Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi leniil, és természetes, hogy ha ezeket nem intézik el sürgősen és gyorsan, ezeknek a száma még inkább emelkedni fog. Ebből természetesen nemcsak adózás szempontjából fog az adózó alanyokra hátrány származni, mert a telekkönyv és földadókataszter nem lévén keresz# tülvezetve, évekig olyasvalakit terhelnek meg" adóval, aki annak az ingatlannak tulajdonában nincs, aki annak nem élvezője, és az egyszerű adófizető polgár nem tudja megérteni 1 azt, hogy miért van még mündig ő megadóztatva egész j birtoka, vagy birtokának egyrésze után, amely ! már néni az ő tulajdona, és amelynek hasznát j esetleg már más élvezi, hanem azonkívül a hitelkeresők is igen hátrányos helyzetbe jut- j hatnak. Ha például valaki jelzáloghitelt akar j felvenni és egyszerűen ki akarja venni a jdzá- | loghitel felvételéhez feltétlenül szükséges te- ' lekkönyyi kivonatot, akkor azt, fogja hallani, hogy: Önnek tulajdonképen még nmcs is ingatlana, mert az, ön által évekkel azelőtt megosztás utján szerzett ingatlan még nem áll a nevén, tehát telekkönyvi kivonatot nem adhatunk. S minthogy telekkönyvi kivonatot nem kaphat, s igy ilyet nem mutathat fel, a legtöbb esetben a jelzáloghitelhez sem juthat hozzá. Ez a két hátrány származhatik az adófizető polgárok szempontjából, és épen ezért szükségesnek tartomi, hogy ezen a helyzeten feltétlenül segit- I sünk. (Helyeslés jobbfelöl.) [ A segítés egyik módja az, hogy az igazság- J ügyi ministeriummal karöltve a pénzügymi'nisterium rendeletet adjon ki, amelynek alapján a telekkönyvi vázrajzokat csak arra hivatott szakemberek adhassák be. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez megszüntetné azt az állapotot, amely jelenleg fennáll, hogy bárki, ügyvéd, jegyző vagy .más, készíthet ilyen telekkönyvi vázrajzokat, és azok készítője még arra sincs kötelezve, hogy nevét aláírja, hogy később a telekkönyvi vázrajz helytelenségéből származó kellemetlenségek miatt valakit felelősségre lehessen vonni. így természetesen, aláírás nem lévén, nem található meg az a felelős személy, aki a vázrajzot készítette. Épen azért, mert ilyen fontosak a telekkönyvi vázrajzok, kívánatos volna, hogy ezeket a vázrajzokat csak szakemberek készíthessék el. (Szabóky Jenő: A jográszoknak minden szabad, a szakembereknek semmi!) A szakemberek által készített vázrajzokat azután, a felmérési felügyelőségek gyorsabban is keresztül tudják vezetni, mert a vázrajz alaposságánál fogva nem lesznek nehézségeik a keresztülvezetésnél, nem kell, a helyszínére kiszállaniok, és nem fogják helyszíni munkálatok a keresztülvezefést hátráltatni. Ezt tartanám leghelyesebbnek. Az általam ajánlott megoldást emellett meg lehetne valósítani anélkül, hogy az államkincstárnak egy fillér kiadást is okozna. Szükségesnek tartanám ezenkívül azt is, hogy mindaddig,- amig ezek a telekkönyvi hátralékok feldolgozva nincsenek, az országos felmérési személyzet csakis ezeknek a hátralékoknak feldolgozására használtassék fel és minden más munkától elvonassék. Az; országos' felmérést pedig erre az időre a magánmérnöki karra is lehetne bízni és azokon a vidékeken, amelyeken telekkönyveink még nincsenek alátámasztva műszaki munkálatokkal, a magánmérnöki kar bekapcsolásával ezt a munkát is gyorsítani lehetne. Nem kell tehát létszámemelést keresztül vinni, és az egész abszolúte semmiféle kiadást nem okoz az államnak. Ezt a kérdést azonban nem tartom olyan egyszerűnek, mint amilyennek azt sokan tekintik. Ugy a hitelkeresők érdekében, mint az adófizető február hó 26-án, csütörtökön. - 269 polgárság érdekében szükségesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel az illetékes ministeriumok'foglalkozzanak és gyökeres változtatásokat vigyenek keresztül. Még a hitei kérdésével is foglalkozni óhajtok. Dréhr Imre t. képviselőtársam behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Bámutatott a Nemzeti Bank feladataira és rámutatott arra is, hogy a Nemzeti Bank tulajdonképen nem az a forrás, ahonnan a hiteligényeket ki lehetne elégíteni. Dréhr Imre t. képviselőtársam maga megemlítette azt, hogy a Pénzintézeti Központ a hitelkeresőkkei nem viselkedik ugy, ahogy kellene, s nem olyan altruista alapon intézi a hitelügyeket, mint amilyet tőle tulajdonképen el lehetne várni. A kereskedelmi tárca vitájában már megemlítettem a kisipari hitel kérdését és rámutattam az anomáliára, amely tudomásom szerint épen a Pénzintézeti Központ követelésére állott elő. T. i. az érdekelteknek be kellett kapcsolniuk egy szavatossági intézetet, amelynek bekapcsolódása még a jelzálogkölcsönt is megdrágította 4%-kai, ami az ipar szempontjából feltétlenül sérelmes, mert az iparnál, mint minden más termelési ágnál az a fontos, hogy minél olcsóbb hitelhez juttassuk a termelő rétegeket, mert azok ma már csak olcsó hitellel tudnak dolgozni. Itt meg- akarom említeni azt is — amin a t. pénzügyminister ur egyszeri intézkedéssel is segíteni tudna —, hogy a kisipari hitelek körébe nem akarnak bevonni olyan foglalkozási ágakat, amelyek pedig szó szoros értelmében a kisipar keretéhe tartoznak. Biztos tudomásom van pl. arról, hogy a hitelkereső molnárokat elutasították azzal, hogy a malomipar nem tartozik a kisipar fogalmi körébe, az inkább mezőgazdasági ipar, mert mezőgazdasági terményeket dolgoz fel, és igy a malomipar nem részesült abban a hitelben, amelyben más kisipar részesült. Szerintem a malomipart, mint mezőgazdasági ipart helytelen dolog elszakítani más iparágaktól, mert ezzel épen ezt a fontos iparágat, amely az országnak mindig hírnevet szerzett, s amely az egész világon ismeretes és hires, lehetetlen helyzetbe hozzák. Mert ha kisipari hitelt kér, azt mondják, hogy nem kisipar, hanem mezőgazdasági ipar, menjen oda, ahol mezőgazdasági hitelt nyújtanak; ha pedig odamegy, akkor azt mondják, hogy iparos, tehát nem kaphat mezőgazdasági hitelt. Ha bankokhoz fordul, akkor természetesen — kisebb hitelekről lévén szó — a nagybankok legnagyobb része egyszerűen azt válaszolja: nekünk ilyen kis kérdésekkel nem érdemes foglalkoznunk. Igy ezek a szegény emberek lehetetlen helyzetbe kerülnek, mert semmi körülmények között sem juthatnak hitelhez. A hitel megszorítását azonban végtelenül veszélyes dolognak tartom, mert bár tisztában voltunk azzal, hogy a szanálással kapcsolatosan tönkre kéli menniök mindazoknak a vállalatoknak, amelyek a konjunkturális időben keletkeztek és nem voltak kellően megalapozva, de amikor már azt látjuk, hogy nemcsak ilyen vállalatok mennek tönkre, hanem 60—70 éves régi kereskedőcégek és iparvállalatok is meginognak, akkor feltétlenül felmerül bennülik az a kérdés, hogy mi lehet tulaj donképen ennek oka 6 ? Kötelességünknek tartjuk az okok kikeresését, hogy azután a bajokon is segítsünk. Ha megnézzük, hogy miért inogtak meg ezek a régi iparvállalatok vagy kereskedelmi vállalatok, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy az egyedüli ok az volt, hogy nem tudtak hitelhez jutni és igy fizetési kötelezettségeiknek sem tudtak eleget tenni. Ha kutatjuk, hogy miért nem tudtak hitelhez jutni, latjuk, hogy NAPLÓ XXX. 39
