Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
A nemzetgyűlés 381. ütése 1925. évi február hó 25-én, szerdán. 235 helyzetet a trianoni szerződés által a fegyverzet és a felszerelés tekintetében ránk rótt korlátok. Hiszen a trianoni szerződés a honvédség fészere megtilt mindenféle olyan fegyvert, amellyel offenzív háborút viselni lehet. Mindenekelőtt a tüzérségnél középkaliberii és nagykaliberü lövegeket egyáltalában nem tarthatunk. A repülőgépek katonai alkalmazása abszolúte tilos. A páncélos autók, tankok használata, amelyek nélkül modern háborúban támadó akció alig képzelhető, nálunk szintén meg vam tiltva. De vannak még egyéb fegyverzeti cikkek is, amelyeket megtiltottak nekünk, teszem fel, a nehéz aknavető, amely a modern harcban teljesen nélkülözhetetlen: megtiltották nekünk a repülőgépek elleni védekező ágyú használatát, amely tisztára védekező eszköz; megtiltották a katonai léggömbök alkalmazását, amelyek tulajdönképen szintén védelmi eszköznek tekintendők, mert megfigyelési célokat szolgálnak, és végül, mint az előadó ur megemlítette volt, a gázmaszkok használatát is — bár nem a trianoni szerződés, de utólag a nagykövetek tanácsa — meg akarja tiltani. Amint ebből méltóztatnak látni, a trianoni szerződés által reánk kényszeritett helyzet egymagábanvéve mindenféle körülmények között lehetetlenné tenné azt, hogy Magyarország bármilyen militarista, bármilyen imperialista politikát próbáljon folytatni. Súlyosbítja azonban ezt az állapotét az anyagi helyzet, amelyben az ország van. Ez az anyagi helyzet arrajkényszeritette a honvédelmi kormányzatot, hogy még a trianoni hadsereg teljes felszerelését, kiépítését, korszerű ellátását, felruházását, elhelyezését is takarékossági szempontból lehetőleg szűk határok közé szorítsa. Hogy ebben a tekintetben némi összehasonlításra alkalmas adatokkal szolgáljak, a következőket vagyok bátor felemlíteni. A háború előtt az osztrák-magyar monar ohia idejében az összes hadi kiadásokból Maj gyarországra eső kvótaszerü rész 316 millió aranykoronát tett ki. amiből 134 millió korona szolgált a közös hadsereg kiadásaira. 103 millió a honvédség kiadásaira, és 78-5 millió korona t. i. a vámbevételi" jövedelem tisztán közös katonai célokra fordíttatott. így adódik ez a 316 millió korona. Ha ezt a 316 millió koronát a Nagy-Magyarország és csonka Magyarország közötti arányra átszámítjuk csonka Magyarországra 144-5 millió korona költség jutna, ha azon a lábon akar nók ellátni fegyveres erőnket, mint ahogy ezt a # háború előtt tettük. Ezzel szemben mai költségvetésünk 76-37 millió korona, azaz a háború előttinek cirka 53%-a. De még ez a szám sem helyes és preciz és ez sem mutatja a valódi képet, mert. amig a háború előtt az összes katonai kiadásokból a nyugdíjakra eső rész öszszesen 5-2%-át tette ki a katonai kiadásoknak, addig a mai katonai budgetben a nyugdíjakra eső rész 24-6%. Ha ezt a z eltolódást a nyugdíjakban tekintetbe vesszük és beállitjuk a számításba, arra az eredményre jutunk, hogy ma a háború előtti katonai költségekkel szemben azoknak csak 42%-át fordítjuk katonai célokra. Még egy érdekes adatot bátorkodom itt felemlíteni. A háború előtt nálunk az összes állami kiadások 15'5%-át tették ki a katonai kiadások, mig ma az összes állami kiadásoknak csak 10%-át fordítjuk a fegyveres erő fenntartására. Ezzel szemben egészen érdekes rámutatnunk arra, hogy Olaszország az összes állami kiadások 22-7%-át, Franciaország 19-6%-át, Csehszlovákia 22'5%-át, a délszláv állam 19-6%-át. NAPLÓ XXX. Románia az összes kiadások 16%-át fordítja katonai célra. (Csik József: Ez a népszövetségi igazság!) Azt hiszem, hogy ennél világosabban nem lehet Európa szine előtt bebizonyítani 1 , hogy a magyar állam igenis eleget tesz ezeknek a keserű követeléseknek, amelyeket Trianonban vállalt. (ügy van! a jobboldalon — Strausz István: Mégis gyanúsítanak! — Platthy György: Teljesen harcképtelen!) Ezekután engedtessék meg, hogy pár részletkérdésre is kitérjek a költségvetéssel kapcsolatosan. Nem akarok sok adatra kiterjeszkedni, mert hiszen az előadó ur volt olyan szives ós elég részletes adatokat szolgáltatott, csak egyes dolgokat akarok kiemelni, amelyeknek bizonyos fontosságuk van. Itt van első cím alatt a központi igazgatás. A központi igazgatás ellen több oldalról hangzott már, el felszólalás, a sajtóban is voltak j egyes cikkek erre vonatkozólag, amelyek azt igyekeztek kimutatni, hogy a honvédség központi igazgatása a honvédség összerejéhez mérten aránylag túlnagy. Beismerem, hogy ez bizonyos mértékig áll is, de ez olyan anomália, amely elkerülhetetlen. Hiszen, hogy egy talán kissé triviális példával éljek, az elefánt nagy állat, és nagy a feje, de azért a testéhez képest a feje aránylag kisebb, mint amilyen a kis egérnél a fej és a test közötti' arány. Természetes, hogy egy kis testnek is minden szervvel ellátva kell lennie, és hogy ennek következtében az összes szerveket irányító fej aránylag nagyobb a testhez képest, mint egy nagyobb szervezetnél. Hogy azonban mennyire nem helytállók ezek a megjegyzések, melyek ebben a tekintetben elhangzottak, arra nézve legyen szabad a következő adatokat felhoznom. Ha a régi monarchia egész katonai igazgatását számításba vesszük, ha tehát számításba vesszük a volt közös hadügyministeriüniot, a két honvédelmi ministeriumot, a vezérkart — mert hiszen ma ez is bent van a központi igazgatásban —, ha vizsgáljuk a katonai ügyeket ellátó szerveket és ezeknek a szerveknek kvótaszerü arányát a közös hadseregből áthozzuk a honvédség háború előtti központi igazgatási létszámához, akkor az 1914'15. évi költségvetési esztendőben összesen kapok 1165 főt. Ezzel szemben ma a honvédség központi igazgatása összesen 1062 fő, tehát — amint látni méltóztatik — csökkenés állott be a háború előtti állapottal szemben. Hogy a honvédelmi igazgatás milyen erős tempóban hajtja végre a központi szervek csökkenését, azt a következőkben vagyok bátor illusztrálni. Mig a kommün bukása után 1919 T ben a honvédelmi ministeriürn 67 osztályból állott 1863 fő összállománnyal, addig például 1922-ben már csak 1562 fő volt 27 osztálylyal és két csoporttal; 1923-ban már csak 1109 fő, 1924-ben 1062 fő, összesen 26 osztállyal és egy csoporttal. Amint méltóztatnak látni, majdnem 45%-os redukció hajtatott végre. Ennél a kérdésnél még csak egy megjegyzést kell tenrem, és pedig Farkas Tibor igen t. képviselő ur felszólalása folytán, aki összehasonlítást tett a honvédség központi vezetése és a francia hadügymin isteriüm között. Nagyon kérem a t. képviselő urat és egyáltalában mindenkit, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik, hogy ezeknél az összehasonlításoknál a legmesszebbmenő óvatosságot kövesse (Élénk helyeslés a jobboldalon.), mert különben teljesen hamis adatokat kap és teljesen félreértenek minket. (Ugy van! a jobboldalon. — B. Podmaniezky Endre: Nagyon tudományos!) A honvédelmi ministeriumban — mai szervezete 34
