Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. 257 tókelés alapján valósítsuk meg a mérleg-valódiság elvét, a kérdés elodázásához nem fog ve^ zetni. Nem akarok ehhez a kérdéshez érdemileg hozzászólni, mert nem is ismerem egészében az utolsó napokban felmerült eszmemenetet, csak azt a megjegyzést teszem, hogy a mérleg valódiságának felértékelés utján való helyreállítása nem fogja megoldani a részvénytőke kérdését és én ezt mindenesetre hátránynak tekinteném, mert épen azok a hatások, amelyeket a mérlegvalódiság helyreállításánál a hitelszerzés tekintetében és a tőzsdére való hatások tekintetében várunk, ezek a hatások nem alakulhatnak ki akkor és addig, amig a részvénytőke kérdése véglegesen elintézve nem lesz. A pénzügyi budgetnek további tételeit vizsgálva, a forgalmi adóbevételek azok, amelyek igen nagy jelentőséggel birnak. A forgalmi adónak szerepe a nemzetgyűlés és ELZ ország közvéleménye előtt elég világosan áll; a reform keresztülvitele kilátásba is helyeztetett s remélem, hogy a jövő költségvetési évben a beszedés körüli visszásságok nagyrészt meg fognak szűnni. Épen ezért nem is kivánok erről bővebben beszélni már csak azért sem, mert nem szeretnék demagóg lenni, a forgalmi adó beszedése körüli visszásságok feltárása pedig csakugyan igen demagógikus izü lenne. Mindenesetre szeretném a t. pénzügymin ister ur szíves figyelmét felhívni arra, hogy ne tekintse ezt az adót fejlődőképes adónak. Én t. i. azt látom, hogy a szanálási terv a forgalmi adót degresszive irányozta elő, amikor 80 millióval irányozta elő az első félévben, a szanálási időszak végén pedig 65 millióval. Ennek ellenében 1924 második félévében a népszövetségi főbiztos ur által előterjesztett ideiglenes irányzat 50 millió aranykoronát, tehát évi 100 millió aranykoronát tüntet fel, ellenben a tényleges eredmény lényegesen nagyobb, mert információim szerint az első félévben, vagyis 1924 második felében majdnem 70 millió aranykorona volt a bevétel, természetesen, ha nemcsak az általános forgalmi adót vesszük tekintetbe, hanem a többieket is, a cukorrépa, értékpapirforgalmi, fényűzési adót is. Tudjuk, hogy a pénzügyminister ur is túlzottnak tartja ezt az évi 130—140 milliót, ellenben 20%-os többletet, a 80 millió helyett 100 milliót meg akar tartani. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy én már az évi 80 millióval szemben a 100 milliót is igen súlyos megterheltetésnek tartom, mert nincs még egy olyan súlyos adónem, amely annyire belenyúlna a gazdasági élet alakulásába, mint a forgalmi adó, mert épugy befolyásolja ez a drágaságot, mint a szociális kérdéseket, vagy a helyes munkamegosztást. Ugy vertikálisan, mint horizontálisan a leghibásabban sújtja a legkülönbözőbb életviszonyokat. Természetes, hog'v a reformtörekvéseknek leghevesebb szószólói a kereskedelmi érdekképviseletek, hiszen ez az adó a legerősebben gátolja a kereskedelem helyes alaktani kifejlődését és kétségtelen az is, hogy mai formájában éles ellentétben áll a kormánynak azzal a politikájával, amellyel minél több kisexisztenciát akar teremteni. Az ipari szempontból való hátrányait maga az igen t. pénzügyminister ur a legpregnánsabban fejletté ki, úgyhogy én még csak arra akarom a figyelmet felhivni, hogy az egyéni jutalékrendszer eltörlése nem elég a viszonyok megszüntetésére, ha ez általános jutalmazási rendszerré változik áf. Ha mármost a vámbevételeket vizsgáljuk pénzügyi és kereskedelempolitikai hatásaiban, azt látjuk, hogy a költségvetés évi 30 milliót tüntet fel, a szanálási javaslatban foglalt 23-5 millió koronával szemben, ami 15 milliós bevételt jelentene az első félévre, de a főbiztosi jelentésekből tudjuk, hogy körülbelül 25 milliót eredményezett. Ehhez a vámbevételi többlethez a legkülönbözőbb gazdasági kommentárokat szokták fűzni. Szeretném megállapítani, hogy a bevétel emelkedésének igen természetes magyarázata a külkereskedelmi forgalomnak természetes növekedése. Az 1923. évi 386 millió ko:rona behozatal 1924-ben több mint 70%-kai, 702 millió aranykoronára emelkedett. A főbiztos ur az emelkedésnek ezt a mérvét ag-gályosnak tartja. Én nem tartom célszerűnek külkereskedelmi szerződések tárgyalása közben a nyilvánosság előtt általános vámpolitikai vitákba való bocsátkozást. Vámpolitikánk alapelve az auto nóm tarifákban van lefektetve és a legelemibb nemzeti érdek, hogy csak a tárgyalási asztalnál beszéljünk róla ós egységes álláspontot szegezzünk az ellentétes érdekeket követőkkel szemben ós igy igyekezzünk a legnagyobb előnyöket elérni. Ezért a legnagyobb önmegtartóztatásra és önkorlátozásra van szükség atekintetben, hog-y a konkrétumokat lehetőleg kerüljük és. a belső felfogásbeli ellentéteket pillanatokra szereljük le és az agrár ás ipari látszólagos érdekellentéteket ilyenkor a tárgyalások küszöbén vagy a kereskedelmi tárgyalások alatt simítsuk el. Mégis a vitában elhangzott némely észrevételre meg kell tennem a magam megjegyzését, A főbiztos ur személye iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok. Szerencsém van őt személyesen is ^ ismerni és kétségtelen, hogy az ő egyéniségének varázsa, népszerűsége, külső hatalmi fényt nem hajszoló tapintata és bölcsesége, nagy és önzetlen munkateljesítménye, amellyel egy letiport nemzet háláján kívül önmagának csak testi és lelki szenvedéseket szerez, minden részről csak a legnagyobb elismerést válthatja ki. (Ugy van! Ugy van!) Mégis kénytelen vagyok azokkal a gazdaságpolitikai fejtegetésekkel szemben, amelyek az igen t. népszövetségi főbiztos ur VII. jelentésében foglaltatnak, ellenvéleményt nyilvánítani. A főbiztos ur t. i. felteszi a kérdést, vájjon a behozatalnak az utolsó hónapokban történt emelkedése az üj tarifa mellett az ország gazdasági újjáépítése szempontjából haladást jelent-e és egyben állást is foglal ellene, összehasonlítva a vámbevételek összegét a behozatali értékekkel nálunk és Ausztriában. Nálunk a vámbevételek mintegy 10%-át teszik ki a behozatal értékének, míg Ausztriában mintegy 4%-át. Azt hiszem, ez nem helyes összehasonlítás, belőlük helyes következtetés nem vonható, mert a számok önmagukban semmit sem jelentenek, ha nem vagyunk tekintettel az áruk minőségére. Kétségtelen, hogy az olyan ország, amelynek behozatalában több mint 70% erejéig ipari fél- és készgyártmányok szerepelnek, nem hasonlíthatók össze egy olyan ország adataival, ahol az egymilliárdos passzivitás élelmicikkek és szén behozatala miatt áll elő. Az olyan állam adatai, amelynek behozatala túlnyomó részben élelmezési cikkekből és fűtőanyagokból adódik, semmiképen sem; hasonlítható össze olyan állam adataival, amelynek passzivitása ahból ered, hogy nagyobb mennyiségű ipari gyártmányokat hoz be. Bátor volnék ezt a kérdést még bővebben kifejteni, de nem tudom, mennyi időm van még hátra abból az órából, ameddig beszélnem szabad. Elnök: A képviselő urnák még tíz perce van hátra,