Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
234 À nemzetgyűlés 381. ütése 1925, relését a lehető minimumra redukálják, addig épen azok az« államok, amelyek a legnagyobb mértékben és a leghangosabban hagoztatták az általános leszerelés szükségességét, még a békeéveket meghaladó mértékben is fegyverkeznek és igyekeznek hadseregeik kereteit kiépiteni. Különösen áll ez a körülmény a minket környező kisentente-államokra nézve, annak ellenére, hogy mi ismételten, amikor csak erre módunk és alkalmunk nyílott, hangoztattuk a mi békés szándékainkat, és annak ellenére, hogy az entente-ellenőrzőbizottságok velünk szemben a fegyverkezés keresztülvitelét és azoknak a kereteknek betartását, amelyekre bennünket a trianoni békeszerződós kötelez, a legnagyobb mértékben ellenőrzik. Emellett szükségesnek tartom nagyon röviden megemlékezni arról, hogy sajnos, velünk szemben nemcsak a külföld és az entente-ellenőrzőbizottságok tartanak és alkalmaznak ilyen szigorú ellenőrzést, hanem, sajnos, vannak idebenn az országban is belső ellenőrző tényezők, amelyek még azokon a kereteken belül is, amely kereteket az entente-ellenőrzőbizottsá,g a trianoni békeszerződés alapján a mi részünkre engedélyezett, mondom, még ezeken a kereteken belül is állandóan kifogásokat tesznek, állandóan akadékoskodnak, és az entente figyelmét igyekeznek felhívni a fegyverkezésnek e kereteket állítólag túlhaladó voltára. (Lovász János: Ezek is magyarok 1 ?) Sajnos, vannak sajtóorgánumok, amelyekben nem egyszer jelentek, meg hasonló támadások, amelyeknek hazaíiatlan voltára, azt hiszem, teljesen felesleges itt különösebb mértékben rámutatnom. (Ugy van!) Hogy azonban ezek milyen ártalmára vannak az országnak, azt, sajnos, mindannyian a közelmúltban már nem egyszer ta« pasztaltuk. Emiitettem azt, hogy a hadsereg szűk kf retei — sajnos — nemcsak támadó háború viselésére tesznek bennüket képtelenekké, hanem képtelenekké tesznek bennünket egy védekező háború viselésére is. bármilyen igazságos legyen is az és bármilyen igaztalanul vezettetnék is a támadás velünk szemben. (Il a a van! IJau van! jobbfelől.) Ezzel a kérdéssel kapcsolatban bátor vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy ha az ember a hadi technika fejlődését vizsgálja, akkor meg kell állapítania azt, hogy a technika fejlődése ma olyan irányban halad, hogy a jövő háborúja a kémiai eszközök háborúja lesz, a kémiai gyártmányoké, különösen a gázoké, amelyekkel, sajnos, az entente leírásokból következtetve, rövid órák alatt városokat ós békés embereknek tíz- esetleg százezreit lehet harcképtelenné tenni* A trianoni békeszerződés határozatai részünkre nem teszik lehetetlenné és nem tiltják ezen kémiai eszközök, különösen gnztámadások elleni védekező eszközök gyártását, sajnos, azonban, amint tapasztaltuk, az ellen őrzőbizottságok a trianoni békeszerződés rendelkezésein túlmenőleg is szigorúan veszik az ő hivatásukat és e gáztámadások elleni védőeszközök gyártását részünkre lehetetlenné tették. Már pedig- nyilvánvaló dolog, hogy a védőeszközök alkalmazása kizárólag védelmi eszköz, kizárólag táraadásokkal ^szembeni védekezésre használhatók, s épen ezért az emberiesség nevében is tiltakoznunk kell erről a helyről az ellen, hogy ezeknek az eszközöknek gyártását részünkre lehetetlenné tegyék, a mi részünkre megtiltsák, s ezzel bennünket szomszédainknak teljesen kiszolgáltassanak. A magam részéről a honvédelmi tárca költségvetésének általános indokolását ezzel évi február hé 25-én % szerdán. röviden be is fejeztem, s tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban^ a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk hehjeslés, éljenzés és tuvs.) .. Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólani. Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister; _T. Nemzetgyűlés! Megvallom., bizonyos megilletődéssel terjesztem ezt a költségvetést a magyar nemzetgyűlés elé. Hiszen a magyar nemzetnék évszázados kívánsága teljesül azáltal, hogy ^ most először terjesztheti r a nemzetgyűlés elé a felelős minister az önálló magyar nemzeti haderő költségvetését. (Ugy van! Ugy van!) Igaz. hogy a múltban másképen képzeltük el ezt a pillanatot; igaz, hogy mást vártunk, mást reméltünk, mást láttunk szemeink előtt. Ez az egy maradt meg a mi vágyainkból, reményeinkből, törekvéseinkből, hogy önálló magyar nemzet lettünk. Lássuk már most. milyen okokon múlik az, •hogy ez a költségvetés nem elégítheti ki egy komolyan godolkrfzó magyar hazafi kivánsásrait sem. Itt kétféle okot látunk. Itt van egyrészt a trianoni szerződés, amely béklyóba köti kezeinket, s itt van másrészt az anyagi helyzet, amellyel számolnunk kell. Mind a kettő magában hordozza a nagy tragédia következményeit, amelyen az ország és a nemzet keresztülment, Ez a nagy tragédia, a háború elvesztése, azután a két forradalom, a román megszállás stb., ez vitte az országot és a nemzetet annyira, hogy kénytelen volt a trianoni szerződést akceptálni, de ez vitte annyira is. hogy anyagi helyzete ma olyan, hogy véderejére többet költeni nem képes, mint amenynyit mi itt erre a célra kérünk. Némileg részletezve a dolgot, a trianoni szerződés két irányban köt 'meg minket abszolút parancsszóval. Az egyik a létszám kérdése. Amint az igen t. előadó ur már előadni méltóztatott, 35.000 főben állapit ja meg a létszámot, mégpedig 12 évig szolgáló zsoldosokból. Hogy ez mit jelent a régi viszonyokhoz képest, ezt egészen röviden csak azzal illusztrálom, hogy a háború előtt, a régi monarchia ideiében az összlakosságnak körülbelül 1 százaléka szolgált a hadseregnél ténylegesen fegyver alatt; ma ez a 35.000 ember csonka Magyarországnak körülbelül félszázalékát teszi ki. Erre utóvégre valaki azt mondhatná: hiszen rendben van, háború után vagyunk, reméljük, hogy egyhamar nem lesz háborúnk, megelégedhetünk az akkori létszám felével. De nem ez a lényege a dolognak. A lényege ott van, hogy a háború előtt a lakosság 1 százaléka szolgált két évig, tehát 12 év t alatt az egész lakosságnak összesen 6 százaléka ment keresztül a katonai retortán. Ma 12 évig szolgál az a 35.000 ember, „az a félszázalék. t tehát 12 éven át a lakosságnak csak egy félszázaléka szolgál, azaz a békebeli viszonyokkal szemben nem a békebelinek felén állunk katonai létszám tekintetében, hanem iizenkettedrészén. Ezzel szemben legyen szabad rámutatnom arra. hogy a szomszéd országokban az összlakosságnak milyen százaléka teljesít tényleges katonai szolgálatot. Romániában 1-6%, a délszláv államban 1*36%, Csehszlovákiában 1-1% t teljesít tényleges katonai szolgálatot, mégpedig a régi alapon, t. i. rövid ideig" szolgálva, azután a hadsereg tartalékába beosztva. Ez az egy adat magában véve megvilágítja azt. hogy milyen képtelen állítás az bárki részéről, hogy a magyar állam agresszív szándékkal viseltetnék bármilyen oldal felé. De ínég sokkal jobban illusztrálják ezt a