Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
280 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. hogy jövőre, akár az adókulcsok enyhítésénél, akár az adóbehajtás kíméletesebb keresztülvitelénél a deficit fedezésére szolgáló ehhez az összeghez valamiképen hozzá nyúlhassunk. Erre vonatkozóan két ut áll előttünk. Az egyik az, amelyet most jeleztem volt, az egész adóbehajtási rendszer kíméletesebb kezelése, amire még vissza fogok térni, a másik pedig az, hogy azt az összeget, amely ilyen módon felszabadul, ne hagyjuk az angol bankoknál, hanem esetleg a hitel erősítésére használjuk fel. Erre kevés módot nyújt az alapszerződés, hiszen az alapszerződés szerint ezeket az összegeket kizárólag csak a deficit, fedezésére szabad fordítani. A magam részéről az első megoldást tartom helyesnek, mert ha kölcsönökre használhatnék fel ezeket az összegeket, ezzel csak azokat részesitenők előnyben, akik kölcsönre szorulnak, amig ellenben, ha összadózási rendszerünkön változtatunk avégett, hogy megint hozzáférhessünk azokhoz az összegekhez, amelyek a népszövetségi kölcsönből erre a célra nekünk rezerváltattak, ez az Összes adózó polgárság javára szolgál. Ha az egész szanálási idő alatt pluszrköltségvetésünk lesz, ha költségvetési felesleggel fogunk dolgozni, mint ahogy a múlt félévben dolgoztunk, akkor ki vagyunk téve annak, hogy az egész, még kijáró kölcsönösszeg künn marad a külföldi bankoknál és nem érhetjük el azt az összeget, amelynek elérése miatt annyi vita folyt itt a t. Nemzetgyűlés előtt, amely miatt annyi utánjárást — nem akarom mondani, Kanosszajárast — kellett a külföldön végezni, míg ezt a kölcsönt megkaphattuk. Hegedűs rezsimje után a Kállay-rezsim következett, melyre vonatkozólag csak egy-két számadatot akarok felemlíteni. E rezsim ideje alatt a korona 0-75-ről 0:0015-re esett, a drágaság pedig hatvanszorosról tizezernyolcvanegyszeresre emelkedett. Ezek számok, amelyek beszélnek s amelyek szempontjából én, hogy a jövőben a multakból okuljunk, összeállitottam pénzügyministereink indexszámait. Ha a t. Nemzetgyűlés megengedi, felolvasom ezeket. (Halljuk! Halljuk!) Grün János 1919 augusztus 7-től, 1919 szeptember l-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona 11'50-ről 11'75-re emelkedett. Korányi Frigyes 1919 szeptember 1-től 1920 december 16-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona Zürichben 11-75-ről 1-225-re esett. Heg^edüs Lóránt 1920 december 16-tól 1921 szeptember 27-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona 1'^25-ről 0-87-re esett, a drágasági indexszám pedig negyvenhatszorosról uegyvenkilencszeresre emelkedett. Hegyeshalmv Lajos 1921 szeptember 27-től 1921 októjber 4-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona 0-87-ről Ü-80-ra esett, a drágaság indexszáma pedig 49-84-szeresről 52-s.xeresre emelkedett. Bethlen István gróf 1921 október 4-től 1921 december 3-ig vezette a pénzügyi tárcát. Ez idő alatt a korona 0-80-ról 0-75-re esett, a drágasági indexszám pedig 52-ről 60-ra emelkedett. Kállay Tibor 1921 december 3-tól 1924 február 21-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona 075-ről 0-15-re esett, a drágasási indexszám pedig 60-ról 10'081-re emelkedett. Walko Lajos 1924 február 21-től 1924 március 25-ig volt pénzügyminister. Ez idő alatt a korona 0-015-ről 0-0085-re esett, a drágasásn indexszám pedis- ez idő alatt 10-081-ről 13%826-ra emelkedett. Korányi Frigyes báró újból 1924 március 25r-től 1924 november 15-ig volt pénzügyminister. Ez évi február hó 26-án, csütörtökön. idő alatt a korona 0r0085-ről 0:006í)5-re esett, a drág-asági indexszám pedig 13'326-ról 16-809-re emelkedett. Az igen t. pénzügyminister ur november 15-én vette át a pénzügyi tárcát; ettől az időtől kezdve mostanig elsőizben emelkedett a korona (Éljenzés a jobboldalon.), még pedig 0*0069-ről 0-0072-re, a drágasági indexszám pedig esett 16-809-szeresről 16-631-szeresre. (Éljenzés a jobboldalon.) Hogy ismét felvegyem beszédem fonalát, Kállay pénzügyminister idejében a korona rendkívül módon esett, a drágaság pedig az előző emelkedésekhez mérten, hallatlan mértékben emelkedett. A korona esésének ebben a forgatagában a pénzügyi kormányzat kerekét magához ragadta Bethlen István gróf és keresztülvitte mindazokat az intézkedéseket, amelyek egy kitűnően vezetett külpolitika kapcsán lehetővé tették a mostani szanálást s lehetővé tették a mostani költségvetés tárgyalását. Ennek az építkezésnek egy pillére a Jegybank, amelyre vonatkozólag előttem felszólalt igen t. képviselőtársammal szemben, anélkül, hogy a Jegybankot védelmembe venném, mert arra nincs szüksége, csak azt akarom felemlíteni, hogy ez a Jegybank minden várakozásnak megfelelt, amennyiben nemcsak a Jegybankra vonatkozólag, hanem annak kiváló elnökére vonatkozólag is teljesen beváltak mindazok a bizalomelőlegezósek, amelyekkel a külföld és belföld irántuk viseltetett. A Jegybank ma körülbelül ugyanazon a nivón kezeli Magyarország pénzügyeit, mint ahogy kezelte annakidején a monarchia jegybankja. (Ugy van! a jobboldalon.) Szükséges ezt felemlítenem azért, mert az előbb bizonyos kérdéssel kapcsolatban hozták a Jegybank politikáját A másik pillér volt, amelyen Bethlen István építkezése nyugodott, a külföldi kölcsön. A külföldi kölcsön nemcsak bevált, hanem kiváló népszövetségi főbiztosunk havi jelentései folytán a legjobb propagandája a magyar közgazdaságnak. Én, aki sokat járok külföldön, megállapíthatom, hogy ma már lényegesen megváltozott a külföldön a magyar közgazdaságról való vélemény. Ma már Magyarország közgazdasági helyzetét sok szomszéd államé fölébe helyezik, amit nagy részben azoknak a jelentéseknek köszönhetünk, melyek hón aprói-hónapra megjelennek kiváló népszövetségi főbiztosunk tollából. És last, not least: legerősebb pillére volt ennek a szanálásnak a reparációs kérdés elintézése, mert hiszen enólkül a szanálás nem is lett volna lehetséges. (Ugy van! a jobboldalon.) Mindaddig, mig a reparációs terhek, Damokles-kardja^ fejünk felett lógott, szanálásról ebben az országban beszélni nem lehetett. (Ugy van! a jobboldalon.) E szanálási mű pénzügyi tárcáját vezeti most az igen t. pénzügyminister ur (Éljenzés a jobboldalon.), aki kijelentette, hogy a magángazdaságon keresztül kívánja szanálni az államháztartást. Amilyen örömmel üdvözlöm ezt a kijelentést, ép olyan örömmel üdvözlöm magát az első költségvetést, mert az előző költségvetéseket, melyeket az utolsó 10 év alatt kaptunk, költségvetéseknek tekinteni nem' lehetett. A Hegedűs Loránt-féle költségvetés posthurnus költségvetés volt, a Kállay-féle költségvetés pedig nem is képezte tárgyalás anyagát s arról annakidején maga a pénzügyminister ur is kijelentette, hogy azzal _ nem azonositja magát. Én sohasem voltam hajlandó elfogadni azokat a kifogásokat, melyek abból a szempontból merültek fel, hogy nem lehetett
