Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

284 Â nemzetgyűlés 382. ülése Í925.évi február hó 20-án, csütörtökön. rem, hogy az adóviselés a végsőkig van feszítve és hogy nem akarta feltüntetni a t. kormány teljes egészében azt, hogy mit várhat; de ezzel nem könnyített az adózókon, hiszen az igen t. pénzügyi előadó ur maga tette azt a megállapítást, hogy ez az előirányzati rendszer és módozat, amelyet alkalmaztak, kihatással van az adózókra nézve is. Ha az előirányzat olyan lett volna, amint azt bevételi, forrásaink bonitása kívánja, akkor feltétlenül egy számottevő — azt hiszem nem tévedek —, 200 millió aranykorona többlet jelentkezett volna. Ez a kérdés oda lyukad ki, hogy a kormány késett. Késett a kormány azzal, hogy reális költségelőirányzatot terjeszszen be; mert ha ezt tette volna, akkor mingyárt, már a költségvetés alapján ráléphetett volna egy jól átgondolt beruházási program megvalósítására, amelyhez a főbiztos urnák, vagy a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának hozzájárulását is nagyon könnyen megnyerhette volna. Egyenesen vártam, hogyha mi ki fogjuk sajtolni — aminthogy kisajtoltuk az adótörvények alapján — az adózókból az utolsó filléreket, hogy ezt be is valljuk a költségvetésben. Látta volna a Nemzetek Szövetsége, hogy a magyar állam milyen áldozatra képes, látta volna, hogy mi most már. a magunk erejéből — amit szent kötelességünkké tesznek az egyezményekről felvett jegyzőkönyvek — megindítjuk magángazdasági életünknek megalapozását. De ahogyan ez a költségvetés szerkesztve van, itt egy sivár költségvetési előirányzatot látok, amely küzködik, amelynek az indokolásaiban kifejezésre juttatott megállapítások azt a benyomást teszik, hogy még ezek a bevételek sem fognak befolyni; Csupa kétség. Ezekben az indokolásokban ki van emelve az, hogy könnyítéseket kell tenni az előirányzott adóbevételekkel szemben is az adózókon. (Forster Elek közbeszól.) Igen t. Forster képviselőtársam, lm csakugyan ezt az adót irnók elő és vetnők ki az adózók terhére, akkor, aláírom; ele amikor jelentékenyen többet vetünk ki, akkor a valóságnak megíeleJőleg kellett volna ezt előirányozni, hogy lássa a külföld, hogy ez a nemzet milyen áldozatkészségre hajlandó, hogy lássa a külföld, hogy mi megindítottuk a beruházásokat, megindítottuk az egész vonalon az emésztő tespedésnek indult magángazdaságunk felsegitésél. Amikor azonban mi ilyen költségvetési előirányzattal jövünk és még ennek a realitásában is az indokolások nyomán kétkedünk, akkor ne vegye zokon senki a külföldtől, hogy idegenkedik nekünk hitelt nyújtani. A reális költségvetés lett volt dokumentuma annak, hogy mi nemcsak akarunk élni, hanem az élni akarás érdekében minden áldozatra képesek vagyunk: bemutatjuk bizonyítékul költségvetési előirányzatunkat. (Temesváry Imre: Volt rendes adóztatás!) Igen t. barátom, az adóztatás rendes volt. törvényeink erre vonatkozólag most is ugyanazok, mint amelyek voltak; de az a szűk látkörü pénzügyi politika, amelynek nemcsak most, hanem békés időben is ez a magyar föld annyi kárát vallotta, mindig más nyomokon járt, mintsem azokon, amelyek ki vannak próbálva az európai államokban és más világrészekben. Itti mindig bizonyos tradicionális pénzügyi politika érvényesül, amely nem is politika, hanem csak kicsinyes szempontok kifejezésre jutása s ezeknek a kicsinyes szempontoknak fizeti meg árát most a magyar államnak válságba jutott magángazdasága. Azért mondtam én egészen szelíden az igen t, m mistereinek iirnak a hiteligények kielégítéséről szóló fejtegetéseire, hogy késett a kormány. A külföld a költségvetést nézi — nézi elsősorban itt a főbiztos ur — és erre alapit. Nem egészen erre, hanem alapit az ennek nyomán keletkező számadásokra. Most is látja & főbiztos ur, ha ugyan látja — mert a számadások, amelynek havonta kellett volna jönniök, elmaradtak —, hogy a bevételek hogyan folynak be. De ez őrá az előirányzattal szemben nem tesz megnyugtató benyomást, ellenkezőleg: kételyei vannak. A külföld akkor, amikor hitelt ad, nem szereti ^a magyarázatokat, nem szereti a bizonytalanságokat, hanem a valóságot keresi és ez a valóság hiányzik ebből az előirányzatból. Ha ez az előirányzat olyan alapon készült volna, mint amilyenre itt vázlatosan rámutattam, akkor az igen t. ministerelnök urnák nem kellett volna Genfbe menni beszámolót tartani; akkor a be

r ruházásokat már ez az ország maga megkezdhette volna és megkezdhette volna a miagángazdasági élet szanálását, a magángazdasági élet szanálása pedig természetszerűleg meghozta volna azt a külföldi hitelt, amelyért ez az; ország annyira sóvárog s amelyért a ministerelnök ur elment Canossát járni. Én. amikor ezeket a megállapításokat teszem, mindig az ország érdekeinek előbbrevitele és szerény megállapításaim alapján, a segítés lehetősége lebeg szemeim előtt. Nem akarok gáncsokat vetni a kormány működése elé, csupán innen az ellenzéki padokról tárgyilagosan rámutatok a hibákra, a mulasztásokra. Kit hívjak magamnak tanúságul, kire hivatkozzam, mint Ifgnagyohb tekintélyre, aki velünk, a mi gazdasági és pénzügyi életünkkel foglalkozik! Mert el vagyok rá készülve, hogy amint tegnap is közjogi fejtegetéseimre válaszolt a honvédelmi minister ur és egészen katonásan elvetette határozati javaslataimat, bár azokkal elvben egyetértett, igy járok talán ebben az esetben is. Félek attól, hogy az igen t. minister ur fel fog állani és tudva azt, hogy egy nagy többség van a hátamögött, egyszerű kijelentésekkel le fogja dönteni akarni azokat az igazságokat, amelyekre én felépítem kritikámat a költségvetés előirányzatával szemben. De van nekem erre nézve egy igen jó tanúbizonyságom, amely nem szóbeli kijelentés, hanem írásbeli. Nem a kormánynak, hanem az egész Magyarországnak tudomására hozta Smith főbiztos ur, hogy nincs minden rendben az országban és figyelmeztette a kormányt, hogy: még van idő, tégy elejyet annak a kötelezettségednek, hogy a magyar államban a magángazdaságok rendbehozatalára is ügyelj, mert mi ezt a kötelezettséget nem vállalhatjuk; jó jelek mutatkoznak arra, hogy a pénzügyi egyensúly és általában az államháztartás pénzügyei rendbehozatnak azon az utón, amelynek alapján a szanálás megindult, de ugy látom, hogy ti a másik irányban semmit sem tesztek. Mosta kezeit, hogy neki állami életünknek ahhoz a részéhez, hogy a magángazdaságok is szanáltassanak, semmi köze nincsen, és ez le is van szegezve. Ha valaki figyelemmel olvasta és olvassa a szanálási kölcsön felvételét megelőző tárgyalásokról felvett jegyzőkönyveket, ott mindenütt élesen van poentirozva az, hogy: azt a kötelezettséget, hogy mi nektek rendezzük a ti magántrazdasági életeteket, nem vállaljuk, ez a kötelesség tireátok magatokra hárul. Aláhuzottan mondja, és dűlt betűkkel van szedve az, hogy: Tinektek arra kell törekednetek, hogy annyit termeljetek és annyit adjatok el, amennyit nektek fogyasztanotok kell. Még a