Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

256 À nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. jelenti, hogy ők bevallják, hogy hamis mérlegeket készitettek. (Gaal Gaston; Én nem azt mondtam, hanem azt, hogy más osztalékpolitikát kellene folytatniok!) ök most más (Gaal Gaston: Ez különbség!) osztalékpolitikát folytatni nem tudnak. A különbség csak nüanszbeli; a lényeg az, hogy azt méltóztatik mondani, hogy nyíltan bevallják, hogy hamis mérlegeket készitettek. Ez a lényeg. Nagyon sajnálom, de ezt a vádat kénytelen vagyok visszautasítani, mégpedig azért, mert ez a vád nem áll meg. Kétségtelen, hogy a társulati adó a háborús évek alatt és a háborús évek után. különösen a pénzdevalvációval kapcsolatosan notóriusán nem a jövedelmeket sújtotta, hanem a vagyonokat, mert az aranykorona tőkéket papirkorona tőkékkel vonták össze. A papirkorona-jövedelmeknek a háború előtti évek jövedelmével való összehasonlitása és az egyes évek más-más koronaértékelése mellett levő többletek megadóztatása végeredményben ezt a hozadéki adót vagyonelvonássá változtatta át. ** Elismerem Gaal Gaston kritikájának jogosságát a jövedelem- és vagyonadó tekintetében a földbirtokra vonatkozólag, amikor azt kifogásolta, hogy a mai helyzet mellett a gazdák jövedelmi- és vagyonadója hozadéki adóvá változott át, ezzel szemben én azt állapítom meg, hogy ez a hozadéki adó pedig az elmúlt években sok esetben — nem mondom, hogy minden esetben — a vagyonelvonás jellegével birt. A kodiíikáció maga is érezte ennek a helyzetnek fonákságát és azért a törvényhozás, illetőleg a törvények bizonyos címeken tartalékolásokat engedtek meg, mint amilyen volt a leltár-kiegészítési tartalékolás, az értékcsökkenési tartalékolás stb. Az adózásban rejlő ezen vagyonelvQnások ellensúlyozására való ezek a legális és törvényen alapuló tartalékolások csökkentették az osztalék kifizetési sanszokat. Nem adóeltitkolásról volt tehát szó akkor, amikor a vállalatok és a társulati adóalanyok azt mondották, hogy több osztalékot nem fizetnek, hanem arról, hogy az adózási rendszer következményeként az üzleti tőkék fentartása érdekében nyilvánosan és a törvényben megengedett tartalékokban helyeztettek el olyan nemlétező nyereségrészek, amelyek egyébként osztalék formájában ugyan a részvényesek pillanatnyi előnyét szolgálták volna, de végeredményben a társulati vagyonnak további lezülléséhez vezettek volna. Ezt a beállítást tehát nagy sajnálatomra — t. képviselőtársam azt hiszem, meg* van győződve arról a nagy tiszteletről és szeretetről, amellyel iránta viseltetem —, kénytelen vagyok mégis visszautasítani. Én az 5800-as számú rendeletnek olyan feltüntetését, mintha az az adótörvény kijátszása volna, szintén nem tartom helyénvalónak. Nagyon nehéz preciz adatok ismerete nélkül Ítéletet mondani valami felett, de kétségtelen, hogy a t. képviselő ur saját példája mutatja azt,

f hogy az a következtetése, mint hogyha a társulati adóalanyok adót nem fizetnének, nem egészen helytálló. Azt a példát méltóztatott említeni, hogy egy 580 milliós alaptőkéjű valamilyen vállalkozás — gyanítom, hogy valami vidéki pénzintézetről lehet szó, azt nem tudom, hogy miből adódik ez az összeg, mennyi volt abból aranykorona és mennyi papirkorona (Gaal Gaston: Annyi volt a részvénytőke!) — 300 milliós nyerő • ség után 6000 aranykorona adót fizetett, holott szerinte 16—17 ezer; aranykoronát kellett volna fizetnie (Gaal Gaston: Progresszió alapján!) az 5800-as számú rendelet nemléte esetében. Ebből konstatálom, hogy a 300 millió korona jövedelem után Gaal Gaston igém t. képviselőtárs sam azt kívánja, hogy a vállalat fizessen 16— 17.000 aranykoronát, 17.000-szeres szorzószámmal véve, mintegy 300 millió papirkoronát; társulati adó fejében tehát fizesse el jövedelmének 100 százalékát. Ezenkívül a társulati adónak 50 százalékos községi adópótléka van, ezen a címen fizessen még 150 millió koronát, ezen a két címen tehát 450 millió koronát, 50 százalékkal többet, mint amennyi a tényleges jövedelme; és nehezményezi, hogy a fennálló rendelkezések szerint ennek a vállalatnak csak 100 millió korona hozadéki adót kell fizetnie, amihez a községi pótadó fejében további 50 millió korona jön, tehát jövedelmének 50 százalékát kell elfizetnie. Egy más példát is hallottam a költségvetés tárgyalása alkalmával és pedig Hoyds Miksa t. képviselőtársamtól, aki panaszkodott a földbirtok súlyos megadóztatása miatt, és. példaképen felhozta azt, hogy egy általa ismert kerek 3000 katasztrális holdas birtok a legkülönbözőbb adók címén, tehát jövedelmi adó, földadó, vagyonadó, mindenféle helyhatósági pótlékok és kamarai illetékekkel együtt fizetett 334)00 és néhány száz aranykoronát. Én vettem magamnak fáradságot és megkértem t. képviselőtársamat, hogy világosítson fel abban a tekintetben, hogy ez a 33.000 és néhány száz aranykorona az illető birtok tényleges jövedelmének hány százaléka volt. s erre azt a választ nyertem, hogy ez a 33.000 korona adó a birtok igazi jövedelmének 30 százalékát tette ki. Én tehát bátor vagyok szembe állitani ezt a két tételt, nem azért, mint hogyha én itt az agrártársadalom adófizetését a társulatok adófezetésóvel szembe akarnám állitani. és ezzel a különböző foglalkozási ágak között az ellentétet ki akarnám szélesiteni. és konstatálom, hogy amikor egy 3000 holdas adóalany fizeti jövedelmének 30 százalékát adó címén, ellenben egy gyenge — nem ismerem, de mindenesetre egy gyenge — társulati adóalany, lehet egy vidéki takarékpénztár, melynek 300 millió korona összjövedelme van, fizeti a ma fennálló adózási rendszer mellett jövedelmének 50 százalékát ezen a címen. Még csak abban a tekintetben szeretnék néhány szót mondani, hogy igen t. képviselőtársam kritizálta ezt a rendeletet abból a szempontból, hogy követelte a leltárak aranyórtékben való összehasonlítását. Amennyire ismerem az 5800-as számú rendeletet, ennek a rendeletnek 18. §-a épen azokat rendelkezéseket tartalmazza a leltárértékelés tekintetében, amelyeket t. képviselőtársam mint nemlétezőket állított be. (Zaj.) Elnök; Csendet kérek képviselő urak. A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék hangosan beszélni, mert a gyorsíró urak nem hallják. Biró Pál: Kétségtelen, hogy a társulati adó egészen máskép fog a nyilvánosság előtt állani, ha az aranymérleg kérdése meg lesz oldva. Ebben a tekintetben már hosszabb idő óta. kérem ismételten a pénzügyminister urat, hogy minél előbb intézze el ezt az immáron társadalmivá vált kérdést; erről ma nem is akarnék továbbmenőleg" beszélni, mert hiszen ugy tudom, hogy a vonatkozó munkálatok igen előrehaladott stádiumban vannak, s remélem;, hogy az utolsó napokban felmerült differencia abban a tekintetben, hogy vájjon csakugyan aranymérlegekét állitsünk-e össze, vagy pedig felér-