Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

26$ A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. minthogy ez a kérdés itt még fel nem merült, a jövőben azonban kénytelen lennék javaslatot tenni a t. Háznak, hogy olyan esetben, amikor ezt indokoltnak találná, megfelelő megtorlással éljen. (Gaal Gaston: A házszabályok szerint az ülés végére jelentkezem szólásra a házszabályokhoz!) Kérem a jegyző urat, méltóztassék ezt feljegyezni! (Meskó Zoltán: A kormánypárt mindig ellene beszél és a végén megszavazza!) Csendet kérek! Szólásra következik*? Láng János jegyző: Perlaki ,György! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Teljesen igazat adok Gaal Gaston t. képviselő urnák abban, hogy a személyi kiadások csökkentését csak abban az esetben érhetjük el. ha a fényűzésről az egész vonalon leszokunk és a közigazgatás egyszerűsítését őszintén és becsületesen az egész vonalon keresztül is vezetjük. Az adminisztráció egyszerűsítésénél nézetem szerint a személyi kiadásokat semmi körülmények között nem csökkenthetjük, mért az a mód, amelyet Biró Pál t. képviselőtársam ajánlott, a létszámcsökkentés, erre egyedül nem alkalmas, mert a létszámcsökkentéssel azt érjük el, hogy a nyugdíjasok létszámát emeljük, tehát a kiadási tételeket emeljük a nyugdíjasoknál. Az a kis százalók azonban, amely a nyugdíjak fizetések között van, elenyésző kevés ahhoz az erkölcsi romboláshoz képest, amelyet a létszámcsökkentés a tisztviselői karban előidéz. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az ezen a téren elért megtakarításokat a tisztviselői illetmények feljavítására is kell fordítani, mert a tisztviselői illetményeket végre-valahára rendezni kell. Tűrhetetlen helyzet az, hogy a tisztviselők még hosszú időn keresztül mai illetményükkel tartassanak meg, a mai éhbérért dolgoztassuk őket, mert ez az én szerény felfogásom szerint katasztrófára vezet. A tisztviselői illetményeket tehát minden körülmények között rendeznünk kell. A rendezés egyik módját abban látnám, hogy az adminisztráció egyszerűsítésénél elért megtakarításokat forditanók a tisztviselői illetmények feljavítására, azonkívül feltétlenül szükségesnek tartom még a nyugdíjasok revízióját is. Egyesek állítása szerint a nyugdíjasok revíziójánál nem érnénk el nagy megtakarításokat, én azonban erkölcsi szempontból szükségesnek tartom ennek keresztülvezetését, mert megnyugtatná a nyomorgó tisztviselőket az a tudat, hogy egyes nyugdíjasok, akik nincsenek ráutalva nyugdíjilletményeikre, nem vehetnék fel nyugdíjukat, mások viszont, akiknek olyan kereseti forrásaik vannak, amelyek részükre hatalmas jövedelmeket biztosítanak, szintén nem juthatnának nyugdíjukhoz; ezek az összegek is a tisztviselők felsegélyezésére, illetményeik javítására fordíttatnának. De szükségesnek tartom ezt más szempontból is. Tudomásom van arról, hogy a megszállások után sok olyan tisztviselő menekült ebbe az országba, aki odaát politikailag exponálva nem volt. Nagyon sok tisztviselőről, különösen nyugdíjasról van tudomásom, aki politikailag exponálva sohasem volt, már családi összeköttetései révén is szívesen odaát maradt volna a megszállott területen, a megszálló csapatok és megszálló hatóságok vexaturája következtében azonban kénytelen volt házi tűzhelyét elhagyni és idemenekülni. Azt hiszem és fel is tételezhetem joggal, hogy a megszálló csapatok tervszerűséggel csinálhatták a nyugdíjasok és politikailag egyáltalában nem exponált tisztviselők kiüldözését, hogy igy & békeszerződésben rájuk rótt kötelezettségektől megszabaduljanak, s azokat ránk hárítsák. Én êzt a kérdést olyan fontosnak tartom, hogy a népszövetség elé viendőnek is tartanám, s nézetem szerint a népszövetség segítségét kellene kérnünk ebből a szempontból, rámutatva arra, hogy sok olyan tisztviselőt voltunk kénytelenek átvenni, akiket a békeszerződés szerint a megszálló hatalmaknak kellett volna atvenniök, s a velük járó költségeket nekik kellene viselniök. Én hiszem, hogyha a népszövetség tényleg jóakarattal kezeli a magyar ügyet, be fogja látni a magyar álláspont igazságát, be fogja látni, hogy ez a szegény, lerongyolódott magyar nemzet nem tud átvenni olyan terheket, amelyek rá nem háríthatók, s amely terheket tulajdonképen a megszálló hatalmaknak kell viselniök. Itt" is azt hiszem nagyon sok megtakarítást érhetünk el, amely megtakarítások a tisztviselői illetmények feljavítására lennének fordítandók. A költségvetés általános vitájánál azt hiszem minden egyes szónok megemlékezett a hosszú lejáratú hitelekről, minden egyes szónok hangoztatta e kérdés megoldásának sürgősségót és követelte azt, hogy a kormány tegyen valamit ezen a téren, snjert máskülönben a gazdasági életben a legnagyobb pangás következik be. A hosszú lejáratú hitelek alapja a telekkönyv. Egy pár szót óhajtanék mondani a telekkönyvek állapotáról és olyan indítványokat óhajtanék a mélyen t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani, amelyek segítségével^ a telekkönyvek jelenlegi állapotán segíthetnénk anélkül, hogy ezzel az államháztartásnak nagyobb kiadásokat okoznánk. Tudvalevő dolog-, hogy az ország jó részéi ben a telekkönyvek alapjául szolgáló megbízható műszaki adatok még nem állnak rendelkezésre. Az ország jórészében még jelenleg is a telek jegyzőkönyvek vannak érvényben, amelyeknek nem képezik alapját a megfelelő műszaki munkálatok. Sajnos ott, ahol a betétszerkesztéssel elkészültek, ott sincsenek a telekkönyvi állapotok annyira rendben, mint ahogy ez szükséges és kívánatos volna, még pedig azért, mert a telekkönyvi nyilvántartások a háború és az azt követő forradalmak alatt erős hátralékban maradtak, s egyáltalában a telekkönyvi nyilvántartás nem vezettetett rendesen. A telekkönyvi rendtartás szabályai szerint ols^an telekkönyvi változásokat, amelyek terűié tváltozást is vontak maguk után, csak ugy vezethet keresztül a telekkönyvi hatóság, ha a benyújtott területi adatokat és vázrajzokat az országos felmérés felülvizsgálja és ezeket jóváhagyja. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az ilyen területváltozásoknál és telekkönyvi változásoknál olyan, megbízhatatlan és elfogadhatatlan adatok kerülnek az országos felméréshez, amelyeket az, egyszerű irodai átvizsgálás után, nem fogadhat el, hanem kénytelen a tényleges állapotokat a helyszínén is felülvizsgálni. Magától értetődik, hogy ez elhúzza az eljárást és lassítja a menetet. Azonkívül nagyon jól tudjuk, hogy a betétszerkesztések fokozása következtében a telekkönyvi nyilvántartási munkálatok szintén fokozódtak, úgyhogy a felmérés irmai státusával és személyzetével alig bírja ezt a munkát elvégezni, aminek következtében nagy hátralákai vannak. Értesüléseim szerint nem kevesebb mint százezer, ilyen telekkönyvi vég*zés van még most is elintézet-