Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-382
A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt Tárgyai : Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentéseit ülain Ferenc kétrendbeli, Szeder Ferenc, Héjj Imre, Peyer Károly, Drozdy Győző, Nagy Ernő, Zsirkay János egyrendbeli ós Vanczák János ötrendboli mentelmi ügyében — A legközelebbi ülés Idejének és napirendjének megállapitása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannalc : Bud János, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 55 perckor..) (Az elnöki székéi* Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző uí, a javaslatok mellett felszólalókat Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés (írom. 591) pénzügyi tárcájának folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok? Láng János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Láng János jegyző: Beck Lajos! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Láng János jegyző: Strausz István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Láng János jegyző: Biró Pál! Biró Pál: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Indiszpozició következtében tegnap nem volt alkalmam az előadó ur beszédét. végighallgatni, tehát a parlamenti szokástól eltérőleg- nenr tudok az ő előadására reflektálni. Amikor bátori vagyok a pénzügyi költségvetéshez néhány állampénzügyi vonatkozási! és gazdaságpolitikai vonatkozású megjegyzést tenni, mindenekelőtt csodálkozásomnak adok kifejezést afelett, hogy az eddig lefolyt vitában még mindig igen tág teret szenteltek annak a szerintem teljesen időszerűtlen kérdésnek, hogy helyes volt-e: a szanálási akció, helyes volt-e a kormánynak az a törekvése, hogy az államháztartási egyensúlyt helyreállítsa, hogy a pénzstahilizációt a Jegybank felállítása révén keresztül vigye, hogy a külföldi kölcsönt felvegye és hogy a íeparáeiós kérdést emberöltőre elintézze. Ma, amikor ennek az akciónak eredményét kezdjük látni, nem tartom szükségesnek, hogy bizonyos extravagáns politikai velleitásokkal szemben a roemzeti gazdálkodás ábécéjének méltatását magam részéről is megtegyem és erre vonatkozólag a vitát elmélyítsem. Kétségtelen azonban, hogy Kállay Tibor és Korányi Frigyes NAPLÓ xxr. báró pénzügyminiaterek alapvető munkálkodása nélkül ez a budget, amelyet most tárgyalunk, nem feküdhetne előttünk és semmiféle budget-et nem tudnánk tárgyalni, hanem még tovább is úszhatnánk az inflációban a gazdasági nihilizmus irányában. Hogy ez meg'felelíie-e a faj- és nemzetvédelmi politikának, erre, azt hiszem, a feleletet az inflációs korszak nemzet- és társadalomrontó eredményei eléggé világ'osan szolgáltatják. Általában alapvető hibáját .azoknak a kritikáknak, amelyekkel a mi pénzügyi politikánkat illetik, abban látom, hogy a kormánynak osztják azt a szerepet, amely szerep tulaj douképen a mi szerencsétlen magyar végzetünket illeti meg (Ugy van!), mert ez az előttünk fekvő szükkeretü budget is a maga nagy személyi kiadásaival, a produktiv termelési ágak iránti szükkeblüségevel, a kulturális szükségletek kielégítésének elégtelenségével mind annak a szomorú végzetnek az eredménye, amelybe a békeszerződés következtében jutottunk (Ugy van! jobbfelől.), de kétségtelen, hogy egyúttal mostani budget a mi nemzetünk első talpraállitási kísérlete is. Én ebbe a fájdalmas megvilágításba szeretném a költségvetést helyezni és azt mondani, hogy nem támaszthatunk ilyen körülmények között iránta olyan igényeket, amilyen igényeknek kielégítése manapság még* a győző nemzeteknél sem képzelhető el az általános világgazdasági helyzet következtében. De ha igy is fogjuk fel helyzetünket, nem szabad ebből azt a következtetést levonnunk, hogy letargiával nézzük a dolgokat, hanem annál megfontoltabbaknak és annál határozottabbaknak kell lennünk célkitűzésünkben. S én azért ezt a budgetet, ugy, amint azt 1924 nyarán, vagy az őszi hónapokban a talpraállitási tervhez méltóan felállították, elfogadom, azonban már az eddigi tapasztalatok után is mintegy szerencsésen! túlhaladottnak tekintem. Én t. i. sok más közgazdásszal szemben nem találom szerencsétlenségnek, hogy ha az elmúlt első félév bevételei majdnem 40 százalékkal haladták meg az újjáépítési tervnek erre az időszakra való előirányzatát, a saldo mintegy 43— 44 millió aranykoronával jobb, mert igaz ug*yan, hogy ennek az általános konjunktúra erős hanyatlási periódusában, amit az utolsó félesztendőben tapasztaltunk, rossz hatásai is vannak, de mindenesetre biztató jelnek kell tekinteni szolgáltatási képességünk szempontja-
