Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

â54 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hó 26-án, csütörtökön. hói. S ha az elmúlt félév eredményei a jövőre nézve nem is minden tekintetben mérvadók, kétségtelen, hogy az elért tényleges bevételeknek a tényleges költségvetéssel való kritikai összehasonlítása alapját képezheti aninak a vizsgálatnak, hogy az egyes bevételi többletek mikénti alakulása és maguk a többletek menynyiben állanak összhangban azokkal a gazdaságpolitikai elvekkel, amelyeket a kormány a budget felállításánál maga elé tűzött. A pénzügyi költségvetésnek^ 360 és félmillió aranykoronás összbruttó bevételéből az egyenes adókra, forgalmi és fogyasztási adókra, illetékekre, jövedékekre és vámokra 356 millió aranykorona esik, a 48 millió aranykorona kiadás levonása után 308 millió aranykorona marad, amely összegből az első budget-félévre a budget felállitása után kereken 150 millió aranykorona esik. Ezzel szefmflbeii a főbiztosi jelentésekben foglalt ideiglenes havi előirányzatok szerint a bevételek 170 -millió aranykoronával tüntette ttek fel, a tényleges eredményekről pedig a főbiztosi nyolcadik jelentés alapján tudjuk, hogy azok 208 millió aranykoronára rúgtak, tehát a szanálási tervnél 44 millió aranykoronával többre, s a költségvetés 13 és félmilliós évi többletével egy félévre kombinálva pedig mintegy 38 millió aranykorona bevételtöbbletet értünk el. Elértük tehát azt a bevételi eredményt, amely már többek megállapítása szerint tulajdonképen a szanálási időszak végére volt kilátásba helyezve. Ez mindenesetre kedvező jel, de kérdéses, hogy a költségvetésnek ez a korai stádiumban való kibalanszirozása »incs-o tulajdonképen ellentétben a pénzügyministeri expozénak gazdaságpolitikai elveivel! Én teljesen elismerem az igen t. pénzügyminister ur azon megállapításának helyességét, hogy az ország mai helyzetében: az államíól nem lehet azt kivánni, mint amit egy fejlődő normális korszakban, mérlegelendő azonban mindenesetre az is, hogy kényszerű szükség volt-e a több-bevételnek teljes egészében az államháztartás céljaira való tartalékolása; mert a bevételi többletek eg'y részének produktiv célokra való óvatos felhasználása talán nem veszélyeztette volna a szanálási sikert még akkor sem, ha némi budgethiány a szaná lási program keretein belül fenmaradt volna. E tekintetben igen örülök a ministerelnök ur multheti nyilatkozatainak. Ö az országnak pénzügyi rendbehozatala után a gazdasági élet helyreállítására kivánja a legnagyobb súlyt helyezni, s e tekintetben folytatott alapvető munkálkodása tényleg arra mutat, hogy e budgetegyemsúlynak gazdaságpolitikai konzekvenciáit le akarja vonni a produktiv beruházásokra vonatkozó és a jövőben elénk terjesztendő összegszerű program utján. A budget általános vitájában felmerült az a kérdés., hogy vájjon az államnak a tisztviselői fizetések javitása. vagy pedig a beruházások eszközlése-e a tulajdonképeni feladata. Én nem tartom nagyon szerencsés dolognak, ha ezt a két kérdést mintegy konkurreneiába állitjuk egymással, nem tartom ennek a két alapvető kérdésnek szembeállítását célszerűnek annál kevésbé, mert én azt hiszem, hogy ez a két kérdés párhuzamosan halad és egybekapcsolódik. Ez kétségtelen — és én e tekintetben teljesen azon az állásponton vagyok, amelyen Gaal Gaston t. képviselő ur —, hog:/ a személyi kiadásoknak ez az óriási mérve fenn nem tartható, ezt a túlnagy apparátust csonka Magyarország nem hirhatja el. A mai fizetések elégtelenek, ez kétségtelen. De más mód ezeknek a tisztviselői személyi kiadásoknak csökkentésére, szerintem, nem létezik, mint a létszámapasztás. (ügy van! balfelől) Ennek veszély nélküli keresztülvitele pedig csak ugy képzelhető el, ha az állami tisztviselői kar egy része más foglalkozási ágakban helyezkelik el. Ehhez pedig a gazdasági élet normalizálódása szükséges, aminek egyik fontos elősegitoje a beruházási tevékenység előmozdítása. Akkor, amikor a beruházásokról beszélek, nem is szólok a valódi értelemben vett beruházásokról, mert hiszen a legnagyobb részük fentartási, karbantartási, leltárpótló munkálatokat jelent, vagy legalább is azoknak kellene lennie. A kereskedelmi tárca igen t. előadója, Herrmann Miksa t. barátom, nagy örömmel állapította meg az állami üzemek aktivitását, ha a beruházások számtételeit levonjuk. Én itt egy magy hiányt vélek felfedezni. Mert látóin pl. az államvasutak számadásaiban a rendkívüli kiadásoik között azt a 18 milliót, az állami vasgyáriaknál pedig egymilliót mint beruházásokra szánt összegeket, a rendes kiadások között azonban hiáiryoznak az értékcsökkenési leirások. Méltóztassék megengedni, hogy^ én, mint üzletember, a bevételi és kiadási tételeket mint egy vállalatnak nyereség-veszteségszámiáját tekintsem. Hiányoznak tehát ezek az értékcsökkenési leirások az államvasutaknál egy többmilliárd aranykorona, az állami vasgyáraknál és gépgyáraknál többszázmillió aranykoronás invesztíció után. Ez az összesen 19 millió aranykorona beruházás pedig csak egy töredékét képezi annak, amit ilyen nagy értékeknél értékcsökkenés címén, leírni, vagy másképen kifejezve, karbantartási munkálatokra forditani kellene, ha nem akarjuk, hogy ezek a befektetések lassacskán elértéktelenedjenek. Ha a háború előtti Nagy-Magyarország állami budgetjére gondolok, akkor azt látom, hog-y a háború előtti öt esztendőben évente átlag 334 millió aranykorona államköles önt vettünk fel a budgethiány pótlására, amely kölcsönöket beruházási szükségleteknek neveztünk. Ebből a 334 millió aranykoronából a mai csonka országra mintegy 151 millió korona esik. Ez a 151 millió aranykorona pedig tulajdönképen a régi időben is — ezt Teleszky János gyakran állapította meg* — nagy részben karbantartásra szolgált. Ezeknek a karbantartási, leltárpótló beruházási szükségleteknek csak némi kielégítése is a gazdasági életnek, a vállalkozásoknak nagy ösztönzője lehetne és az átmeneti bajoknak nagy ellensúlyozására szolgálna. Ezért, ismétlem, nagy önömmel hallottam a genfi tárgyalások eredméinyeképen azt, hogy a ministerelnök ur immár a pénzügyminister úrral egyetértésben! a rendelkezésre álló feleslegek nagy részét produktiv beruházási célokra kivánja forditani. Nagy hangsúly tevődött a porduktiv szóra. Én azt hiszem, hogyha ezeknek a beniházásoknak egyik főfeladata az is — kétségtelen, hogy annak kell lennie —, hogy a mai igen rossz és válságos gazdasági életnek ösztönzői, megjavitói legyenek, akkor elsősorban ebből a szempontból is kell majd, ha a beruházások kérdése aktuálisabb lesz, ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Örömmel állapítom meg, hogy a minister elnök ur kijelentése szerint a program tekintettel lesz az egyes iparágak helyzetére is. Kétségtelen, hogy a beruházási kérdésnél is nagy óvatosságra van szükség, mert hiszen bizonyos, hogy az elmúlt félesztendő pénzügyig eredménye mérvadó a jövőre nézve teljes egészében nem lehet. Különös óvatosságra késztet a népszövetségi főbiztos jelentése szerint az egyenesadóbevételekben mutatkozó hiány. Szerintem