig igazságtalanul. Egy Magyarországon óriási terjedelmű iparostestületre mutatok rá. arra az iparostestületre, amelyet a kereskedelemügyi minister ur tárcáján kivül hagyott, magyarul mondva elcsapott, mint akinek sem ura, sem gazdája nincs. Ez 3500 vámmalom tulajdonosa. Ezek a vámmalmok a forgalmi adó fizetésénél nagy igazságtalanságokkal vannak sújtva. (Gr. Hoyos Miksa: Kik azok?) Kérem, méltóztassék utánanézni annak. (Zaj. — Szabóky Jenő: Minden malmosnak fizetni kell!) Mingyárt megmondom, nagyon jól teszi, hogy beleszól. (Derültség.) A kismalmok a kereskedelmi malmokkal szemben, amíg azok csak 3% forgalmi adót kötelesek fizetni, 10—15—20%-ot fizetnek a kincstárnak. (Kuna P. András: Nagy különbség!) 41*
