Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
A nêMzetgyïâés 382. ütése 1925. évi február hé 26-ún, csütörtökön. 283 Idevonatkozó] as:" az igen t. ministerelnök ur a következőket mondotta (olvassa): „Épen ennek a kérdésnek rendezése azonban igen nagy nehézségbe ütközik. Könnyű azt mondani, mint ahogy az egyik közbeszóló képviselőtársam mondotta, hogy régen meg kellett volna csinálni. Hát mondja meg az igen t. képviselőtársam, hogy képzeli, hogy ezt régen meg lehetett volna csinálni, mielőtt az államháztartásba egyáltalán csak némi rendet hoztunk volna, mielőtt a koronát egyáltalában stabilizáltuk volna, mielőtt a Nemzeti Bankot felállítottuk volna, és mielőtt a külföld bizalmának megnyerése érdekében egy lépést is tettünk volna. Könnyű t. képviselőtársam a nép előtt odakünn ilyen vádakkal illetni a kormányt (Kuna P. András: Igaza vanO — kérem, méltóztassék, meghallgatni beszédemet és akkor méltóztassék ezt a megjegyzést tenni —, „én azonban az ilyen vádakat a leghatározottabban visiszautasitom, mert ez a körülmények nem ismerésén alapszik". Nem tudom, hogy ezt a megállapítást és ezt az erős megjegyzést az igen t. mmisterelnök ur reám vonatkoztatta-e, de akár rám vonatkozott, akár nem, ezzel a témával — mert ez a megállapítás a mai kormányzat legnagyobb tekintélyétől ered — kénytelen vagyok foglalkozni. Kénytelen vagyok vele foglalkozni a most tárgyalás alatt álló költségvetési előirányzat szempontjából. Nagy Tubákat követett el a kormány és elsősorban a pénzügyminister ur a költségvetés előirányzásának módja tekintetében épen hitelünknek a külföldi kielégítés lehetősége szempontjából. Ha bírálom a kiadásokat, megállapítom, de maga a minister ur is megállapítja ugy az általános jelentésben, mint az egyes tárcák költségvetéseiben, hogy a dologi és átmeneti kiadásokat mindenütt teljesen leépítették. Mit értek el ezzel 1 Azt, hogy az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot nem táplálják az állam gazdasági életében ugy, ahogy kellene, Kényszerű szükség'bői jóval felemelték a személyi járandóságok hitelét. Rákényszeritette őket erre, mondja az igen t. pénzügyminister ur, a szanálási kölcsönről szóló törvény, amely mindenütt leszállitást, redukciót parancsol a magyar államháztartás vezetőjének. Ezt a rendelkezést igen t. pénzügyminister ur, nem tudom kiolvasni a szanálási törvényből, én okszerű, takarókos, előrelátó gazdálkodást kivá : nok a magyar államtól. Semmi körülmények között nem helyeselhető az, hogy olyan címen, olyan kezelési körzetben méltóztatnak takarékoskodni, mely eleven táplálója a magángazdasági életnek. Az átmeneti és dologi kiadások, amelyeket ennyire redukáltak és leszállítottak, megbosszulják magukat a magángazdaság süllyedésében. És t. pénzügyminister ur, ez tervszerű volt! Ezt önök nem ötletszerűen, hanem szándékosan tették. _ Ma.ua a pénzügyminister ur, merem mondani, befolyásra olyan megállapításokat tesz, ennek tetsjsetős méltatására, amely meg sem áll. Többek között, a pénzügyi bizottság — nem olvasom szó szerint —, amikor megállapítja, hogy az átmeneti dologi kiadások körül az 1923/24, évi költségvetéssel szemben 43,749.025 aranykorona megtakarítást ér el, kiemeli ezt mint érdemét à pénzügyi kormányzatnak. Ez a megállapítás nem áll. A dologi és átmeneti kiadásoknál ilyen megtakarítás nem volt, de helyesbíteném kell ezt abban a tekintetben, hogy az átmeneti kiadásokra tétetett ez a megállapitás. Igaza van a pénzügyi bizottságnak és a pénzügyi bizottság előadójának abban a kérdésben, hogy az átmeneti kiadások körül történt megtakarítás, de ez a megtakarítás tisztán formai jelentőségű, aminek az államháztartásra semminemű^ hatása nincs, miután az itt leszállított előirányzatot átvitték a dologi kiadásokra. Ezt kellett nekem megjegyezni abból a szempontból is, hogy szükséges, hogy a pénzügyi bizottság a maga jelentésének készítésénél és megállapitásánál — különösen mikor hozzáteszi, hogy örvendetes — nagyobb elővigyázattal járjon el. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani a kiadások irreális előirányzására nézve % T. Nemzetgyűlés! De nem a kiadások, a bevételek előirányzásában van a főhiba. A bevételeket, minden bevételi hozadékot, vagy minden adóból remélhető hozadékot óvatosan, körültekintően, merem hozzátenni, pesszimisztikusan állapítottak meg. Itt a pénzügyi bizottság a következő megállapítást teszi: „a bevételek tekintetében a bizottság kiemelendőnek tartja, hogy míg a szanálási program arra építtetett fel, hogy az adóteher fejenkint átlag 50 aranykorona legyen, ami kereken 8 millió lakost véve számításba, évi 400 millió aranykorona adótehernek felel meg, addig az 1924— 1925. évi költségvetési előirányzatban ez a meg terheltetés — beleszámítva az egyedáruságot is, amely pedig tulajdonképen nem tekintehető adótehernek — 307,350.680 aranykorona", vagyis az ily címen előirányzott megterhelés jelentékenyen alatta marad a fejenkénti 50 aranykoronának. Magában ez a megállapitás teljesen abszurdum. Azt hiszem, be fogja látni a t. pénzügyminister ur is és az egész nemzetgyűlés is, hogy azon megállapításra, mely szerint az adózó teherviselése azon alapszik, hogy a költségvetésben milyen összegben vannak az adók felvéve, egészen megfontoltan tettem azon kijelentésemet, hogy ez egy lehetetlen ós egy abszurd megállapítás.. Mindenki tudja, hogy az egyes adók hozadékának megállapítása minden adónemre külön megállapított adókulcs szerint történik és hogy a törvényben megszabott kulcs mérve a döntő az adóbevételek nagysága tekintetében. Ebből indult ki az igen t. minister ur is az adók megállapitásánál. Az a megállapítása az igen t. előadó urnák, ahogyan a t. kormány előirányozta az adóbevételeket, ebben az értelemben teljesen helytálló. Ölt van a hiba, hogy a kormánynak kötelessége lett volna minden adóhozadékot olyan méretben és olyan összeggel előirányozni, amilyen összegben az joggal várható az illető adóról szóló törvény alapján. Ha ezt teszi a kormány, akkor nem 100 millió deficit jelentkezik a költségvetésében, ha| nem legalább 200 millió felesleg. Ez így van! i Ha én végigmegyek a mostani előirányzaton, 1 abból azt látom, hogy a forgalmi aelót előirá! nyozták 80 millióban, holott az jóval több, jelentékenyen több, majdnem duplája lesz az év végére, ha ilyen jelentékeny mértékben folyik be, és ha ilyen kiadósan szedi azt az adóztató kincstár. Itt van az egyenesadók közül a jövedelem- és vagyonadó, ez 38 millió korona; magában a fŐA r árosban elérjük majdnem ezt a mértéket. Itt van a társulati adó. Csak nem hiszi a t pénzügyminister ur, hogy a társulati adóból csak 4 és K millió fog befolyni? Bizonyára azt sem hiszi, hogy a házadókból 4 és Vi millió fog befolyni, és azt sem hiszi, hogy a fogyasztási adókból 31 millió korona bevételt fog az igen t. pénzügyminister ur elérni. Hibáztatandó ^előirányzati, költségvetési politika az, hogy a kormány rejtegette bevételi forrásaink hozamképességét. Én elismer
