Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

224 A nemzetgyűlés 381. ülése 1 A tanitók érdekében mindent meg kell tenni. A tanitókat legtöbb állam első munkásának tekinti és igy is dotálja őket. Nagy közönnyel, nagy előítélettel kell még ebben az országban megküzdeni, inig meg tudjuk törni azt a felfogást, hogy a tanitó nem elsőrendű kulturmunkás. A t. minister ur nagyot lendített a sorsukon azzal, hogy a VIT. fizetési osztályt ugy az állami, mint a felekezeti tanitók részére megnyitotta, de tovább kell menni, mert alsó fokozatba vitte bele őket. Meg kell nyitni számukra a legmagasabb fokozatot is, mert erre minden tekintetben rászolgáltak. Érzem, hogy nem a kultuszminister ur számlája terhére kell irnom azt sem, hogyha az állami tisztviselők valami kedvezményt kapnak, a tanitókat ebből az első alkalommal rendszerint kizárják, ők mindig csak a többiek után cammognak, sőt lehetőleg igyekeznek őket elmellőzni. Itt van például a tisztviselők betegsegélyezése; a felekezeti tanitókat ebből a kedvezményből is kizárják. Itt látom azután a Pénzintézeti Központ által a közalkalmazottak részére nyújtott kölcsönöket, a felekezeti tanitókat ebből is kizárják. Ugyanezt látom a vasúti menetdijkedvezmény megváltási díjánál is. Az állami alkalmazottaknak 50 aranyfillért kell fizetniök, a felekezeti tanítóknak pedig 14-50 aranykoronát. Hiszem, hogy ez nem kerülte ki az igen t. minister ur figyelmét és bátor vagyok gondjaiba ajánlani ezeknek a kérdéseknek legrövidebb idő alatt való megoldását, mert ez a tanítótestületben ujabb feszültséget teremtett. Ide kell hoznom a kántortanítók ügyét is. Az államsegély-utalványok megállapításánál terhükre a kántori javadalmukat is beveszik -a megállapítás egységtényezői közé. Aki ismeri a kántori feladatot és a tanítói hatáskört, tudja, hogy ez a két dolog egészen különböző, nem is kapcsolható egybe, mert nincs is egymással szoros vonatkozásuk. A kántorság ellátása külön Önfeláldozó munkát kivan, és amióta a kántori illetmények olyan elbírálás alá esnek, hogy azokat a tanítói illetménybe bevonják és ehhez képest állapítják meg a kántorok államsegély-javadalmát, azóta nagy visszaesés van a faluban a kántor munkája tekintetében. A kántor mindig ott volt egyesületek élén, dalárdákat szervezett; a serdülő ifjúsággal — a leányokkal épugy, mint a fiukkal — külön-külön foglalkozott vasárnaponként és délutánonként szabad óráiban. Mindezt most nem teheti, mert külön keresetforrás után kell néznie, hogy pótolja azt, amit egészen jogtalanul elvettek tőle. Nagyon kérem a kultuszminister urat. hogyha még olyan nehéz helyzetben is van az állam, győzze meg a pénzügyminister urat arról, hogy ezt a kérdést vegye revizió alá s a kántortanítóknak adja meg azt az illetményt, amely őket külön munkásságuk alapján megilleti. Nagyon örülök, hogy a t. kultuszminister ur a pénzügyminister úrral a legnagyobb egyetértésben működik. Ugy látszik, hogy a pénzügyminister ur nagy megértéssel van a kultusztárca érdekeinek szolgálata iránt. Olvasom a költségvetési expozéjában azt a kijelentését. — nem tudom, méltóztatott-e olvasni, t, kultuszminister ur —, hogy a tanyai iskolák és népiskolák fejlesztése érdekében a legvégső határig elmegy az államháztartásban. Kiemeli, hogy ez mennyire fontos, de ugy látom, hogy az egyetemek kérdésében már divergál a két ministeri ;

. évi február hó 25-én, szerdán. felfogás. Divergál a felfogásuk a középiskolák tekintetében is, amelyeknek címénél szólásra fel voltam ugyan jegyezve, de nem szólittattam fel. Én is amellett vagyok, hogy a középiskolákat redukálni kell. Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék minden egyes tételnél ujabb általános vitát rendezni. A képviselő ur most nem beszélhet másról, mint az elemi népiskolák személyi járandóságairól, s mégis méltóztatik egyetemről, középiskoláról is beszélni. Ilyenformán akár az egész költségvetést is elölről kezdhetnők. S transz István: Igen t. minister ur, nem kell mondanom, hogy a tanítói hivatás betöltése mennyi fegyelmezettséget, mennyi önfeláldozást kivan és milyen mesteri lelket, hogy a gyermekeket irányítani, vezetni, tanítani tudja. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Minden tanítóban, ha még oly lazán veszi is feladatát, kell lenni az emberi tulajdonságokból valami többletnek más hivatások betöltőivel szemben. Az ideális tanárnőket, tanítónőket és óvónőket a szerzetesi zárdában találjuk. Én ugy látom, t. Nemzetgyűlés, hogy a szerzetesi tanítónők és óvónők csak az utolsó fizetési fok javadalmát kapják. Eddig valahogyan meg tudtak élni, mert rendelkezésükre állt kis alapítványi tőkéjük jövedelme, s azzal pótolták azokat a hiányokat, melyek ugy állottak elő, hogy nem kapták meg a teljes illetményt. Most sem kivánom, hogy teljes illetményüket megkapják, csak azt szeretném, ha az igen t. kultuszminister ur méltányolná a szerzetes-tanítónők-, tanárnők- és óvónőknél is a szolgálati időt és valami olyan középarányos javadalmat állapitana meg részükre, amely a tanárnői, tanítónői és óvónői testületbe beillesztett állások után járó illetmények arányositása alapján áll elő. A szerzetesi zárdák most már ott tartanak, hogy nem képesek abból a javadalomból meg élni, melyet az ottani tanítónők és óvónők ré szere nyújtanak, pedig a legszerényebb életmódot folytatják. Nekik is meg kell adni, ha nem is a gondtalanságot, de legalább azt a minimumot, amely az élet fentartásához szükséges. A szerzetes-zárdákban, amelyek a kultúra szolgálatában állanak, ezt nem tudják megtalálni. Elnök: A képviselő ur beszédidejéből még csak két perc van hátra, kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Strausz István; Az igen t. minister ur sokat tett már a szerzetes tanerők érdekében, mert hiszen az alsóbb fokozatokban is biztosította a javadalmukat. Hiszem, hogy az arányosítás érdekében is tovább megy egy lépéssel, s ezért előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat, gondoskodjék arról, hogy a női szerzetes tanárnők, tanítónők és óvónők szerény megélhetésük biztosítása céljából bizonyos szolgálati évek után az állami tanári és tanitói, illetve óvónői testület fizetési rendszerében osztályok szerint tagozott állásokkal egybekötött illetmények középarányosát kapják". Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Csík József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk-') Már voltam bátor említeni, hogy nemzetünk jobb sorsát, előmenetelét is főleg